Azon a novemberi délelőttön síelni mentek a gyerekek. A terepjáró vezetője hibázott, nem mérte fel a féktávolságot a csúszós úton. A gyermekek járműve felborult, többen kizuhantak a buszból. Egyikük a kocsi alá került, egy másik kisfiú a kocsiúton zúzta össze magát. Négy kisgyerek kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet. A két súlyos sérült közül az, aki kigurult az útra, nagyon rossz állapotban volt. A kocsi alá szorult kisfiú, Noel pedig meghalt. Legalábbis a mentést irányító orvos szerint.
Az eset akkori szemtanúi szerint letakarták a fiút, aki húsz percig feküdt így. Újraélesztését később egy tűzoltóorvos kezdte meg, noha a hírek ezt is a mentőknek tulajdonították, akik később szakmai protokolljukkal magyarázták, hogy halottként kezelték a gyermeket. Az ügy már akkor nagy vihart kavart. Információink szerint több vizsgálat is indult, az Országos Mentőszolgálat saját szakmai protokolljával magyarázta a történteket.
| Protokoll: a komplex újraélesztés nagy erőket köt le |
| A mentők a szakma szabályai szerint jártak el az óvodásokat ért buszbaleset sérültjeinek ellátásakor – tudatta már másnap az Országos Mentőszolgálat szóvivője. Győrfi Pál akkori közleménye szerint belső vizsgálatuk megállapította, hogy a helyszínre elsőnek kiérkező mentőorvos az élettelen gyermeket – EKG-t is használva – megvizsgálta, s mivel légzést, vérkeringést nem észlelt, a másik, kritikus állapotú kisgyermek ellátását, valamint a többi, „akkor még ismeretlen állapotú sérült felkutatását kezdte meg”. Általánosságban elmondható, hogy a sürgősségi orvostan szerint „tömeges baleset helyszínén az ellátás különleges szabályok alapján történik. Az életveszélyben levők ellátása elsődleges, őket követik a súlyos sérültek, és ezután kerülhetnek sorra a klinikai halál állapotában lévők közül azok, akik még életjelenségeket mutatnak. Utolsóként kerülnek ellátásra a könnyű sérültek. Mindaddig, amíg a személyi állomány az életveszélyes és súlyos állapotú sérültek ellátását végzi, komplex újraélesztés nem végezhető. A komplex újraélesztés ugyanis nagy erőket köt le, s ezeket elvonja a kétes kimenetelű újraélesztő tevékenység érdekében a reális túlélési eséllyel rendelkező, de magas időfaktorú (azonnal ellátandó) életveszélyes sérültek ellátásáról” – írta a szóvivő. A “szabály oka és célja az, hogy a kétséges sikerű újraélesztési kísérletet végezve nehogy elveszítsék azt a sérültet is, akin még nagy eséllyel segíteni lehet. A szakmai szabályok szerint tehát a további mentőegységek helyszínre érkezésekor kezdődhet meg a halott újraélesztési kísérlete.” |
A Hír24 birtokába került ugyanakkor egy sokkoló felvétel, amely mindezt cáfolni látszik.
A filmből a laikusnak az derül ki, hogy a helyszínen letakart kisfiúval a mentők nem foglalkoztak, csak a tűzoltók, noha mindössze két gyermeket kellett ellátni. Az akkori magyarázat fényében furcsa az is, hogy a vérkeringést, légzést nem mutató kisfiú újraélesztését a tűzoltók kezdték meg, nem az erre vélhetően jobban kiképzett mentők.
