Az utóbbi egy-két hétben felpörgött a vita a méhlegelőnek elnevezett rétszerű foltokról Budapesten. Az egyik oldal azt mondja, nagyon hasznos, hogy hagynak vadon megnőni nagyra növényeket, amik akár virágoznak is, a kipusztulóban lévő beporzó rovarokat ez odavonzza, gyarapodni, sokasodni tudnak, ez jót tesz a természetnek. A másik oldal kritikája szerint azonban pusztán arról van szó, hogy a közterületeket nem kaszálja a fenntartó Főkert elég gyakran, a méhlegelő szöveg kamu.
Bardóczi Sándor, a Főpolgármesteri Hivatal tájépítészeti osztályvezetője még vasárnap állt bele a vitába egy hosszabb Facebook-posztban. Először arról ír, hogy a rengeteg eső miatt nagyon nőnek a növények, a gaz is, a Főkert és a kerületi parkfenntartó cégek sem győzik a kaszálást, igen, le vannak maradva. A Főkert által kezelt 6 millió négyzetméter zöldfelület 4,5 százalékát jelölték csak ki méhlegelőnek. Így folytatja Bardóczi:
Nincs virágzás, csak „gaz”, a méhek a vadvirágokat szeretik, nem a füvet, hogy lesz ebből méz? Ezeket sokan megjegyzik, kérdezik.
A főtájépítész szerint ha sok eső esik, és keveset süt a nap, a virágzás is késik, csak gazos placcnak tűnik, amit méhlegelőnek szánnak. Ráadásul kell pár év, hogy beérjen a munka, a korábbi monokultúrás gyep helyett szép színes virágos rét legyen. Mézet még nem akarnak ebből, bár Bécsben és Koppenhágában már ilyen is létezik. Bardóczi szerint éppen hogy a városok nyújtanak már menedéket a beporzó rovaroknak, mivel a nagyüzemi mezőgazdaság rovarirtása sok fajt a kipusztulás szélére sodort.
A tájépítész szerint lehetne célzottan is ültetni vadvirágos magkeveréket területekre, de Magyarországon alig kapni ilyen keveréket, miközben Nyugat-Európában igen. Ráadásul Budapesten olyan növényeket akarnak meghonosítani, amik nem idegenhonosak, nem invazívak, hanem a főváros környékén őshonosak. Tehát mivel ilyen budapesti magkeverék nem létezik, “sziszifuszi munkával” igyekszik a főváros ezt összehozni azzal, hogy a nem Budapestre passzoló növényeket lekaszálják, igyekeznek megerősíteni az őshonos fajokat, megszerezni a magvaikat, amiket újra lehet majd vetni. Hozzáteszi, ez
nagyobb türelmet igényel a városlakótól, sok edukációt tőlünk és semennyire sem kedvez neki a politikai tematizálás.
A Bocskai úti, sokat cikizett méhlegelő nem jött be, ki is vették a programból. Bardóczi szerint van az úgy, hogy nem sikerül valahol a projekt, a Bocskain valószínűleg a korábbi útépítés bolygatta fel a területet nagyon, ezért jöttek invazív fajok ki inkább. A szintén XI. kerületi Hunyadi útra koncentrálnak most helyette, ahol biztatók az eredmények. A monitorozásba hamarosan a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) is beszáll. Bardóczi addig is így könyörg:
Egy valami hiányzik ehhez: a társadalmi türelem. Reméljük, hogy amint a zöldfelületfenntartók utolérik magukat a monszun utáni kaszálásban, és lekaszálják mindazt, ami mindig is intenzív kaszálásra volt kijelölt, akkor ez a türelem is megjön.
