Az OECD idén megjelent „Méltányosság és minőség az oktatásban. A hátrányos helyzetű tanulók és iskolák támogatása” című jelentésének megállapításaira hívja fel figyelmet az Oktpolcafé a legújabb bejegyzésében. Mint Radó Péter írja, mivel a közoktatásban elsajátítható alapvető készségek haszna jócskán meghaladja az ehhez szükséges ráfordításokat, a kormányoknak erősen invesztálniuk kell abba, hogy erre minden egyes tanulónak lehetősége legyen a felső-középfokú oktatás befejezéséig (a 12. évfolyam végéig).
Ehhez fel kell számolni azokat a rendszerszintű tényezőket, amelyek hozzájárulnak az iskolai kudarchoz. Ilyenek például a korai szelekció, az évismétlés, a programok sokszínűségének lehetséges mellékhatásai (nem maga a tartalmi sokszínűség!) és az alacsony minőségű szakképzés – írja Radó.
Az OECD-tanulmány szerint az évismétlés felszámolása prevenciós programokkal, automatikus előrehaladással vagy az évismétlés eszközének alkalmazását csökkentő ösztönzőkkel lehetséges. Mint az Oktpolcafé-bejegyzés emlékeztet: a jelenlegi kormányzat első intézkedési közé tartozott a korábbi kormányok erre irányuló kezdeményezéseinek felszámolása, és az új törvény egyetlen erre irányuló intézkedést sem tartalmaz. Fontos lenne – az OECD szerint – a korai szelekció elkerülése és a felső-középfokra való beiskolázás későbbre tolása. A jelenlegi magyar oktatáspolitika viszont erősíti a rendszeren belüli „szelekciós nyomást”, nem korlátozza a korai szelekciót, és megtartja a korábbi szelekciós pontokat.
Egy jó iskolarendszerben érzékeny a finanszírozási rendszer a tanulók és iskolák igen különböző igényeivel szemben. Ehhez képest – írja Radó – az új, standardizált és központosított magyar input-finanszírozás nem képes elismerni az azonos eredmények eléréséhez szükséges ráfordítások eltérését különböző tanulói csoportok és iskolák között, ezért a finanszírozás teljesen „érzéketlenné” válik.
Az OECD kiemeli, hogy a felső-középfokú oktatásban a lemorzsolódást a szakképzés minőségének javításával, hátrányos helyzetű tanulók egyéni támogatását szolgáló eszközökkel és tanácsadással lehet csökkenteni. A most nálunk bevezetett „duális” szakképzés minősége viszont romlani fog, az egyedi támogatásokhoz szükséges finanszírozási mozgástér és intézményi autonómia megszűnik, a szolgáltató rendszer államosítása csökkenti annak tanulók számára elérhető kapacitásait – írja Radó.
A tanulmány számos ajánlást fogalmaz meg ezeken kívül. Többek között, hogy meg kell erősíteni az iskolavezetés autonómiáját, támogató iskolai klímát és tanulási környezetet kell kialakítani, támogatni kell a hátrányos helyzetű iskolákban dolgozó jó pedagógusokat. Az Oktpolcafé-bejegyzés tételesen felsorolja ezeket az ajánlásokat, és mellette azt, hogy mi történik az adott területen Magyarországon. A képlet nagyjából az, hogy a magyar oktatáspolitikai reform pont az ellentétes utat választja, mint a fejlett országok.
