A héten nagy port kavart Németh Zsoltnak, a külügyi és határon túli magyarok bizottsága elnökének az a kijelentése, mely szerint a választások közeledtével a kormánynak fel kéne függesztenie új nagykövetek kinevezését. A kijelentésre élesen reagált Horváthné Fekszi Márta külügyi államtitkár, Mesterházy Attila, az MSZP külügyi szóvivője, de megszólalt Brüsszelben maga Gyurcsány Ferenc is.
Kinevezési gyakorlat
Az úgynevezett „politikai kinevezettek” dilemmával először közvetlenül az első szabadon tartott választás után találkozhattunk. Az Antall-kormány igyekezett a stratégiailag fontosnak tartott helyekre saját embereket kinevezni. Az MDF vezette kormánynak ugyanakkor hatalmas káderhiánnyal kellet megküzdenie.
A régi külügyes gárdával szembeni bizalmatlanság egyik fő eleme, hogy munkájuk révén a rendszerváltás előtti apparátus tagjai többnyire kötődhettek a pártállami civil és katonai titkosszolgálatokhoz. Baloldali körökben erőteljesen hangoztatták, hogy a régi külügyi gárda tapasztalattal és szakértelemmel rendelkezik. A jobboldal erre válaszként azt hangsúlyozta, hogy jobboldali beállítottságú ember a rendszerváltás előtt többnyire a külügy közelébe sem kerülhetett.
Az 1994-es kormányváltás után Kovács László első külügyminisztersége alatt mindenkit visszahívtak posztjáról, akit „MDF-esnek” tartottak. A minisztériumon belüli tisztogatást az állította le, hogy akkor néhány NATO-tagállam nagykövetsége interveniált, jelezve: a NATO-csatlakozás szempontjából károsnak tartanák, ha a minisztériumban csak olyan munkatársak maradnak posztokon, akik 1990 előtt léptek be.
Az Orbán-kormány megalakulását követően Martonyi János kinevezésével a stratégiai posztokon a Fidesz szintén igyekezett saját embereket kinevezni, ugyanakkor a többi helyeken minimális volt a visszahívottak száma. Amúgy a Fidesznek is komoly káderhiánnyal kellett szembenéznie. Ezt a kezdeti időkben úgy oldották meg, hogy visszahívták a volt MDF-hez köthető külügyeseket.
A 2002-es kormányváltást követően, Kovács László második minisztersége kezdetén ismét majdnem mindenkit visszahívtak, akit saját megítélésük szerint jobboldalinak tartottak. Ebben az időszakban ismét lezajlott egy minisztériumon belüli tisztogatás is, mely azonban új elemként, immár nemcsak az Orbán-kormány idején bekerült vezetőket érintette, hanem „megbüntették” azokat a régi külügyeseket is, akik vezető szerepet kaptak a jobboldali kormányzás alatt.
Vagyis megállapítható: a magyar diplomáciai szolgálatban nem alakult ki az a szokás, hogy a kormányváltást követően ne legyen a nagyköveti posztokon „tabula rasa”, a különböző adminisztrációk egymás között nemigen igyekeztek gesztusokat gyakorolni. Mindettől talán még Martonyi János állt a legtávolabb (igaz, csak a nem stratégiai helyekkel kapcsolatban), a 2002 utáni tisztogatások és kinevezések azonban nem igazolták vissza, hogy utódai bármilyen formában követni szeretnék gyakorlatát.
Stratégiai posztokon nem illik váltani
A mostani politikai vita leginkább az időpontok miatt alakult ki. Kétségtelenül megállapítható: minden egyes kormány esetén neveztek ki nagyköveteket a választásokat megelőző fél évben. Így volt ez az Orbán-kormány idejében is, ahol közel egy tucat nagykövet foglalta el állomáshelyét az utolsó hónapokban.
