Tavaly ősszel menetrendszerűen voltak hangosak és bűzösek a magyar otthonok a téli szállást kereső idegenhonos vándor- és ázsiai márványospoloskák egyedeitől. Volt pár hónap „nyugalom”, ám eljött az idő, hogy ismét hallassanak magukról: a sikerrel áttelelő egyedek ezekben a hetekben mondanak köszönetet a búvóhelyért.
Sokuk túléli a telet
Tavaszi idővel telt a múlt hét, a meteorológusok szerint szombaton és vasárnap ért minket a tél utolsó, igazán fagyos lehelete. Nemcsak nevében indul a kikelet, de előre láthatóan az éjjeli fagyok is megszűnnek, csütörtökön már 20 Celsius-fok körüli maximumokat várunk, és azon túl, hogy a naptár márciust mutat majd, az előrejelzések szerint az időjárás is úgy gondolja, itt a tavasz.
Érzik ezt érzik a poloskák is, már amelyik túlélte a lakások száraz, meleg klímáját. Legutóbb azt írtuk róluk, hogy az alacsony páratartalom és folyamatosan magas hőmérsékleten a telelő rovarok többsége egyszerűen kiszárad. Sőt, egy hazai kísérlet során több száz inváziós poloskát próbáltak ellenőrzött körülmények között, 23 Celsius-fokos hőmérsékleten átteleltetni, még élelmet is kaptak. Egy sem élte túl.
Új jövevények, ezért nem csodálkozhatunk rajta, hogy túlélésük kulcsa rejtély, ám tény: sokan átvészelik a telet még az állandó 25 fokos, csontszáraz panelokban is. Sovány vigasz, hogy százszámra jöttek be, és most csak maroknyian próbálnak kijutni.
Taposni
A lényeg ugyanaz, mint ősszel: az életük árán is akadályozzuk ezt meg – nagyon nem szép dolog a természet teremtményeivel szemben ilyesmire buzdítani, de itt indokolt. Rögvest kifejtjük miért, most inkább röviden arról, hogyan bánjunk el a lakásban imbolygó rovarokkal, még nem túl késő.
Most is érvényes, amit ősszel írtunk: ha valaki bármilyen megfontolásból élve tessékeli ki őket a szabadba, az olyan, mintha a kamrában patkányt fogunk és a szomszéd konyhájában engedjük el.
Komoly kártevők
Miért ez a szigor? az ember által behurcolt, idegenhonos fajokról van szó, a már említett ázsiai márványospoloskáról és a vándorpoloskáról. Mindkét faj növényi nedvekkel táplálkozik, óriási károkat okoz szántóföldi növényeken, zöldségeken, sőt gyümölcsökön is. A védekezés egyetlen módja jelenleg a vegyszeres rovarirtás, ami két szempontból is aggályos.
Először is a hatékony szerek „mindent visznek”, magyarán válogatás nélkül pusztítják a hasznos szervezeteket is. Másrészt szedéshez közeli érettségi állapotban lévő termést támadnak, ezek rovarölő szerekkel történő kezelése pedig humán-egészségügyi szempontból kockázatos.
Egyedszámuk évről évre változik, nem zárható ki a hirtelen növekedés sem, az enyhe telek és a nyárias ősz kedvezőek számukra. Szaporodásuknak, terjedésüknek semmi nem jelent komoly akadályt, a fokozódó nemzetközi kereskedelemmel pedig újabb „utánpótlás” érkezhet.
Tudósaink dolgoznak a probléma megoldásán, ám egyelőre még azt sem lehet teljes biztonsággal megmondani, mely országrészek a legfertőzöttebbek. Új információk legkorábban tavasz derekán várhatók az aktív rovarok vizsgálata alapján.
Kiemelt kép:JUHASZJ / Országalbum