10. Kósa Lajos nem tudja, hogy élő adásban van
A nemzeti együttműködési rendszerének hosszú története arra biztosan jó volt, hogy elfogyjanak a szavaink Kósa Lajos intellektuális El Caminójának jellemzésére. Mindenesetre Debrecen Pócs Jánosa olyan nélkülözhetetlen szereplője év végi listáinknak, mint Vili bácsi a Barátok köztnek. A múlt évben, ugye, azzal harcolta ki a TOP10-es szereplés lehetőségét, hogy közokiratba foglalták: a politikus állampapírba fekteti egy csengeri asszony 1300 milliárd forintos örökségét. Ennek nyomán alma matere, a Rajk László Szakkollégium árfolyama néhány napra a Szerencsekerék Szabadegyeteme mellé süllyedt a szakkollégiumok tőzsdéjén, elvégre a közgazdászok elitje nevelte ki az embert, aki simán benyelte, hogy egy ismeretlen nőre nemcsak ráesik a nagyon sok Neymar megvételéhez elégséges vagyon, de egyenesen benne fedezi fel az Észak-Tiszántúl Warren Buffetjét.
Az idén sem hagyott minket cserben Kósa, az önkormányzati választás után az ellenzéki összefogás teljesítményének politikai elemzését kifeszítve kijelentette: a zsidók kénytelenek voltak – vagy lehet, hogy jól is esett nekik – „a nyilas vitézt” megszavazni a Hajdú-Bihar megyei közgyűlésben. Ennek a mondatnak a feldolgozása hónapokat venne igénybe, elvégre differenciált jelentéstartományai egyszerre implikálják, hogy a Fideszre nem szavaznak zsidók, továbbá ezzel egy időben azt is, hogy a fideszesek zsidók. Hiszen ha jól értjük az utóbbi években buffetti és wittgensteini erényeket egyaránt villantó elméletalkotót, szerinte az összes zsidó ellenzéki szavazó, s közös erőfeszítésük a valóban ócska divatnáci, a jobbikos Kulcsár Gergely közgyűlésbe küldése, amivel rögzíti, hogy egyetlen zsidó sem tartja szavazhatónak a Fideszt, ám egyúttal saját pártja legjobbjait is e körbe utalja, mivel a közgyűlés alakuló ülésén az összes kormánypárti megszavazta a jobbikossal díszített választási csomagot.
Ám nem is ez a lényeg, mert random Kósa-mondat kevés már a tízbe kerüléshez, csakhogy a gondolkodó ezek után ellátogatott Breuer Péter Heti TV-jének Pirkadat című műsorába, ami önmagában a magyar médiarendszer karikatúrája, hiszen az ország vezető politikusai nem adnak ugyan interjút milliós elérésű újságoknak, tévéknek, de van idejük Breuerrel tereferélni, aki a Kósa-interjú közben egy Szöllősi György-díjra érdemes pillanatban tudatta: „nézőink is szeretnek téged, büszkék arra, hogy bejöttél és elmondtad”. Mi aztán nem vagyunk jó véleménnyel a nemzeti együttműködés rendszeréről, de minden Breuer-nézőt biztosíthatunk arról, hogy minden percben találnak valamit, amire megéri büszkének lenniük, ám egy politikus szerencsétlen tévéinterjúja nem tartozik a a nemzetépítő teljesítmények közé. Noha legalább annyi értelme kétségkívül volt, hogy Kósát a Top10-be repítette. Szürreális beszélgetést folytatott ugyanis a műsorvezetővel, tényleg meg kell nézni, már csak azért is, hogy felmérjük a rendszerváltás mire jutott 30 év alatt, ha ez egy televíziós interjú a kormánypárt vezető politikusával 2019-ben. A Kósa-bomba a hajrában robbant, amikor az élő adás hajrájában le akarta tiltani az interjút, értelemszerűen azért, mert nem tudta, hogy a műsor élőben megy.
Ha lett volna egy igazán jó barátja, már 1989-ben figyelmezteti erre, és akkor talán nem kell tízmillió ember előtt végigjárnia ezt az intellektuális zarándoklatot, aminek még most sem látjuk a végét.
