10. Kósa Lajos és az örökség: a csengeri asszony 1300 milliárdja
Vagyunk olyan szolidárisak még a minden emberi értelemtől hermetikusan elzárt NER-politikusokkal is, hogy kétes megítélésű helyzetekben a legmélyebb humanizmus jegyében járunk el, s a számukra kedvezőbb magyarázatot választjuk. Ezúttal tehát azt, hogy Kósa Lajos semmi törvénytelent nem akart elkövetni, nem állt szándékában ilyesmihez asszisztálni, hanem tényleg annyi esze van, mint a csapatépítő disznóvágásra új Dolce & Gabbana szettjében érkező NER-lovagnak, aki bélmosás előtt kezd hurkát tölteni, hogy aztán satuittasan – imponálás céljából – maga harapja ketté az első szálat a népi-urbánus vita legvégső lezárásaként.
A választási kampányban robbant a sztori, amely szerint közokiratba foglalták, hogy Kósa Lajos állampapírba fekteti egy csengeri asszony 1300 milliárd forintnyi örökségét. Mielőtt további részletek kiderültek volna, mi már megöleltünk minden utunkba kerülő Debrecen-térképet, hogy így fejezzük ki sajnálatunkat azért, amiért időtlen időkig az az aranyember volt a város első polgára, aki csont nélkül elhitte a mondása szerint ismeretlen csengeri nőnek, hogy ráesett 19 Neymar ára. Ennek ismeretében biztosan tűnik, hogy korábban Debrecen köré Zeuszok és Allahok és Jézus Krisztusok húztak kerítést, minekután nem jutott be évtizedekig egy szellemes pénzügyi főosztályvezető, aki Kósától elkért volna másfél milliárdot városi Instagram-profil létrehozására és kétmilliót villamosjegyre.
Ráadásul Kósa az idén nem csupán szellemtörténeti kitekintésben páratlan agykapacitását, de emberi jellemének különlegességét is bizonyította. Amikor a NER-bolhapiacon másfél doboz Soproni IPÁ-ra lehet cserélni egy strómant, úgy alakult, hogy a 82 éves édesanyjának lett egy fél sertéstelepe. Amikor pedig az újságírók kérdezték az esetről, azt mondta, nem közszereplők ügyeiről nem tud beszámolni, de édesanyja nem strómanja senkinek sem. Akkor voltunk egészen biztosak abban, hogy
Persze az legalább megnyugtató, hogy ha Kósa Lajos egyszer összeszakadna tehetségének és rendíthetetlen jellemének súlya alatt, és elmenekülne maga elől, villamossal tenné. Boldogok a szellemi szegények, akik kötött pályán sem értik azt, honnan sejtheti mindenki, merre tartanak.
9. 2Rule-mezbe öltöznek NB I-es futballcsapatok.
Nem tudjuk elégszer elismételni, nincs a magyar nemzetnek nagyobb szégyene, minthogy Mészáros Lőrinc Magyarország egyik leggazdagabb embere. Ez nemcsak a nemzet legjobbjainak, Darnyi Tamásnak, Esterházy Péternek, Kossuth Lajosnak, Nemecsek Ernőnek, Overdose-nak, Puskás Ferencnek, Semmelweis Ignácnak, Szent-Györgyi Albertnek és az ismeretlen második világháborús pesti zsidómentőnek a szembeköpése (a genderstudies-szak üldözése óta nem merünk nőket, kancákat a sorba tenni, mert rettegünk, hogy betiltanak minket is), de talán még a Frici, a vállalkozó szellem című sorozat alkotóinak is. Merthogy
Tényleg kevésbé megalázó de facto összefosni magad kiskamaszként álmaid nője előtt, akihez három évnyi kéztördelős gondolkodás után lépsz oda egy fantáziagazdag, de legalább dadogós „helló”-val, hogy meghívd a büfében Queen kólára, mint állampolgárként élni ott, ahol a nemzet minden tudását, teljesítményét, tehetségét tagadó Mészáros visz haza mindent. Az az ember, akinek egyetlen érdeme, hogy Orbán Viktor barátja, amit persze hajlamosak vagyunk a legnagyobbszerű emberi teljesítmények közé sorolni, valahová a penicillin feltalálása és az influencer szó betiltása közé, hiszen ennyi már elég lehet a NER-ben ahhoz, hogy új himnuszt is írassanak vele.
