Rossz hírünket viszik a világba – nagyjából ez az egységes álláspont, ha Magyarország külföldi sajtómegjelenéseiről van szó. Az ország féldiktatúra, Orbán ciki, és bár a fürdők és a romkocsmák menők, azért összességében nem túl jó itt élni. Az olvasó nagyjából ezt a képet kapja, ha csak azokat a cikkeket nézi, amelyeket a magyar sajtó szemlézésre érdemesnek talált. Az ellenzéki médiumok szerint ez persze mind a kormány hibája, az Orbánékhoz (és nem például Simicskához) hű sajtó szerint pedig
Norvégiából és Soros bankszámlájáról fizetett provokátorok sutyorogják széjjel ezeket a hazugságokat
az amerikai kongresszustól a Rechstagig. Frei Tamás például épp most panaszkodott, milyen ciki magyarnak lenni.
A helyzet nem ilyen egyszerű. A Nézőpont Intézet harmadik éve figyeli módszeresen a világsajtót (ez 13 ország 99 ismert, olvasott online és nyomtatott termékét jelenti). A tavalyi eredményeket csütörtökön mutatták be és sok közhiedelmet megcáfoltak benne. Tudták például, hogy a szlovákoknak tetszik a magyar gazdaság, az osztrákoknak nagyon fontosak vagyunk, az angolszász területeken pedig mondanak ránk mindent, csak azt nem, hogy ciki? Nézzük a részleteket.
Tavaly a világban 7466 cikk szólt Magyarországról, ez havonta átlagosan 622; kicsit több, mint tavaly előtt. Igaz, lebontva nagyok az eltérések, februárban például nem voltunk valami érdekesek, (436 cikk), ekkor inkább Ukrajnára figyeltek, az áprilisi választásoknak viszont a nemzetközi sajtó szerint is nagy volt a tétje (904 írás). Októberben az önkormányzati választások, Navracsics uniós jelölése, a netadó terve, a tüntetések és az amerikai kitiltási botrány együtt sem volt képes annyi cikket megihletni, mint áprilisban (865 cikk).
A fő kérdés persze az, ki milyen képet festett az országról. A megjelenések nagy része, 71,5 – természetszerűleg például a hírek – semleges, negyede kedvezőtlen és
csupán 281, azaz 3,8 százaléknyi kedvező cikket találtak.
Decemberben bántak velünk a leginkább objektíven (80 százalék). Az áprilisi választásokról és az azt megelőző kampányról is főleg tárgyilagosan számoltak be, októberben viszont nagyobb arányban találtak rosszalló írásokat – nyilván a már említett botrányoknak, tüntetéseknek hála is. A nyomtatott sajtó sötétebb képet festett rólunk, mint az online: a print újságokban minden harmadik Magyarországról szóló cikk negatív volt. Főleg azért, mert ezekben az orgánumokban jobban elférnek a véleménycikkek, míg az online sajtó inkább a hírekről szól. Összességében is főleg hírek jelentek meg (4559 darab), 1048 tudósítás, a maradék 1859-be pedig elvileg belefértek a vélemények is (publicisztika, riport, interjú, poszt, olvasói levelek, stb.)
Az osztrákokat érdekeltük a legjobban: 7 újságban 1433 hír, tudósítás, riport vagy publicisztika szólt a magyarokról. Főleg a külpolitika és az uniós kapcsolatok és a bankszektor volt a téma. Sokat írtak rólunk a németek, a britek, a negyedik helyen pedig a szlovákok állnak (785 cikk), őket is ezek a területek érdekelték, utánuk jön Amerika, Lengyelország és Oroszország. A legkevésbé Izraelt érdekeltük, itt 88 cikk jelent meg rólunk. Ausztriában egész sok pozitív cikk jelent meg (466), Franciaország és Románia pedig kifejezetten agyondicsérte Magyarországot: a megjelenések felében-kétharmadában méltattak minket.
A legtöbbet – hírügynökség lévén főleg semlegeset – a Reuters online felületén jelentünk meg, összesen 595 alkalommal. A német Der Standard 527 írást szentelt Magyarországnak, ám ebből nagyon sok, 180 kifejezetten negatív. A szlovák SME elnéző volt (407 írás, 65 negatív), a szintén német Die Presse viszont megint ekéző (401 megjelenés, 132 negatív). Azt tehát kimondhatjuk, amit eddig is éreztünk:
a német újságírók szerint Magyarországon nem mennek jól a dolgok.
A tematikus bontásból két érdekesség: 957 írás foglalkozott a magyar jogállamisággal, fele annyi, mint a külkapcsolatokkal. Ezek fele azonban negatív volt; a legtöbb októberben született. Sötéten látták a külföldi újságírók a szélsőjobb előretörését: 498 cikk jelent meg a témában, ezeknek szintén a fele, 243 arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarországon radikálisveszély van.
Törteli István médiaelemző, miközben az eredményeket ismertette, többször is hangsúlyozta: ez csak egy elemzés, objektív, „nem szól senki ellen, kérjük tehát, hogy senki ne értse félre a szándékot”. Tanulságként azért hozzátette, hogy „Magyarország szempontjából az a legfontosabb, hogy objektív tényeket olvashassanak rólunk külföldön”, azaz az okozza a legkevesebb kárt, ha egyszerűen csak leírják, mi a helyzet és mit mutatnak a számok. A szintén felszólaló Kovács Zoltán kormányszóvivő szerint ez azt jelzi, a „magyar modell” működik, a gazdasági teljesítményhez kétség sem fér, „a számok magukét beszélnek”. Ez például jövőre is kiderül majd, amikor a Nézőpont kimutatja, miket írtak az országról annak kapcsán, hogy Svájc az év elején elengedte a frank árfolyamát. Arról nem is beszélve, hogy szerinte hamarosan felminősíthetnek minket. Egyébként a negatív cikkeknek sem kell bedőlni: „egymástól átvett, szóról-szóra-fordulatok jelennek meg a német és az amerikai sajtóban is”.
„Ha az ellenzéki sajtót olvassa az ember, akkor Magyarország a földi pokol” – fogalmazott Kovács. „Akkor úgy tűnik, napról napra meg kell küzdeni a szabadságjogok érvényesítéséért, meg kell küzdeni a sarkon álló keretlegényekkel, akik még a városképet is rontják.” Van azonban egy másik valóság: a menő romkocsmák, a borászatok, a turisztikai rekordok, „amik nem magyarázhatók propagandaszöveggel”. Nincs nagy baj tehát, legfeljebb annyi a tanulság, hogy „precízebben pontosabban kell megfogalmazni, mit akarunk, mert ha nincs azonnali értés, mint például Tusnádfürdőn, akkor azt nagyon nehéz utógondozással helyre tenni.” „Az unortodox szó használatáról például már le is szoktunk, már nem hívjuk így a magyar modellt.”