9. Kinyírják Vízipókot, a kabalaállatot
Vízipók kabalaállatról sokat elmond, hogy rövidebb élet jutott neki, mint a 2017-es vizes vébére szánt Bol-Dognak, akit a jelenleg sem túlzott empátiával vádolt Gyárfás Tamás kicsit több idő alatt szedett le, mint amennyi a vízilabda-szövetségnek kellett saját kabalája likvidálásához. Vízipókot lényegében csak a bemutatóján láthatták élve, még a Columbo-filmekben is több szerep jut az áldozatnak, mert legalább a ballonkabátos hadnagy nyomozása közben felvillantanak róla egy-egy emlékképet. Ennyi sem jutott a vízilabda Európa-bajnokságra tervezett figurínónak, akinek megjelenése a magyar sport váratlan dadaista lázadása volt, mesteri és radikális ellenállás az itt észnek, ízlésnek, normának tartott közmegegyezés ellen.
Ilyen elemi erejű művészeti megjelenése még nem volt idehaza a művészeti irányzatnak: a létező struktúra emblematikus eseményén, az ünnepi sajtótájékoztatón
Hiszen ismételjük, maguk a rendszer szereplői fogadták el és mutatták be őt, miközben észre sem vették, hogy ez az ő létezésük és munkásságuk ellenállhatatlan kritikai karikírozása. A felháborodás persze egy nap alatt elsöpörte, de a dadaizmus arra született, hogy elsöpörjék, hiszen ezzel ismerik el igazságát, ami az: az úgynevezett civilizáció mindent elpusztít. Ennek a nemtelen haragnak lett az áldozata Vízipók is, akire biztosan többen fognak emlékezni, mint a vízilabda Európa-bajnokság bármelyik külföldi sztárjára. És ez nem Vízipókról, hanem a vízilabda sportvilágban játszott szerepéről mond el többet.
8. VV Aurelio letöltendő börtönbüntetést kap
Eddig minden idiótaságra felmentést adott Magyarországon, ha valaki „olasz”, jelentse ez bár csak azt, hogy érettségi után egy szezont lehúzott pincérként Riminiben, Aurelio Onorato Caversacciót azonban az idén képen törölte az élet. Ady Endrét vallásgyalázásért küldték rács mögé, míg VV Aureliót emberrablásért: öt év és két hónap letöltendő börtönbüntetést kapott, valamint három évre eltiltották a közügyek intézésétől is, bár ez utóbbi nem nagy kára a társadalomnak, hiszen a Való Világ Asbóth Oszkárjaként hírhedtté vált temperamentumos fiatalember közéleti szerepvállalása a bizonyíték arra, hogy van ráció a déli határzárban.
Legendássá vált faszhelikopterezése még Bayer Zsoltot is megihlette. „Hogy is hívták azt a faszt? Aurélió” – tette föl egyszer a költői kérdést a lovagkereszttel kitüntetett konzervatív publicista, aki ugyan bárkit képes agyonvágni egy kurvaanyázásba csomagolt Nyikita Mihalkov-idézettel, de Aurelio őt is leiskolázta: „Ez a Bayer vakarja ki a csipát a szeméből, mert ez a 21. század, haladunk a korral.” VV Aurelio és Bayer Zsolt párbaja leginkább az Alien vs. Predator című filmre emlékeztetett, amelyben egyik félnek se szurkolt volna szívesen Thomas Mann, a következő beefükre azonban biztos várni kell még néhány évet – persze nem a Mezzo TV előfizetőinek. VV Aurelio emberrablási kísérete a legkeményebb sztori azóta, hogy Stadler Józsefet túszul ejtették a csecsenek.