Az idén Orbán és Mészáros még megmutatta, hogy azt sem sajnálja megalázni, amit elvileg szeret, azaz a futballt. A felcsúti vállalkozó alapított egy sportszergyártó céget, hogy aztán három NB I-es csapat azonnal 2Rule-ba öltözzön Adidas, Nike, Puma vagy akár a magyar Lancast helyett. Úgy, hogy azóta sem sikerült megnyitni az első boltot, ami szépen be is árazza a NER egyik legfőbb hazugságát, amely szerint nemzeti tőkés réteget épít, azért adja oda a pénzt a kínai potencianövelő-árusok helyett a haveroknak. Ahhoz ugyanis üzletet kéne csinálni, nem pedig csak hazateherautózni minden forintot, amit a nemzet kasszájában találnak. Erre írta Ady Endre Insta-sztorijában dühében, hogy „Óh, boldogok itt, kik nem éltek, / A legkülömbek sohse éltek, / Itt meddő a nagy gerjedés / S százszor boldogok a vetéltek.” Most visszakerestük, nem tett #O1G-t a végére. Igaz, 2Rule-mezben sem látta Latifi Felcsút-játékost nyargalászni Mészáros Lőrinc csapatában.
8. Majka és Curtis szakítása
Szegény Szakács Árpád kulturális pokémonvadász hiába írta egész évben lelkesen a feljelentéseit, és született meg a NER Hóman-Szekfűjeként mutatkozva Bayer Zsolttal közös kötete, hol van a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának leváltása Majka és Curtis szakításának súlyához képest. Ők annak a világnak a hősei, ahol az a legnagyobb erény, ha valaki vállalja, hogy olyan, amilyen, és bár Majka Oroszlán, Curtis pedig Szűz, sokáig működött a projektjük. A „Belehalok” című slágerük klipjét 55 millión nézték még, és ha József Attila énekelte volna a dalt, valóban meg is érintené az embert.
Aztán augusztusban kitört a szarvulkán: Szörényi és Bródy Magyarország múltján és jövőjén vesztek össze, Majka zenésztársa kokainfüggősége miatt dobta a tesót. Csakhogy ezt egy koncerten jelentette be, a színpadon állva, márpedig eddig így legfeljebb csak leányt kérni volt szokás a könnyűzenei életben. Az „ózdi hős” azzal magyarázta lépését, hogy aggódik Curtisért, de ennél még az is jobb megoldás lett volna, ha beküldi Dr. Csernus tévéműsorába, hogy ordibálhasson kicsit vele a lelkek Bálint gazdája. Miután robbant a drogbomba, öt perc alatt Tolnai Kálmán Kábulat című novellafüzérében találtuk magunkat, ha nem egyenesen a Kokainraktár című VICO-filmben.
Voltak, akik elbagatellizálták a problémát, hiszen vannak, akik húsz éve kokóznak, mégse szoktak rá, míg azok, akik úgy tudják, hogy a füvet is lövik, ezúttal is zéró toleranciát hirdettek. A vita heteken át folyt, és még azután is kitartott, hogy Alekosz bejelentette, homoszexuális lesz, hiába vártuk, hogy Deutsch Tamás ezt a kérdést is gyorsan lezárja egy „ennyi” konklúziójú Facebook-bejegyzéssel.
Bár mivel Magyarországon a színészek hívják fel a bulvárlapokat, hogy alkoholisták, az is elképzelhető, hogy mindez csak egy érdi drogklinika reklámkampánya volt.
7. Luxusjobboldaliak égen és vízen
Ha valamiért csodáltuk Orbán Viktort, akkor azért, hogy miközben a környezetében már lassan akkora összegek röpködnek különböző korrupciógyanús ügyekben, melyekhez képest Fort Knox turistáknak való, és mikor egy lépésre vagyunk attól, hogy a Habony-kör Brad Pitt orvosával kezeltesse a designrozmárjait Los Angelesben, a miniszterelnök még ebben a hínárban is csak a hazáért tempózott. Köztudott volt róla, hogy ha jut kolbász vacsorára, a hétvégére jó foci a háza mellé felhúzott stadionba, és ha néha-néha meghívja ebédre a multimilliárdos Lőrinc barátja, már elégedett.