| Mi történt a kisfiúval? |
| A Hír24 szerkesztősége sokáig vívódott, mi legyen a történettel. Hiszen alapvetően az a kérdés, mi a legjobb a halottnak hitt kisfiúnak és édesanyjának. Noel agya a baleset helyszínén hosszú percekig nem kapott oxigént, ez pedig súlyosan károsította az idegrendszerét. Utána hónapokig feküdt öntudatlanul, majd hetekig éber kómában a Heim Pál kórházban. Egy év után engedték haza. Akkor Czinner Antal professzor, az intézmény tudományos igazgatója azt mondta, a náluk töltött idő alatt a gyermek állapota sokat javult, de valószínűleg bizonyos agyi területei soha nem fognak úgy működni, ahogy a baleset előtt. Noelnek mindent újra kellett tanulnia, a stabil fejtartástól a felülésen keresztül egészen a járásig és a beszédig. A rehabilitáció jelenleg is folyik, ennek csak egy kis töredékét finanszírozza a TB, a többit a család saját terhére próbálja meg kifizetni. Kerestük az édesanyát, de ő ma már nem akar foglalkozni az üggyel. Információink szerint a balesetet követő kártérítési tárgyalásra sem ment el. |
Szerettük volna megtudni, valójában mi is történt azon a szörnyű délelőttön. Hibázott-e valaki, esetleg többen is a baleset helyszínén, vagy a rendszer beteg? Megkerestük a sürgősségi orvostan legfőbb hazai szaktekintélyét EKG-jelekről, újraélesztésről és egyáltalán arról, mit kellett, lehetett volna másként csinálni, egyéni vagy rendszerhibáról van-e szó, ha egyáltalán. Dr. Berényi Tamás országos szakfelügyelő főorvos igent is mondott megkeresésünkre, később azonban a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (GYEMSZI) letiltotta megszólalását. A „miértre” szerettünk volna választ kapni a GYEMSZI-től, de megkeresésünkre nem reagáltak, noha időközben minden olyan szaktekintélyről kiderült, hogy aki hivatalos minőségében értékelhetne egy ilyen videót, az ezt nem teheti meg, csak engedéllyel.
Természetesen kerestük az Országos Mentőszolgálatot is. Arra kértünk választ:
– Annak idején, ki végezte a belső vizsgálatot?
– A belső vizsgálat szerint a kárhelyszín parancsnoka mikor vett részt a kritikus állapotú kisgyermek ellátásában?
– Hol kutatta az „akkor még ismeretlen állapotú” sérülteket?
– A sürgősségi orvostan szerint két sérültre is vonatkoznak-e „tömeges baleset” ellátási szabályai?
– Jelenleg is hatályos-e még a négy évvel ezelőtti protokoll?
Az OMSZ kommunikációs és PR-igazgatója kérdéseinkre azt válaszolta, meggyőződése, „hogy minden orvos, aki az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatását választja, titkon azért imádkozik, hogy soha ne kelljen olyan helyzetben döntenie, mint az elsőnek kiérkező mentőorvosnak azon a 2008. novemberi délutánon, az iskolabusz baleseténél kellett. A tragikus balesetnél, ismeretlen, információhiányos vészhelyzetben, a rémület légkörében az orvos nem engedhet utat érzéseinek, döntéseiben hideg fejjel, a szakma szabályaira igyekszik támaszkodni” – írta Győrfi Pál.
A szóvivő emlékeztetett arra, hogy a másodpercek alatt meghozott döntést utólag sokszor és sokáig elemezhetik „hozzáértők és hozzá nem értők, jóakaratú és rosszakaratú emberek”.
Újabb kérdések
Ha választhatunk, magunkat a hozzá nem értő, jóakaratúak közé sorolnánk. Éppen ezért tesszük laikusként szóvá, hogy ha a komplex újraélesztés valóban nagy erőket köt le, miként láthatunk a felvételen olyan mentőt, aki semmit nem csinál? Győrfi Pál arra hivatkozik, hogy a lapunknál levő felvételt nem ismerik, ugyanakkor egy szót sem ejt arról, hogy a helyszínen – mint a lapunkhoz eljuttatott felvételen nagyon jól látszik – az Országos Mentőszolgálat is forgatott.
Nem állja meg helyét a szóvivő állítása, amely szerint a felvételt nem mutattuk be a „mentőellátás szakszerűségét ellenőrző szakembereknek”. Nem is merjük feltételezni, hogy a PR-igazgató reagálása arra utal, hogy az OMSZ-nál esetlegesen létező rendszerhibákat csak az OMSZ jogosult elbírálni, ezért próbáltuk bemutatni a „mentőellátás szakszerűségét ellenőrző” legfőbb szakembernek (dr. Berényi Tamásnak) a felvételt.
Győrfi Pál nem reméli hiába, hogy minket a „baleset megrázó részleteinek tollhegyre tűzésekor nem a hatásvadász bulvárszenzáció minden gátlást mellőző, felelőtlen előállításának kényszere, hanem az igazság jobb megismerésének, a történtek megértésének szándéka” vezérel. Mi abban reménykedünk, hogy az Országos Mentőszolgálat egy egyéni vagy rendszerhibát nem akar eltussolni, hiszen az – szerintünk – biztosan nem szolgálja a betegek érdekét.
A halottnak hitt fiú történetét nemsokára folytatjuk.
