A NATO állam- és kormányfői (NAC) február 25-én, pénteken rendkívüli ülést tartottak online, ahol a múlt hétfőn indított Ukrajna elleni agresszióra adott lehetséges válaszokat vitatták meg. A tanácskozás eredményeként a tagországok vezetői döntöttek arról, hogy készültségbe helyezik a NATO Reagáló Erőket (angolul NRF-t), amelyet kollektív védelmi feladatokra 2002-es létrehozása óta még sosem vetettek be.
A reagáló erők elvileg azt a cél szolgálják, hogy a NATO kezében legyen egy olyan eszköz, amely válsághelyzetekben gyorsan alkalmazható lehet. A 2000-es években persze nem a hagyományos, államok közötti konfliktusok jártak a döntéshozók fejében, hanem humanitárius válságok, természeti katasztrófák és a válságkezelő műveletekben való szerepvállalás. Az első időszakban aktívan alkalmazták például egyes kiemelt események (például a görögországi nyári olimpián 2004-ben) biztosítására, majd katasztrófavédelmi feladatokra (földrengés Kasmírban, a Katrina hurrikán idején 2005-ben), de később – finanszírozási viták miatt – az NRF bevetése elmaradt.
Az NRF – összhangban a NATO általános működési elveivel – nem állandó katonai formáció, hanem a tagországok által évente felajánlott kontingensekből áll össze. Mivel a költségeket is mindig az adott tagországoknak kell viselniük, az NRF iránti lelkesedés folyamatosan csökkent, és az első évtized végére a tervezett 26 ezer fős erőt már nem is tudták teljesen kiadni.
A 2014-es ukrán válság után a döntéshozók úgy döntöttek, hogy megerősítik és kibővítik a NATO Reagáló Erőket. Egyrészt 40 000 főre növelték a létszámot – ebbe a szárazföldi erők mellett a légierő, haditengerészet, a különleges műveleti erők és a logisztikai komponens is beleértendő –, másrészt ezen belül
amit angolul VJTF-nek rövidítenek (Very High Readiness Task Force). A VJTF 4-5 szárazföldi zászlóalj-harccsoportból és az őket támogató légi, haditengerészeti, különleges műveleti és logisztikai komponensekből áll, amely 2-7 napos készenléttel telepíthető (ami nagyon rövid időnek számít).
Mint korábban, úgy most is, a VJTF és a megerősített NRF is a tagországok felajánlásán (és teherviselésén) alapszik. 2021-ben Törökország biztosította a főerőket, az idén Franciaország, jövőre majd Németország fogja. A megerősített NRF reagálóképességét javítja, hogy 2016 óta az épp készültségben levő harccsoport aktiválása mellett az előző évben szolgálatot adó VJTF 30 napos határidőn belül, a következő évre tervezett VJTF pedig 45 napon belül szintén készültségbe helyezhető, így biztosítva az NRF 40 000 fős erejéből 15-20 000 fő gyors bevetését.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár pénteken bejelentette, hogy magasabb készültségi fokozatba helyezték a reagáló erőket, és Kelet-Európába telepítik a 2022-re felajánlott egységeket – nem csak a gyorsreagálású csapatokat – vízen, földön, levegőben.
Szenes Zoltán tábornok a Magyar Honvédség vezérkari főnöke volt 2003-2005 között, jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) professzor emeritusa, a Magyar Hadtudományi Társaság elnöke. Arról kérdeztük, hogy mire lehet számítani a pénteki döntést követően Európában a NATO tekintetében.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár múlt pénteken bejelentette, hogy a szövetség aktiválta a védelmi terveit, és a mintegy 40 000 fős NATO Reagáló Erők egy részét mozgósítja az Észak-atlanti Szövetség. A reagáló erők részét képező VJTF-et Kelet-Európába telepítik az elkövetkező a napokban. Mit jelent ez a gyakorlatban?
A NATO védelmi tervei alatt az úgynevezett állandó hadműveleti terveket és a lépcsőzetes válaszadási terveket kell érteni. A hadműveleti tervek a NAC által jóváhagyott háborús forgatókönyvek alapján készülnek, amelyek lényegében az 5. cikk, azaz a NATO elleni támadásra vonatkozó kitétel lehetséges aktiválásának különböző eseteire készülnek. Most valószínűleg a lépcsőzetes válaszadási tervek aktualizálása folyik, amelyeket a 2014-es ukrán válság után dolgoztak ki az Oroszországgal határos keleti országok védelmére a megváltozott biztonsági erőviszonyokra tekintettel. Ezek a tervek tehát a kelet-európai „frontországok” védelmét szolgáló műveleti tervek, ezek szerint folyna adott esetben a veszélybe kerülő ország védelmének megerősítése a NATO által. Most egy ilyen „adott esetről” van szó, hiszen nem lehet kizárni, hogy Ukrajna után Moszkva más országokkal szemben is hasonlóképpen erőszakosan, fegyveres erővel lép fel. Egyébként nekünk is van – Szlovákiával közösen – ilyen lépcsőzetes reagáló védelmi tervünk. Gyanítom, hogy amit jelenleg látunk a Magyar Honvédség felvonulásakor az ukrán határ mentén, nemcsak a lakosság megnyugtatását szolgálja, hanem ezeknek a reagálást fokozó, haditervekhez kapcsolódó feladatok begyakoroltatását is jelenthetik.
