Nem rendelkezett a település vízkár-elhárítási tervvel, de ennek elkészítésére egy jogszabály sem kötelezte, ugyanakkor a felsőzsolcai önkormányzat minden lehetőségében állót megtett a kárelhárítás, kárenyhítés érdekében – állapította meg az állampolgári jogok biztosa.
Az árvízi védekezés és megelőzés intézményrendszerének fenntartása és működtetése az állam életvédelmi kötelezettségéből következik, de annak szintjét mindenkori gazdasági teherbíró képességére figyelemmel kell megítélni. Az árvízi helyzet kialakulásában több olyan tényező – a példátlan mennyiségű és intenzitású csapadék – is szerepet játszott, amire az érintett szervek teljes mértékben nem készülhettek fel.
Az ombudsmani jelentés alapján az önkormányzat törekedett a lakosság teljes körű tájékoztatására, emellett az adományok kezelése és átadása szakszerűen és hatékonyan zajlott, a súlyosabb következményeket, például a járványveszélyt is sikerült elhárítani. Nem merült fel olyan körülmény vagy mulasztás, amely a panaszosok tisztességes eljáráshoz való jogával vagy más alapjogával összefüggésben visszásságot okozott volna. Az országgyűlési biztos elismerte, hogy a központi költségvetés alapvető kötelezettségén túlmutató szerepet vállalt Felsőzsolcán az árvíz következtében megsemmisült, megsérült ingatlanok újjáépítésében, helyreállításában.
Az ombudsman szerint mára szükségessé vált, hogy az egyes katasztrófákat követően alkalmilag kiadott kormányhatározatokat egy világos, törvényi szintű szabályozási rendszer váltsa fel, amely az öngondoskodást segítve a piaci alapú biztosítást állami kártalanítással egészíti ki. Kezdeményezte, hogy tekintsék át a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alapról szóló törvény alkalmazásának eddigi tapasztalatait, és annak felülvizsgálatával hosszú távra és kiszámíthatóan teremtsék meg egy komplex kártalanítási rendszer jogi alapjait.