Aztán erre lefotózták, hogy az instant legendává váló Bombardier Global 6000 nevű luxus magánrepülőgéppel látogatja Európa stadionjait, mintha csak egy orosz oligarcha lenne. Az az ember, aki 2006-ban még azzal kampányolt, hogy az emberek problémáit nem lehet megérteni egy állami limuzin hátsó ülésén ülve. Hát Orbán Viktor megpróbálta egy luxusgép bőrfoteléből. Ráadásul kiderült, hogy a csodagép útjai igen gyakran keresztezték egy másik fényes fogalommá váló jármű, a Lady Mrd nevű jacht útjait, amelynek rejtélyes tulajdonosa az első százmilliójából egy aranyozott rökamiét vehetett XVI. Lajos korából, hogy egy Suzuki tetején vigye haza, mert nagyjából erre a színvonalra vall, hogy „Lady Milliárdra” keresztelte a csodahajóját.
– csak nehogy egyszer szomáliai kalózokkal akadjanak össze –, de így is elég nagy botrány lett belőle, miközben luxusgépet vett a Honvédelmi Minisztérium is, nyilván azért, hogy a Zürich–Hongkong-légifolyosót őrizze.
A kormányfő stábja végül azzal magyarázta a luxusfordulókat, hogy azok csak az amúgy a közbeszerzéseket sorra nyerő Garancsi István ajándékai a miniszterelnök úrnak, úgyhogy fordítsuk ezt le gyorsan futballhasonlatra, hogy a Videoton VIP-páholyában is megértsék: ha egy játékvezető ilyen ajándékokat fogadna el a Real Madrid tulajdonosától, egy életre eltiltanák.
6. A CEU elüldözése
Tudtuk, hogy ez lesz a vége: onnantól nem voltak illúzióink, hogy először hallottuk az esküdözést, miszerint „a kormánynak nem célja a CEU ellehetetlenítése”, hiszen a NER ismeretében csak az lett volna fenyegetőbb, ha még azt is megígérik, hogy megvédik. Hogy is lehetne ellehetetlenítési kísérletnek nevezni, hogy egy olyan törvényt írtak, amelynek csak a CEU nem felel meg, hiszen a NER jogászai híresen leleményesek abban, hogy a politikai célokhoz kitalálják az igazoló paragrafust.
Az Orbán-rendszer ugyanis azért abban különbözik a Terminátortól, hogy amikor szüksége van a boltodra, a kempingedre és a lapodra, azért veszi a fáradságot, hogy jogszabályokra hivatkozva vehesse el azt. Csakhogy ezt úgy hívják, hogy forradalmi jogalkotás, amit valószínűleg nem ismertek és nem is fognak ismerni a Magyarországnál kevésbé zaklatott történelmű Kanadában, ezért nem volt rá immunis a CEU utolsó pillanatig igazolásokat mutogató vezetősége, miképp az se segítette az egyetem helyzetét, hogy az amerikaiak mintha a vén milliomos papát küldték volna ide követnek az Ápolandó ápolókból.
Ha idősebb Bush lenne az elnök, már lopakodók köröztek volna figyelmeztetésül a felcsúti stadion fölött, hogy el a kezekkel az amerikai egyetemtől, a kupik nagy barátja, Donald Trump azonban nem volt motivált abban, hogy megmentse a gender studies magyarországi helyőrségét. Száz éve a szociológia volt a tudományos ellenség, ötven éve a pszichológia számított humbugnak, ma pedig a gender studies tarkóját szorongatja a piros-fehér-zöld melegítős, atlétás magyar állam. Arra pedig majd a NER tudósai megadják a választ, hogy egy olyan országnak, amely egy népvándorlástól akarja megvédeni Európát, miért kell tartania néhány tucat kutatótól, akiknek többségét még a házibulikból kiszorítják. De
Orbán Viktor megmondta, hogy mi olyan nép vagyunk, ami mindig többet adott a világnak, mint amennyit kapott tőle, most éppen az ország legjobb egyetemét és legkorszerűbb könyvtárát küldjük Bécsbe. Ennek nemcsak a császárváros polgármestere örült, de Tarlós István is tapsikált hozzá, hát ezek után senki se mossa le róla, hogy a kultúra tényleg megáll nála Finály Henrik latin-magyar szótáránál és a színes, zenélő szökőkutaknál.
Reméljük azért, hogy a Budapesten maradó Nádor utcai csúcsépületet megkapja Tiborcz István, csakhogy berendezhesse szállodának, hiszen Magyarország ettől erősödik.