A Való Világ 6 nyertese berúgott és elaludt egy bárban, és mire föleszmélt, észrevette, hogy kilopták a kabátjából egy egyetemi tanársegéd havi fizetését (amire ő gyaníthatóan más úton tett szert, nem a katedrán). Az egyik cimboráját gyanúsította, akit aztán egy dusnoki vendéglátóhelyről elrabolt a segítőivel, bántalmazta és fogva tartotta, amíg az félelmében ki nem találta, hogy a pénzt a nagyszüleinél rejtette el. Dusnokon azonban nem volt meg a lóvé a nagymamánál, úgyhogy tovább indultak Bajára, és innen már nem is folytatjuk, mert ez az emberrablás-paródia olyan, mintha a Coen fivérek rendezték volna meg, Woody Allen Fogd a pénzt és fussa ehhez képest dokumentarista dráma. Ám a dráma itt se maradt el, Aurelio zokogva fogadta a Kecskeméti Törvényszék ítéletét és nemsokára úgy fogadkozott a Facebookon:
Ha kell, nemzetközi ügyet csinálok a dologból!
Ha VV Aurelio lesz a magyar Nelson Mandela, komolyan visszaadjuk az útlevelünk.
7. Simon Gábor-díjat érdemelnek ki a kispesti szocialisták
Vannak olyan emberek, akik egy kerületi politikában is azt mondják, hogy ha te évente nem keresed meg a százmillió forintot, akkor hülye vagy
– mondja egy kiszivárgott hangfelvételen bizonyos Lackner Csaba, és már ennyiből sejthető, hogy a szoci nímand retorikai mutatványával nem Mahatma Gandhi és Martin Luther King szónoklatai közé igyekezett beférni a történelem legnagyobb politikai beszédeinek sorába. Csak simán megmutatta, hogy a két hónapra a Kalahári-sivatag közepén felejtett másfél kiló csirkemell romlottsága Assisi Szent Ferenc-i integritásnak látszik a Magyar Szocialista Párt mélyén máig megbújó útonállók jelleme mellett.
Az egész sztoriból az volt a legdermesztőbb, hogy egy totál ismeretlen kerületi politikus anekdotázott fehér por mellett elképzelhetetlen összegekről, minekután biztosak voltunk abban, hogy Bolyai-díjas matematikusokat kell majd idehoznia az ügyészségnek, ha egyszer odáig jut, hogy az igazi nagyokat is szeretné lecsukni, és netán arra vetemedne, hogy kísérletet tesz vagyonuk összeszámolására. Merthogy nem elég, hogy Lackner havi milliós bevételekről számol be valakinek, azt is tudatja, hogy Kránitz Krisztiánnak, a kerületi vagyonkezelő szoci vezetőjének több száz milliós eltitkolt vagyona van. Ebből már tudjuk, hogy a szicíliai maffia dél-olaszországi Transparency Internationalnek látszik néhány Magyarországon működő, ám kevésbé átlátható politikai bűnbandához képest, elvégre ott legalább kapod, amit látsz. Itt viszont elnevezik magukat politikusnak, megszavaztatják maguknak az esélyt a lopásra, ami tényleg új távlatokat nyitott volna Ambrus Attila előtt, elvégre minden másként alakul, ha a viszkis demokratikus felhatalmazással mehet be a bankokba, persze végül így is valóságshowba küldött celeb lett, ahogyan megannyi politikus kollégája.
Azok, akik nem tisztelnek meg minket azzal, hogy őszintén elmondják, a lopás az identitásuk alapja, álmuk a közpénz magánosítása, és ezért készek bármit és bárki elárulni. Mármint minden olyasmit, aminek van értéke, és semmi olyasmit, aminek nincs. Ezért a végletekig lojálisak egymáshoz és bűneikhez, ám egyetlen pillanatig sem azok értékekhez és az igazsághoz. Ebben egyébként a magyar politika Dalton fivérei nagyban hasonlítanak a töltöttkáposzta-levest elkészítő szakácsokhoz. Lacknert persze kizárták az MSZP-ből, ám a Gajda Péter vezette kispesti önkormányzat igyekezett úgy kimaxolni a szemérmetlen cinizmust, hogy ahhoz még Habony Árpádnak is felhozó meccset kellett volna vívnia a több száz millió forintos vagyont egy osztrák bankban rejtegető, közben szocialista színekben az Éhségmenet élén feltűnő, mára méltatlanul elfeledett Simon Gáborral. Merthogy megduplázták az ügyben főszereplőként emlegetett Kránitz Krisztián fizetését – Garami Ernő, Kunfi Zsigmond és Mónus Illés nyilván ezért harcolt a munkásmozgalomban.
