A lap szerint a Nemzeti Színház igazgatója a kőszegi Tranzit fesztiválon közölte: az előadás helyett ő a debreceni tűzijátékot nézte volna, de az elmaradt. Így látta a darab utolsó tíz percét a tévében. Az alapján ítélte meg úgy, hogy a darab színházi szempontból nem keltette fel érdeklődését, az üzenetét megértette, és az mélységesen felháborította. Előzőleg Vidnyánszky Attila arról beszélt, hogy nem hisz a provokáció művészetében, szerinte a provokatív színház csak az igazság töredékét mondja ki, ezért torz, hazug, csúnya és sötét, és a nézőt ezen a hazug szinten akarja tartani. Ő a költői színházat tartja a jövő járható útjának.
Fotó: Kummer János
Az Index beszámolója szerint önmagáról szólva a direktor azt mondta, a kritikákra, támadásokra nem lehet felkészülni, ő nem is tud a kritikával szót érteni: politizál, nem szakmai alapon ítélkezik, hazudik. Vidnyánszky bajnak nevezte, hogy Európába olyan előadással nem lehet elmenni hogy „édes hazám, szeretlek”, vagy „Feleségem, hű vagyok hozzád”. Az ő Nemzeti Színháza ennek dacára a hagyományra, korszerűségre, nemzetköziségre épít, mert mint mondta: ezek egyike nélkül sem lehet meghatározó színházat csinálni.
Néhány napja a Nemzeti Színház első társulati ülésén Vidnyánszky arról beszélt, hogy elképesztő erők próbálják elszigetelni a teátrumot, de egy jól irányított színház meg tudja változtatni egy nép művészet iránti fogékonyságát. Akkor az igazgatóváltásról azt mondta: ha maradt is tüske és fájdalom, a múltat lezárták Alföldi Róberttel. Elődje munkásságára célozva ugyanakkor már akkor megjegyezte: a provokációra épülő művészetnek nincs jövője, mert az gyáva dolog. „Hányszor kell kereszténységet, papot gyalázni, Himnuszt énekelni a másságról a jó színházhoz?” – tette fel a kérdést.