5. A magyarságkutatást kipörgető magyar aranyérem a téli olimpián
Ha előbb fagy le a választási szerver, akár még éremesélyesnek is gondolhattuk volna magunkat a februári téli olimpia előtt, de így abszolút meglepetésként ért, hogy egy téli sportban is a világ tetejére állt Magyarország, ha már Klein Dávidnak az idén sem sikerültek a csúcstámadások. Bár a biztosra menő konzervatív síakrobata, a kaliforniai magyar Elizabeth Swaney majdnem elvitte a show-t, végképp átadva a múltnak Eddie-t, a sast és a jamaicai bobcsapatot, de azért a phjongcshangi olimpia csak a Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor, Burján Csaba gyorskorcsolyaváltóról szólt nekünk. Míg az első nyári olimpiai bajnoki címet a zsidó családba születő Hajós Alfréd nyerte Magyarországnak, addig az első téli arany megszerzésében egy kínai származású testvérpár játszott főszerepet, sakkot adva a kormány migrációellenes kampányának, amely a jó öreg alkoholizmusunk és szív- és érrendszeri megbetegedéseink pozícióját félti a hasistól és a Hepatitis C-től.
Az egész magyar nemzet, plusz a mindig mosolygó, „csípős csirigét” kínáló kínai gyorsbüfés közösség önfeledten örült a diadalnak, amelyről akkor még nem gondoltuk, hogy milyen vitákat szabadít el a fajelméleti alapon szurkoló honfitársaink között.
Azóta nem hallottuk ennyiszer, hogy „horvát testvéreink”, mióta az Antall-kormány tizenegyezer kalasnyikovot próbált meg értékesíteni a zágrábi piacon. A civilizációk összecsapásaként beállított vébédöntőre már oda jutottunk, hogy a franciák nem franciák, de a horvátok magyarok. Nem igazán volt rögzítve, hogy akkor ki és mitől számít magyarnak vagy éppen franciának, hogy mi a különbség a francia mezt húzó Pogba és a magyar dresszbe bújó Liuék között, eseti jellegűek lettek a nemzetdefiníciók, de már megszokhattuk, hogy Orbán Viktor Monopolyjának, amit ma Magyarországnak neveznek, naponta változnak a szabályai. Lassan már csak annyi biztos, hogy a „Liu Shaolin Sándor” név 1849-ben egyszerre rettentette volna vissza Haynaut, Paszkievicset és az időgéppel visszaküldött David Carradine-t, meg persze, hogy bíróság mondta ki: az idén a legfőbb nacionalizmus-szakértővé váló Bencsik Andrást le lehet kommunistázni.
4. Gruevszki elítélt miniszterelnök Magyarországra szöktetése
Merthogy kiderült, a külügyben kicsit túladagolták A remény rabjai című filmet a Hogyan legyek elfelejtett futsaljátékosból minisztériumi elöljáró? című budai workshop vetítős búcsúbuliján, így egy elítélt macedón bűnözőt fuvaroztak magyar diplomaták országokon át. Tényleg az történt, hogy a délszláv háború óta bujkáló gerillák szaladtak ki az utcára ölelkezni Belgrádtól Zágrábig, miután erkölcsileg rehabilitáltuk őket. Az érintettek ezzel aztán a Sargentini-jelentés elfogadását is kiütötték a listáról, hiszen erkölcstelenség abban nem manifesztálódik ilyen szépen: ép ésszel felfoghatatlan, hogy az a kormány, amely évek óta másról sem beszél, csakhogy senki be nem teheti ide a lábát, mert a magyar kultúra mindenekfeletti, bűnözőknek nincs helye idehaza, lényegileg idecsempészett egy börtönbüntetésre ítélt, korrupt politikust.
Tette ezt úgy, hogy az összes jogszabályát szarba vette, minekután most az történik, hogy szír vagy afgán gyerekeknek, akinek a szüleit halálra kínozta az Iszlám Állam, nem jár az a lehetőség, mint egy macedón bűnözőnek. Ez persze nem meglepő ott, ahol Rogán Antal letelepedési programjának keretében már 20 ezer külföldi, köztük nemzetbiztonsági kockázatot jelentő alakok bevásárolhatták be ide magukat, csakhogy 150 milliárdot kiszórhassanak offshore-cégeknek azok, akik azután egy összefestékezett lépcső miatt aggódnak.