Innen pedig egyenes út vezetett az utolsó fejezetig: a 24.hu kiderítette, gyanús közbeszerzések mutatnak kapcsolatot a baloldali Kispest és az akkor még fideszes vezetésű Józsefváros között, az ügyben feltűnő cégek egy része a ferencvárosi fideszes parkolási biznisz egyik kulcsfigurájához kötődik.
6. Szuperbaktériumok a Vidi-stadionban
Köztudott, hogy a magyar kórházakban húsevő baktériumok zabálják a lábakat, de hogy egy magyar stadionban is szuperbaktériumokat találnak, az mégiscsak botrány, még ha a balkáni migrációs nyomás fokozódása miatt meg is feledkezett róla a közmédia. Mindez akkor derült ki, amikor a fehérvári csapatnak nyáron Európa Liga-selejtezőt kellett játszania a munkamoráljáról és higiéniájáról híres Montenegró Zeta nevű csapata ellen.
Akkor már hónapok óta lehetett fertőzött a 2018 novemberében átadott, kezdetben 9 milliárd költségűre saccolt, de végül 14 milliárdért felhúzott – ennyit szoktak tévedni a Fornetti-árusok is – MOL Aréna Sóstó vize, vagyis a klub vezetőinek nyilvánosság iránti elkötelezettsége vetekszik a Szovjetunió Kommunista Pártjának élcsapatával, amely még a csernobili atomreaktor leolvadását is megpróbálta volna elhazudni, noha kicsit durvább probléma volt az, mint egy Cornetto csöpögése. Ebben az évben Magyarországon titkoltak el sertéspestist, próbálták eltussolni, hogy mérges gázok szivárognak a Mátrai Erőmű környékén, és arról is Balázsék reggeli műsorából értesült Budapest, hogy egész Budaörs trágyaszagtól fulladozik. Székesfehérváron is hiába panaszkodtak hasmenésre a dolgozók, egyértelmű volt, hogy amíg a VIP-páholyt nem kapja el a permanens fosás, addig elmaradnak a radikális intézkedések. A játékosoknak palackozott vizet hoznak, a szurkolók meg legfeljebb majd fertőtlenítő kézgéllel, széntablettával és Imodiummal járnak a meccsekre a korábbi sör, pénztárgépszalag és petárda helyett, Orbán Viktor egyik csapatának meg úgysem kell félnie a hazai egészségügyi ellenőröktől ebben a rendszerben.
Valószínűleg csak a nemzetközi supervisorök érkezésétől ijedtek meg Székesfehérváron, és attól, hogy bár híresen korruptak az UEFA vezetői, a csak „szarosként” emlegetett vizet talán még ők sem nyelik le. Június közepén kiadott egy közleményt a klub, hogy „az öltözők nem használhatók rendeltetésszerűen”, „nincs garancia arra, hogy a probléma valóban megoldásra kerül”, úgyhogy a jó sokáig érlelt „felelős döntés” értelmében a hazai Európa Liga-meccseit inkább Felcsúton játszotta a magyar kirakatcsapat, mind a kettőt, mert már a következő körben kizuhant a félelmetes liechtensteini Vaduz ellen.
Nyilván csak indokolatlanul sípol az etikai Geiger-Müller-számlálónk, mert ha atomkatasztrófa történne az országban, azonnal rendkívüli hírekkel jelentkezne róla az M1, de mindenesetre újra megkönnyebbültünk, hogy egyelőre még nem rendezhet olimpiát Budapest, mert akkor az ezek szerint nemcsak a NER eddigi legnagyobb pénzlenyúlásával fenyegetne, de esetleg még kolerajárvánnyal is.
5. Alkalmatlan politikus lesz Budapest főpolgármestere
Ha még két hétig tart az önkormányzati választási kampány, sorra születnek az Alkalmatlan keresztnevet kapó gyerekek, hiszen a kormánysajtónak sikerült volna az év szavává emelnie a Karácsony Gergelynek kitalált eposzi jelzőt, idehaza meg már úgyis lehetséges Ajándéknak, Vulkánnak, de még Reménynek is elnevezni a babát. Ha az alkalmatlan keresztnévvé alakult volna, legalább lett volna értelme a nagy alkalmatlansági projektnek, amihez fogható karikatúráját még nem készítették el a propagandamédiának.
