A második világháború következményeként -miután Adolf Hitler négy népszavazással is megszilárdította náci hatalmát- a németek inkább a megválasztott képviselőkre bízták a nagyobb kérdések megválaszolását, minthogy a nép kezébe adták volna a döntés jogát.
Ha ez az év tanított az nekünk bármit is, akkor az az, hogy
A Foreing Policy három idei népszavazást emel ki: a Brexitet; azt, hogy a kolumbiaiak nemet mondta a gerillabékére; és a magyar kvótareferendumról szóló népszavazást.
Utóbbiról azt írják, hogy bár a részvétel elég kicsi volt, de
a magyarok arról szavaztak, hogy nem akarnak menekülteket az országukba.
Egy 2009-es példát is felhoznak, amikor egy svájci, erősen jobboldali kis párt elérte, hogy a szavazók 57,5 százaléka támogassa azt, hogy ne lehessen további mecseteket építeni országukban.
2004-ben is hasonló volt a helyzet, amikor a 25 európai ország egy Európai Alkotmány aláírását tervezte. A következő évben aztán a hollandok és a franciák gyorsan megszavaztatták ezt a néppel, amire két jó nagy NEM lett a válasz, így nem lett az egészből semmi.
Megemlítik a 2008-as kaliforniai népszavazást is, amikor a melegek házasságáról kérdezték meg az embereket, akik úgy döntöttek, hogy az államban tiltsák be az egyneműek házasságát. Később egyébként ezt alkotmányellenesnek ítélték.