A magyar kormánypárti nyilvánosság már nem is kettős mércében utazik, mert nincsenek normái, hiszen versenyt zokognak, ha egy tüntető elordítja magát, hogy gyújtsák fel a fát, mert nyilván nem végzetesen és elfogadhatatlanul hülye, hanem egyenesen és cáfolhatatlanul „keresztényellenes”, ám támogatják a hajléktalanok vegzálását. Szóval nem kell már itt szabályokat, értelmet, gondolatot keresni. Erre bizonyíték Lánczi Tamás mondása is. Szerinte az, hogy Gruevszki ide menekült a börtön elől, azt bizonyítja, hogy Magyarország erős ország. Ha így van, akkor 1945 után Argentína volt a világ legerősebb országa, hiszen ott keresett menedéket az összes náci háborús bűnös. A plakátok legalább kissé világosabb színben üzenhették, hogy az ország erősödik.
3. Megszavazzák a rabszolgatörvényt
Az év csúcsmondása alighanem Simonka György fideszes országgyűlési képviselőtől származik, s mindent elmond egy ország állapotáról, ha erős mondat származhat Simonka Györgytől. Tehát: ő méltatlannak nevezte a rabszolgatörvényt követő tüntetések bizonyos elemeit. Mielőtt rácsetelnénk Dosztojevszkijre, hogy pár karaktere itt lődörög a közelünkben, kapcsoljon az Echo TV-re, megemlítjük: Simonkát költségvetési csalással, vesztegetéssel és vesztegetés elfogadásával gyanúsítják, az ide kapcsolódó ügyben 1,4 milliárd forint kár érte a magyar államot. Ezek után méltatlanságról ír a nyilvánosságban. Ennél azért csöppet kisebb arcátlanság lenne betiltani a gyógyszereket és 8-as betűméretre változtatni minden kiírást a hozzánk legközelebb eső nyugdíjasotthonban.
Nem elég, hogy a legaljasabb módon viszi haza a magyar emberek pénzét, bent szavazgat a becsületes magyar melósok túlóráiról a Fidesz-frakcióban, majd utána értékeli a tüntetéseket. Ennél jobban semmi nem mutatja a rabszolgatörvény szellemiségét, minthogy Simonkák szavazhatnak a munkások életéről. A voksolás körülményei is emlékezetesek, miután az ellenzék nyolc év után nem azonnali kérdésekkel és sajtótájékoztatókkal igyekezett megakadályozni a jogszabály elfogadását, Latorcai János a terem közepén állva hadart kódokat, miközben Fidesz-politikusok a testükkel védték. Akkor még nem is tudtuk, micsoda bátorság a NER Hunyadijaként Szabó Tímea vagy Kunhalmi Ágnes elé állni, csak másnap derült ki, hogy Budai Gyula szinte remegett. Ennek fényében viszont nem lesz könnyű Európa védőbástyájának maradni, mert nincs kizárva, hogy azonnal megadjuk magunkat, ha Wang Mester konyhájában véletlenül túl magasra emeli a kését valamelyik kínai szakács.
Amíg kitartunk, addig viszont hősiesen ismételgetik a Fidesznél, hogy „Soros György”.
Amely nagyjából annyira menő, mint a KISZ 1989-ben, noha a Fidesz azért messze jobb állapotban van, mint elődpártja. Ennek ellenére Orbán Viktor aligha számított rá, hogy éppen a munkástörvénnyel sodorja először kihívás elé rendszerét, s bontja le a falakat az ellenzéki csoportok között, miközben azok a falak örökös uralmát garantálnák. Persze előbb-utóbb szükségszerűen leomlottak volna, mert nincs az a kőműves, aki olyan vastagot tud csinálni, amin nem látszik át, hogy Simonka György 1,4 milliárdos csalás után szavaz a magyar melósokról, majd beszél a tüntetők méltatlanságáról. Minden falat lebont előbb-utóbb az igazság. Bármit kommunikál is erről Rogán Antal.
2. Zara szurikáta tragikus halála és a gyűlölet elszabadulása
Bár viszonylagos közönnyel vette tudomásul a magyar társadalom, hogy az elmúlt télen közel kétszázan fagytak halálra Magyarországon, Zara tragikus halála mélyen megrendítette azon magyarok százezreit is, akik Afrika állatvilágát csak az Oroszlánkirályból ismerik, az állatkertben meg rendre összekeverik a mangusztákat a langusztákkal és a varánuszt a krokodillal.