A Fidesz ugyanis nyilván megmérte, hogy Tarlós Istvánnak az „alkalmasság” ügyében a legnagyobb az előnye a kihívójával szemben, majd erre úgynevezett stratégiát épített. Azaz Karácsonyról elkezdték ismételgetni, hogy alkalmatlan, de olyan intenzitással, hogy a Soros-terv féltékenységi rohamokkal küszködött, mert hirtelen a borneói nagyorrú majomhoz hasonló ritkaságnak tűnt az alkalmatlan mellett a fideszes médiában.
A szót az érintett lapok éppen akkor kezdtek el ismételgetni, amikor a Fidesz, és annyi alkalommal írtak le, amennyiszer a Fidesz kommunikációs gépezete szerint szükségük volt rá, de nyilván nem konkrét pártpolitikai parancsra tették, csak a szabadság szülte kreatív energiáik éppen egyszerre robbantak ki a totális alkalmatlanságban. A bohóctréfa azzal vált teljessé, hogy Karácsony megnyerte a választást, és mivel a Fidesz sohasem vetemedne arra, hogy hülyének nézi a választópolgárokat, arra kell jutnunk, szerinte demokratikus és megalapozott döntést hoztak, amiből viszont az következik, hogy
Alkalmatlan démonokkal táncolnánk napestig, ha ebbe mélyen és szépen belegondolnánk, így inkább csak megemlítjük, hogy az Orbán-rendszer alapjait kezdte ki az önkormányzati választás azzal, hogy a fővárost átvette az ellenzék, amely megyeszékhelyek sorában is győzni tudott. Ezzel ugyanis odalett Orbánék totális hatalma, jelentős területeken kapott üvöltő esélyt a mindenre alkalmatlan ellenzék, amely okkal ünnepli csodaként győzelmét, elvégre olyan párttal kellett megküzdenie, amely felvonultatja a legalkalmasabbak közül a többi közt Boldog Istvánt, Simonka Györgyöt és megannyi társukat is, amiből legalább annyit tudunk, hogy a kalocsai börtön személyi állományának egy része is biztosan alkalmas a politikusi szerepre.
4. Tessely Zoltán átad egy lottózót
Ha bajuszkulturális projektekre is kiterjesztenék a taót, népi mozgalmat hirdetnénk, hogy minden elérhető erőforrást irányítsanak Tessely Zoltán felé. A Fejér megyei fideszes politikus az arcszőrzet ápolásának Kurt Cobainje, ösztönös zseni. Ám az idén nem Vergilius időmértékes verselését idéző pontossággal beállított szőrkreációjával, hanem a magyar átadáskultúra mélypontját jelentő akciójával került a listánkra.
Azt eddig is tudtuk, hogy hatalmon lévő politikus Magyarországon, ha tehetné, a 250 forintos pizzaszeletre is nemzeti színű szalagot kötne, hogy átadhassa, mielőtt benyeli a vevő, de Tessely az erről való tudásunknak is új dimenziókat nyitott, amikor átadott egy lottózót, ami egy bicskei trafik új szolgáltatórészlegeként jelent meg a piacon. Tessely akkor aligha gondolta, hogy egyetlen képbe zárja a rendszerváltás utáni korszak magyar politikáját, s olyan jelentéstartományokat kínál, amelyeknek a jöttére egyáltalán nem számítottunk. Elvégre nincs annál őszintébb gesztus, mint a szerencsejátékot ígérni esélyként a magyar embereknek, elismerni, hogy a közhatalom helyi képviselője leginkább a lottóval biztosíthat társadalmi mobilitást a helyieknek. Történelmi szembenézés az is, hogy mindez a Fidesz klasszikus hatalmi visszaélését jelentő trafikbuli nyomán történik. Az pedig már egyenesen a Sex Pistols punkságát elhalványító gesztus, hogy valaki országgyűlési képviselőként képes a dohány és a szerencsejáték otthonát jelentő magánintézményt sokat látott avatóollójával megtisztelni.