Ezek szerint a NATO-főtitkár bejelentését a megerősített NATO Reagáló Erők telepítéséről ne úgy képzeljük el, hogy egy 7 700 fős, francia vezetésű dandár felvonul valamelyik balti országban vagy Lengyelországban, hanem úgy, hogy ennek az egységei, zászlóalj harccsoportjai különböző országokba kerülnek?
Igen, ez egy elképzelhető forgatókönyv, hiszen most nem tudunk konkrét támadási tervekről. Most egy nagy Lego-játék kezdődik, ahol a NATO katonai tervezői a befogadó országok szerveivel közösen kitalálják, hogy hova, mekkora erőket küldjenek úgy, hogy az illeszkedjen a szemben álló erők jelentette fenyegetéshez. Ez azt is jelenti, hogy a VJTF dandárharccsoportot felbonthatják, és egyes részeit a veszélyeztetett „frontországokba” küldik, ahol „beillesztik” őket az adott ország védelmi terveibe a honi erőkkel együttműködésben.
Érdemes megjegyezni, hogy a szomszédos Románia ennél többet is kap majd, mert arról is született döntés, hogy a NATO Dél-Kelet-Európában is létre fog hozni – hasonlóan a balti térséghez és Lengyelországhoz – előretolt telepítésű zászlóaljharccsoportot (ZHCS), amely még nincs Romániában és Bulgáriában. Ennek tervezése már korábban megkezdődött, de az Ukrajnában folyó orosz háború ezeket a folyamatokat is felgyorsította. Franciaország és Románia között régóta stratégiai partneri kapcsolat van, tehát nem meglepő, hogy Párizs felvállalta a ZHCS keretnemzet-feladatát. Az sem zárható ki, hogy ezt a feladatot összekapcsolják a lépcsőzetes védelmi felkészüléssel, amely az elrettentés fokozását jelentheti egy esetleges Románia elleni fenyegetésre. Románia történelmi okok miatt (a szovjetek 1944-ben foglalták vissza a mai Moldovát) szintén tart az orosz fenyegetéstől.
Mi történik a pénteki döntés követően? Tudjuk már, hogy NATO erők melyik országba mennek?
Egyfelől most a készenlét fokozása történik. A VJTF-t adó francia, német, spanyol, cseh, brit stb. katonák adott helyzetben megkaphatják a parancsot, hogy alkalmazási tervüknek megfelelően foglalják el műveleti körzeteiket. Tehát összecsomagolnak, ellenőrzik a járműveiket (repülőgépeiket, hajóikat) és a fegyvereiket, hogy parancs esetén 2-7 napon belül eljussanak célterületeikre, azaz a NATO keleti határaihoz. „Ready to move” készenléti helyzetet kell elfoglalniuk, ahogy az angol szaknyelv mondja. Rajtuk kívül a NATO Reagáló Erők teljes, 40 000 fős létszámának is teljes készenlétet kell elérnie, hogy adott esetben – az Észak-atlanti Tanács (NAC) döntésének megfelelően – egy hónapon belül készen álljanak az alkalmazásra. Másfelől a gond az, hogy még valószínűleg pontosan nem tudják, hova kell menni, mert ezek kidolgozása most folyhat. Ahhoz, hogy a katonák elinduljanak, a NATO fő döntéshozó fórumának, az Észak-atlanti Tanácsnak külön döntést kell majd hoznia.
A gondot és egyben a döntéshozatal lassúságát az jelenti – és a NATO egyelőre nem tudta feloldani ezt a dilemmát –, hogy az alkalmazásról nem a NATO erők európai főparancsnoka dönt (aki mindig amerikai tábornok, egyben az Európában állomásozó amerikai erők parancsnoka is), hanem meg kell várni a NAC – és ott a 30 ország konszenzusa kell – döntését.
A magas készültségű dandárharccsoport (VJTF) telepítése után mi történik? A NATO alakulatok egész évben ott maradnak majd a Baltikumban vagy más frontországokban?
A VJTF-t alapvetően egy hónapos működésre tervezték, amely meghosszabbítható három hónapra, ezt követően az erőket váltani kell. Ezért most a VJTF és az NRF erők felkészítése, kiképzése és működési feltételeinek megteremtése folyik, de ezzel párhuzamosan a NATO elkezdi azt munkát, hogy miképpen lehet ezeket az erőket majd pótolni egy bizonyos idő után. Azaz megkezdődik a NATO 5. cikk szerinti változatok részletes tervezése, amelyhez a tagországoknak kell egységeket felajánlani, hogy leválthatók legyenek majd a korábban telepített erők. Mondhatjuk azt is, a tagországok „ostrom alá kerülnek”, hogy erőket ajánljanak fel ezekbe a jövőbeli „NRF”-ekbe. A NATO ilyenkor előveszi a korábbi hadműveleti terveit, és megpróbálja a keleti szárny országainak védelmére tervezett/felajánlott erőket a tagállamoktól lehívni.