Ám az is kétségtelen tény, eddig minden kormány tartózkodott attól, hogy az utolsó hónapokban stratégiai helyre nevezzen ki nagyköveteket. A magyar diplomáciában stratégiai helynek számít Washington, Moszkva, London, Párizs, Berlin, továbbá az ENSZ-hez, a NATO-hoz, vagy az EU-hoz köthető nagyköveti posztok. De szintén ebbe a körbe tartoznak a jelentős magyar kisebbséggel rendelkező szomszédos országok is.
Rossz időzítés?
Márpedig a sajtóhírek alapján a Gyurcsány-kormány stratégiai helyekre akar kinevezni új nagyköveteket, hiszen szó van az ENSZ New York-i, genfi és bécsi missziójáról, a NATO-agykövetről és az EU-misszióvezetői, illetve szintén az EU külpolitikája szempontjából fontos úgynevezett PSC-nagyköveti posztról is.
Ami pedig az időzítést illeti, figyelembe kell venni, hogy akiket a külügyi és határon túli magyarok bizottsága 2009 tavaszán hallgat meg, azok állomáshelyeiket többnyire nyár végén, ősz elején tudják elfoglalni, vagyis könnyen beleeshetnek a választások előtti hat hónapos idősávba. A korábbi időszakokban a kormányok ilyenkor azt a megoldást választották, hogy az érintett nagykövetek 4 évente lejáró mandátumát meghosszabbították a választásokat követő nyárig.
Prominensek kerülnének a kulcsposztokba
A jelenlegi polémia vélhetően összefügg azzal is, hogy a kormány kiket akar kinevezni. New Yorkba, az ENSZ-misszió élére Horváthné Fekszi Márta, a minisztérium jelenlegi államtitkára menne. Az ő helyzetét külön bonyolítja, hogy a Gyurcsány-kormány által végrehajtott közigazgatási reform következtében, egészen pontosan a közigazgatási államtitkári poszt megszüntetésével politikai kinevezetté vált (ahogy jelenleg az összes államtitkár és szakállamtitkár a magyar közigazgatásban).
A bécsi ENSZ-misszióvezetői poszt várományosa Banai Károly, Gyurcsány Ferenc külpolitikai főtanácsadója. A genfi ENSZ-misszió élére kerülne Tunyogyné Akóts Klára, Medgyessy Péter volt miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója. A NATO-nagyköveti kinevezésre leginkább Kovács István, Göncz Kinga kabinetfőnöke az esélyes. Az EU-misszió élére pedig Iván Gábor, jelenlegi államtitkár kerülne.
Az MSZP kinevezi, a Fidesz viszahívja őket
Vagyis egyrészről olyan emberekről van szó, akik hosszú diplomáciai háttérrel rendelkeznek, másrészről azonban erősen köthetőek a jelenlegi kormány külpolitikájához. Ennek tükrében Németh Zsolt azon kijelentése, hogy „a mostantól kinevezett nagykövetek személyére a Fidesz magára nézve semmilyen garanciát nem vállal”, felfogható egy üzenetnek is, melynek lényege: a fent említettek is egy esetleges kormányváltás után visszahívásra kerülhetnek.
Bár a fideszes politikus a „visszahívás” szót nem említette, kijelentésének kevés értelme lenne, ha nem jó előre akarnák előkészíteni az esetleges nagyköveti cseréket. A nyomásgyakorláson kívül más lehetősége az ellenzéknek jelenleg ugyanis nincs, mivel a külügyi bizottságban zajló nagyköveti meghallgatásokon az MSZP-nek a vele együtt szavazó SZDSZ-szel többsége van, ráadásul egy esetleges bizottsági nemnek semmilyen közjogi következménye nincs, pusztán orientáló jellegű (az Orbán-kormány idején a bizottságban leszavazott Katona Tamás varsói, míg a Medgyessy-kormány idején leszavazott Nikicser László tallini nagyköveti posztját a bizottsági szavazástól függetlenül elfoglalta).
Mindenesetre a viták további folytatása várható, különösen, ha beigazolódik: a Külügyminisztérium olyan kinevezési okiratokkal szeretné kiküldeni jelenlegi vezetőit, mellyel azokat megpróbálja jogilag „bebetonozni”.