Miképp az a munkahelyi balesetekben elhunytak számával szemben közismert, az történt, hogy a Kecskeméti Vadasparkot meglátogató iskoláscsoportból egy tizenkét éves fiú nem úgy közelítette meg az állatkert amúgy kíváncsi, sürgő-forgó kedvencét, mint a térden kúszva suttogó David Attenborough a termeszeket Az élet erőpróbáiban, így egy szerencsétlen baleset lett a találkozó vége. A gyerek földhöz csapta az ijedtében az ujjába harapó állatot. Nagyon sajnáljuk,
Az eset után egy kisebb Warren Bizottság alakult, három nap elteltével pedig már ki lehetett jelenteni, hogy Kennedy elnökkel nem foglalkoztak annyit Magyarországon, mint a tragikus véget ért szurikátával, és valószínűleg Rákosi Mátyás óta senki sem kapott annyi gyűlöletet, mint a fiú, talán még a „Miért nem az oroszlán harapta meg inkább?” tematikájú üzenet volt a legkedvesebb a különböző számonkérő kommentek között.
Bizonyára jobban tették volna a hozzászólók, ha benyomnak egy zacskó hűsítő csipszet, mielőtt vésztörvényszékkel fenyegetnek, de legalább most már tudjuk, hogy addig nem fenyegeti népfölkelés a NER-t, amíg Semjén Zsolt le nem lő egy pandamacit. Hiszen úgy tűnik, ma csak annak van hírértéke Magyarországon, hogy Orbán Viktor örökbe fogadott egy orrszarvút, annak nem, ha Mészáros Lőrinc tulajdonába kerül a Mátrai Erőmű.
Valószínűleg ezért is hagyták ki a cirkuszi pónikat a rabszolgatörvényből.
1. Az Elios-ügy
Polt Péterről legkésőbb az Elios-ügy után kiderült, hogy körülbelül olyan szoros a viszonya a tisztességgel, a hazájával és az igazsággal, mint nekünk merevjózanul a szamba eredeteként azonosítható „semba” néven megcímzett különleges csipőmozdulat-kollekcióval. Az történt, hogy a 24.hu megszerezte az OLAF jelentését, amelyből világosan kiderült, az uniós hivatal szerint a szervezett bűnözés feltételeinek megfeleltethető módon csaltak közvilágítási projektek alkalmával idehaza, hogy aztán a nap végén milliárdos magánvagyon képződjön a miniszterelnök családjában.
A magyar ügyészeknek nyomozniuk sem kellett volna, lényegileg komplett vádiratot tettek le az asztalukra. Ám mivel akkoriban nem létezett politikai ellenzék Magyarországon, simán megtörténhetett, hogy miközben kétéltűekkel, símaszkban csapnak le a NAV-kommandók a Picúr BT.-re, ha az eladó nem ad blokkot Kovács Irén vásárlónak, aki 320 forint értékben vásárol szeletelt marhapárizsit, valamint vizes zsemlét, addig a milliárdos csalást szépen eltemetik. Persze azóta újra segített értelmezni a bűnt a magyar kormány, hiszen Caligula-díjas politikája keretében bűntelenné teszi a milliárdos csalókat, ám bünteti a hajléktalanokat, mert nincs semmijük.
Most sajnáljuk igazán, hogy nem valamelyik KDNP-s írta az evangéliumokat, mert így évezredeket késett a House of Cards forgatókönyve. De legalább végignézhettük azt a minden elemében undorító, ájtatos műsort, melynek keretében a nemzetet milliárdokkal megkárosító bűntényeken mulató csapat gigantikus felháborodást mímelt, miután a rabszolgatörvény ellen tüntetők közt volt egy idióta, aki elfogadhatatlan módon szánkót lopott. Mármost, indokolt idegeskedni a szánkó miatt, mérjük a szánkóindexen az erkölcsöt, a morált, és akkor éppen csak pár milliószor annyira kell megvetni Tiborcz Istvánt, Rogán Antalt, Simonka Györgyöt, mint az ismeretlen szánkótolvajt.
Meglehet, ez a történelmi kitekintésben is páratlan cinizmus, gőg és képmutatás még nem látszik jól az Elios-balhé során végrehajtott lámpacserék miatt. Ám az élet már csak olyan, hogy hosszú távon igazságot tesz, ahogyan azt igazolja a globális felmelegedés, a Szakács Árpád emlékezetes szövegeit összegyűjtő majdani könyvsorozat, Luka Modrić Aranylabdája, s Molnár Zsolt úgynevezett ellenzéki politikus megérdemelt szerepe az új ellenzékben. Miként az is, hogy
Kiemelt kép: Ujvári Sándor /MTI