Mit jelentenek ezek a folyamatok a Magyarország számára?
Az egyik azonnali következmény, hogy a lépcsőzetes reagáló terveket frissítik, amire a Magyar Honvédségnek is készülnie kell. Másrészt a francia vezetésű VJTF erőkbe felajánlott magyar erőket lehívhatják, bár nem tudjuk konkrétan, hogy erre az évre milyen felajánlások vannak. Általában az MH nem harci erőket, hanem speciális erőket (CIMIC/PSYOPS, különleges műveleti, közlekedési, vegyi, egészségügyi, stb.) szokott biztosítani.
Általában véve elegendőnek tartja a NATO-tagországok által megtett és bejelentett lépéseket?
Igen, a döntéshozatal (gondoljunk csak a rendkívüli NAC csúcsértekezletre) rendkívül felgyorsult, amely mutatja a háborús helyzet komolyságát. Bár én személyesen nem hiszek abban, hogy Oroszország NATO-tagországot támadna meg – bár mondjuk azt sem hittem volna, hogy megtámadják Ukrajnát –, ezért a NATO-nak is készülnie kell a legrosszabb lehetőségre is, gondoljunk csak az orosz nukleáris erők vasárnap parancsba adott készenlétbe helyezésére. Azonban a hadászati-hadműveleti egyensúly tekintetében a NATO jelentős fölényben van, Európában 1,2 millió, az USA-ban 1,5 millió katonája van, amellyel szemben az oroszoknak 900 000 katonájuk van, csak az aktív erőket számolva. Konvencionális hadviselésben esélye sincsen Moszkvának. Nukleáris tekintetben egyensúly van a két vezető atomhatalom (USA, Oroszország) között, de ne felejtsük el, hogy az Egyesült Királyság és Franciaország is rendelkezik atomfegyverekkel.
A megerősített NATO Reagáló Erők mozgósítása egy igen komoly védelmi intézkedés a NATO részéről, a hidegháború óta ilyen nagyságú erő gyors felállítására még nem került sor. A NATO katonai értelemben eddig három D-vel jellemezte Oroszország-politikáját: párbeszéd (dialogue), védelem (defense) és elrettentés (deterrence). Ebből most a párbeszéd „meghalt”, az NRF így a védelem erősítését és az elrettentés szolgálja.
Érdekességként megjegyzem: a múlt héten világosan kiderült az is, hogy a kontinens biztonsága továbbra is a NATO-n múlik, az Európai Unió továbbra is gyenge, katonailag „törpe”, még csak nem is számol a nála rendelkezésre álló gyorsreagáló katonai erőkkel. Az EU szintén rendelkezik két készültségben álló 1500-2000 fős zászlóaljharccsoporttal (EU harccsoport – EU Battle Group), amelynek felhasználása szóba sem került a múlt heti Európai Tanács ülésén, hanem csak a megszokott gazdasági szankciókkal foglalkoztak.
Hogyan értékeli három nap után az ukrán védelmet az oroszok ellenében? Az első nap után tett egyik nyilatkozatában még meglehetősen pesszimistán értékelt.
Valóban így volt, pesszimista voltam, mert az első harcnap alapján úgy tűnt, mintha egy hadászati meglepetés érte volna az ukrán erőket. Az oroszok képesek voltak a légvédelmi rendszert, a vezetés irányítási pontokat megsemmisíteni, a légifölényt megszerezni, repülőtereket, katonai logisztikai bázisokat pusztítani. A bekerítés három irányból (észak, kelet, dél) megindult, jót átgondolt hadműveleti elgondolások jellemezték. Az elmúlt két napban azonban erősödött az ellenállás, az ukrán fegyveres erők és területvédelmi csapatok több helyen lokális sikereket is elértek, és a neheze – a városharcok – még hátra van. Ott lesz majd igazán nagy az ellenállás, az idő pedig Vlagyimir Putyin ellen dolgozik.
A keleti országrészben a két szakadár népköztársaság erői és az orosz „békefenntartók” három nap után foglalták el az egyik várost (Scsasztja), amit 80 százalékban állítólag leromboltak. Minden lerombolt ház viszont növeli a lakosság ellenálló kedvét. Az orosz koncepció nem vette figyelembe a pszichológiai tényezőket, ami az oroszok által is sokat tanulmányozott nagy hadtudós, Clausewitz kiemelten hangsúlyozott, és az az úgynevezett szentháromság elvében (állam, haderő, lakosság) a siker feltételeként fogalmazta meg a fegyveres harc népi támogatását. Most azt látjuk, három nap után, hogy egyre több, szívfacsaró hír jelenik meg, hősöket teremtenek (pl. a Kígyó-sziget védői). A reakciókból, Zelenszkij elnök meglepően karakteres kiállásából, szemünk előtt zajlik az egységes ukrán nemzettudat megerősödése, miközben a nemzetközi szereplőknek is (USA, EU, NATO, ET) végre színt kell vallani.