A pszichedelikus élményt az teszi teljessé, hogy Dragan Vukmir korábbi NB1-es labdarúgó, a helyi futballcsapat trénere is részt vett az avatáson. Egyszerűen lehetetlen jobbat kitalálni, minthogy a fideszes képviselőnek egy focista segít felavatni egy tippmix-szentély lottózót, a trafikos új buliját.
3. Elválik Rogán Antal és Rogán Cecília
Az év celebválása a magyar Kardashianok viszlátja, aminek nyertese Rogán Antal propagandaminiszter, amennyiben nem neki kell majd vigasztalnia Cecíliát, amikor helyette esetleg a sellő Barbie baba kapja „A legtermészetesebb nő a házban” díjat. Ám ne ragadjunk le a csupán a Puskás Ferenc Stadion újjáépítéséhez fogható cecíliai esztétikai fordulaton, elvégre a páros a nemzeti együttműködés rendszerének ikonikus hanyatlástörténetét jelképezi.
Itt van Rogán Cecília, a teljesítmény nélküli ember és Rogán Antal, az egykor szépreményű politikus, akinek az utóbbi nyolc évben kezdeményezett jogszabálymódosításai között még Fidelitas-táborok hűségversenyén dobogós párttitkárok sem találnának olyat, amelynek a közjó, nem pedig valamelyik haver üzletének rendezése lett volna a célja. Képzeljük el azt a fideszest, aki pártja dicsőséges háromszori kétharmados tarolása után is képes népszerűtlenebb lenni, mint Gyurcsány Ferenc. Márpedig erre az eredményre jutott a Fideszt a lehető legelkötelezettebben támogató Demokrata című lap kutatása. Ha előtte kérdeznek, azt mondjuk, ehhez minimum élő adásban kell gyerekeket enni, ám Rogán megcsinálta a lehetetlent, és a Belváros kiárusításától a nemzetellenes letelepedésikötvény-konstrukció kidolgozásán és a helikopterezésen át eljutott a legmegvetettebb magyar politikusok közé, ami ebben a mezőnyben legalább akkora teljesítmény, mint a C-vitamin felfedezése, amivel Szent-Györgyi Albert berobbant a Konyhafőnök VIP második szériájában.
Mármost a család nem elégedett meg ennyivel, hanem előállította a Slachta Margit, Kéthly Anna, Salkaházi Sára sorba a NER ajánlatát, Rogán Cecíliát, aki óriáplakátokra került, üzletei lettek, celebeskedik, jótékonykodik, miközben alapvetően egyetlen teljesítmény fűződik a nevéhez, igent mondott Rogán Antalnak egy fontos kérdésre, hogy aztán úgy jussanak el együtt a NER-világ tetejére, hogy komplett karrierjük a közérdek tökéletes, következetes, rendíthetetlen tagadása legyen. Ami a NER-ben persze nem példa nélküli, de nincs másik páros, amelyik ilyen tökéletesen jelenítette volna meg a rendszer legrosszabb oldalát.
Most még talán nem is tudjuk mennyit vesztettünk, de a következő évek rogáni törvénymódosításai segítenek majd kikalkulálni a búcsú árát.
2. Borkai Zsolt Adenauert oktatja kereszténydemokráciáról
A rendszerváltás nagy ígérete volt, hogy most majd utolérjük Ausztriát, és bár a gyulaiak idén sem tudtak kolbászozót nyitni Bécsben, de legalább a szexbotrányokban sikerült befognunk az ÖKM pornólap hazáját, sőt az egyik fideszes képviselő egyenesen a saját haboskávé-receptjével oktatta a sógorokat.
Kezdve onnan, hogy bár Ady Endréénél zűrösebb magánélete csak Tisza Istvánnak volt a maga korában, a konzervatív bálványt mégse a dundi örömlányok vallomásaival és a vérfertőző viszonyaival támadták a szociáldemokraták; odáig, hogy bár a propaganda szerint a Fidesz számít ma a kereszténység, a mértékletesség és a monogámia európai védőbástyájának, mindez Deutsch Tamással fedélzeten olyan hatást kelt, mintha a Marlboro Mannek kéne iskolai előadásokat tartani a dohányzás káros hatásairól, mégse csapták le ezt a magas labdát.
