„Ez az én földem, amit a klubnak adományoztam” – mutatott körbe a Pancho Aréna tetejéről Orbán Viktor a Guardian két újságíróját idegenvezetve Felcsúton, akik egyébként nagyon jól tudták, hogy a miniszterelnök felesége nevén lévő területeket mutat, de Orbánt ez nem zavarta és folytatta: „Itt, itt és itt is tudunk terjeszkedni, vannak terveink.”
A brit lap Orbán és a foci kapcsolatáról közölt hosszú cikke bővelkedik az ilyen momentumokban, ugyanis a magyar miniszterelnök úgy vezette körbe az újságírókat a felcsúti stadionban – miután a kezébe adták egyikük fociról írt könyvét –, mint magánbirodalmán, nem titkolva büszkeségét a semmiből felhúzott Puskás Akadémia kapcsán. A kis magántúra alatt pedig úgy beszélt Orbán a britekkel felcsúti terveiről és a fociról, mintha elfelejtette volna, hogy újságírókkal beszél.
A cikk többi része magyar olvasóknak nem annyira érdekes: hosszan leírják a 2010-es „fülkeforradalom” utáni politikai helyzetet, amit a demokrácia szisztematikus leépítéseként mutatnak be, taglalják Orbán foci iránti rajongását, és azt, hogy az előző kettő kombinációjából miként következik a „stadionépítési láz”, a TAO-rendszer és hogy Csányi Sándortól, Garancsi Istvánon át más üzletemberekig miért érdemes a Panchóba meccsre járni – ugyanis ott zsírozzák le a cikk szerint a nagy üzleteket.
A cikk onnan lesz érdekes, hogy felhívja Orbán az újságírókat a felcsúti skyboxba, ahol rajta kívül három egyenruhás pincér és Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője álldogál. Orbán kedvenc újságja főszerkesztőjének a sztoriban annyi szerep jut, hogy egyszer szervilisen azt mondja: „Teljes mértékben, miniszterelnök úr!”
A futball furcsa kombinációja annak, hogy az ember egyszerre szabad és katona. Csapatban kell létezni, de kreatívnak is kell lenni
– kezdett fejtegetésbe az újságíró focis könyvét lapozgató Orbán. Majd a miniszterelnök – ahogy szokta – kinagyítja a képet:
A modern társadalmaknak ugyanez a dilemmájuk: szabályok között élni és szabadnak lenni. A pályán ezt meg tudom oldani, a politikában ez már sokkal nehezebb.
Orbán azzal folytatta, hogy „a modern társadalom nagyon veszélyes a gyerekeknek”, de a sport képes őket megóvni ezektől a veszélyektől. Itt kezd látszódni, hogy Orbán fejében a foci nemcsak egy sport, ahol emberek egy labdát rugdosnak, hanem kulturális, sőt, civilizációs csúcsteljesítmény. Elmondja, hogy a magyar foci felélesztésének folyamatával sokan kritikusak, „mindenki azt mondja szar”, de Orbán szerint nagyon szépen haladnak. Ekkor szólt közbe Szöllősi, hogy pontosan így van.
Majd Orbán elkezdte kifejteni, hogy Felcsúton az ő koncepciója valósult meg, az ő fejéből pattant ki minden, ami itt fizikai testet öltött:
Ez az akadémia – a stadion és a környezete – a koncepcióm része. A futball művészet – nézzék ezt a stadiont, ez művészet
– mondta a miniszterelnök. Ahogy nagyapjától tanulta, Orbán szerint akkor jó a foci, ha „hallja közben az ember a zenét”, és ezért nem szereti a németek játékát, mert akkor csak „ipari zajt hall”. Miközben ezeket magyarázta, felvitte a stadion tetejére az újságírókat és megmutatta a falak tövében álló házát, megjegyezve, hogy Lévai Anikó nem szereti a stadiont, mert „tönkreteszi a kilátást a konyhából.”
Orbán elárulja, hogy további nagy tervei vannak Felcsúton: szeretne múzeumot, oktatási központot és kiadóvállalatot is alapítani az akadémián. Majd búcsúzóul kicsit büszkélkedett saját focista karrierjével: elmagyarázta Puskás Ferenc láblenyomata mellett, hogy a kicsi láb jobb a focihoz, mert jobban a labda alá lehet nyúlni – eközben hosszú fekete kabátjában a levegőbe rúgva mutatta is az újságíróknak a helyes technikát. Majd hozzátette, hogy a kilencvenes évek végén maga is játszott miniszterelnökként az akkor negyedosztályú Felcsútban. Ekkor történt, hogy felhívta Bill Clinton amerikai elnök, de Orbán épp edzett, ezért azt üzente, hívja vissza öt perc múlva. Végül unszolásra mégis felvette a telefont:
A jugoszláv háború miatt hívott, néhány ajánlatot akart megvitatni. Én meg ott álltam a pályán, [koszosan], mint egy disznó
– anekdotázott a miniszterelnök. A cikk szerint, amikor elbúcsúztak Orbántól, ő még egy félmosollyal megjegyezte, hogy a Parlament épülete egyébként szebb szerinte, mint a felcsúti stadion.
Kiemelt kép: Kovács Tamás/MTI
