Tibor történetéről a Népszabadság számol be, 1974-ben született egy borsodi faluban. Kisegítő iskolába járt, írni és olvasni nagyjából megtanult, de a képességei messze elmaradnak az átlagostól. Az ezredforduló környékén készült orvosi vizsgálatok súlyos fokú debilitást állapítottak meg nála, IQ-ját ötvenesre mérték, 67 százalékos rokkantnak, önálló életvitelre képtelennek minősítették.
Akkor azt írták a papírjára, hogy felülvizsgálata nem szükséges, állapota végleges. A kormány döntése nyomán ugyanakkor felülvizsgálták a fogyatékossági támogatások folyósítását. Így a felülvizsgálat után, bár állapotjavulás nem következett be Tibornál, az új szakvélemény szerint egészségkárosodásának mértéke 40 százalékra csökkent.
Ezek után az államkincstár megyei igazgatósága megvonta tőle a fogyatékossági támogatást, a kormányhivatal elutasította a nevelési ellátás iránti kérelmet. A család ezért a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodához fordult segítségért.
„A borsodi család szegénységben él, havi néhány tízezer forintos kiesés komoly érvágást jelent. Nonszensz, hogy Tibor semmilyen ellátásra nem jogosult, miközben az IQ-ja maradt 50, amennyi tizenöt évvel ezelőtt is volt” – mondta a lapnak Iványi Klára, a NEKI munkatársa. Több hivatalnál is járt, sikertelenül. Azt a tanácsot kapta, Tibor regisztrálja magát álláskeresőként, és egy évig tartó együttműködés után lehetősége lesz közmunkásként elhelyezkedni, de addig egy fillért sem kap.
„Mindenki tudta, hogy a kormányzati szigorításnak súlyos következményei lesznek, egész egyszerűen lassú éhhalálra ítélik a fogyatékosok egy részét. Külön tragédia, hogy az orvosok nem mutatnak ellenállást a kormány nyomásával szemben” – mondta Iványi.