Az egészen Gréczy Zsolt Rudolf Schwarzkogler performanszait idéző bemutatójáig tartó hosszú ősz azonban paradigmaváltást hozott. Minden a Wittinghoff-szexvideóval kezdődött, amely igazolta hipotézisünk arról, hogy milyen szolgáltatást is takarnak az Expressz újság „cummasszázs”-hirdetései de az igazi szexbomba október elején robbant.
Ekkor egy magát a győri Fidesz intézőjének kiadó „ügyvéd” blogján szivárogtatni kezdett Borkai Zsolt, „a családapa, a polgármester, az olimpikon” állítólagos ügyeiről, napról napra erősebb tartalommal. Már az első posztoknál szorgalmaztuk, hogy valaki kezdje el lefordítani a sztorit Martin Scorsesenek, hogy megcsinálja A Wall Street farkasa magyarországi folytatását, mert ha a szerző fokozza a tempót, akkor kiderülhet, hogy még törpét is dobáltak a győri Városházán. A magyar lakosság a Dallas óta nem várta ennyire egy sorozat következő epizódját, sokan már követelni kezdték, hogy a rejtélyes „ördög ügyvédjét” válassza az év emberének a Time magazin Greta Thunberg helyett, és amikor rövid időre eltűnt a blog, mindenki aggódni kezdett, hogy talán ezt is megvásárolta Pecina.
A Borkai-videó nézettségi rekordokat döntött a pornósite-okon, szexoldalak kommentelői tűntek fel oknyomozói újságíróként, akik harminc éve a szakmában lévő szőrös tökű profikat megelőzve azonosították a felvételen szereplő lányokat, hogy aztán mindenkit telibe kapjon az Insta-generáció locsolóverse:
A ló néz, a csikó lát, / felszívnék egy csík kólát.
Az ellenzék lassan reagált, biztos nehezen találták meg azt a politikust, aki még sosem orgiázott, így nyugodtan felvállalhatja az ügyvivő szerepét Borkai és a Fidesz ellen, de sokáig a kormánymédia sem tulajdonított jelentőséget a Borkai-ügynek. Hiszen Tiborcz István villámkarrierje után miért épp az okozott volna országos felháborodást, hogy a fideszes polgármester egy horvátországi jachton gruppenszexelt Rákosfalvy Zoltán nevű fegyverhordozójával Fekete Pákó Add ide a didit című nótájára, amivel egyszersmind zárójelbe is tették a Századvég rendezvényein annyit hangoztatott tézist a jobboldal erkölcsi és kulturális fölényéről.
Az utolsó két nap azonban szörnyűbb rémálommá vált a Fidesz-stábnak, mint a reklámokban az aranyér. Borkai Zsolt végül csak egy szőrszállal nyerte meg a polgármester-választást egy színes hajú DK-s asszony ellen, akinek rendes körülmények között esélye sem lehetne egy püspöki székhelyen, viszont számos más nagyvárosban szívott a Fidesz a nem sokkal később lemondó Borkai miatt.
Azóta egy magyaros csavarral kiderült, hogy Borkai leszedése nem titkosszolgálatok összehangolt operatív művelete volt, valószínűbb, hogy a háttérben egy korábbi győri futballista van. Hiába,
1. Orbán Viktor bikázása a Puskás Arénát ünneplő videóban
Bár hívei előszeretettel hivatkoznák rá Európa erős embereként, új De Gaulle-ként, nem kérdés, hogy a miniszterelnök mértékletessége nem az államférfiakéra, hanem azokéra a hintáról hintára rohangáló tízéves kisgyerekére emlékeztet, akik életükben először szabadultak be a vidámparkba.
Andrássy Gyula azt a tanácsot adta politikai örökségül Széll Kálmánnak, hogy „nem szabad végigenni az étlapot”, de ennél a receptnél mi sem áll távolabb a Fidesz étkezési szokásaitól. Orbán Viktor különösen akkor nem tudja visszafogni magát, ha futballról van szó. A megyei szinten tehetséges játékos valószínűleg szeretett volna válogatott lenni, ez azonban nem jött össze neki, de hamar nem is adta fel, mivel még 43 évesen is pályára lépett az akkor NB II-es Felcsút FC-ben – noha még Puskás Öcsi is abbahagyta a játékot, amikor 40 éves lett –, szóval nem könnyen adta át a helyét a fiataloknak, hiába biztat erre Nyilasi Tibor közel húsz éve a Sport 1-en.
Ha gyerekként belgyógyász szeretett volna lenni, akkor minden bizonnyal a Vesevilágra fizetne ma elő a Miniszterelnökség, ám így a miniszterelnök minden reggel a Nemzeti Sporttal kezdi a napot, bár a hárommillió létminimum alatt élő magyar nyilván jobban örülne, ha inkább az Esély című szociálpolitikai folyóiratot forgatná, már csak azért is, mert a sportsajtót mintha feleslegesen olvasná. Valamiért széles körben elterjedt nézet, hogy Orbán ért a focihoz, de ha jobban belegondolunk, akkor a szakértéseinek színvonalát eddig csak a szép emlékű Kovács Kálmán múlta alul, amikor a 2012-es Eb előtt a tornára ki sem jutó Svájcot jelölte meg titkos esélyesként.
Tulajdonképpen bármelyik lottózó laposüvegező tippmixezői a France Football újságíróinak tűnnek fel hozzá képest, és hogy állításunkat igazoljuk, hadd idézzük föl csak a legemlékezetesebb Orbán-szakértést, amely szerint a futball olyan, mint a bográcsgulyás: „folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, és a végén kész”. Lehet, hogy az arab olajmilliárdokkal fűtött klubok így működnek, de egyelőre a magyar gulyásfoci rendre odaég, hiába öntöttek már bele annyi pénzt, amennyiből rendbe lehetne tenni az egész magyar felsőoktatást. De inkább abba a Puskás Akadémiába nyomják a pénzt, amelynek csapata 2018-ban elérte, hogy tíz idegenlégióst küldjön pályára egy NB I-es mérkőzésen.
A „felcsúti futballcsoda” persze az egész NER állatorvosi lova, hogy micsoda anomália ennek a klubnak az első osztályú szereplése, annak érzékeltetésére talán csak elég annyit mondanunk, hogy egyetlen ehhez hasonló esetet ismerünk: Ceausescu szülőfalujának csapata rakétázott a negyedosztályból az élvonalba, és kapott akkora stadiont, amelybe háromszor belefért a település lakossága.
Ha erre nem is, világszínvonalú futballstadionra igenis szüksége van az országnak, ahol válogatott meccseket rendezhetnek és ahol felléphet a Rolling Stones, így nyilván örültünk az új Puskás Aréna novemberi 15-i átadásának, amelynek nyitómeccsén simán kikaptunk Uruguaytól. Az a személyi kultusz azonban simán gyomorforgató volt, hogy még a stadionavatásra készült promóciós videóba is benyomták a miniszterelnököt, ahogy a karmelita kolostor teraszán mellre veszi az elé pattanó labdát és Pest felé bikázza, mindezt lassított felvételen, mintha Pelé ollózása lenne a Menekülés a győzelembe című moziban.
Erről már nem tudna paródiát készíteni Bödőcs Tibor, és tulajdonképpen innen már csak pár lépés, hogy mikor cserélteti be magát büntetőt rúgni egy válogatott meccsen. De nyugodjunk meg: ha seggre is esne nekifutás közben, Szöllősi György akkor is megírná: hogy „Panenka-módra” lőtte. Úgyhogy mindenkinek jobb lenne, ha a miniszterelnöknek az sms-olvasás után a Football Manager használatát is megtanítanák: ha a játékban az „év edzőjének” választanák, talán megnyugodna, és végre konszolidálódhatna az ország.
Kiemelt kép: vlv.hu/Monoki Nikolett
