Már az önkéntes is munkavállaló
2005. október 1-től lépett hatályba a Közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény, melynek célja az önkéntes tevékenység, mint jogviszony szabályozása. A törvény elismeri a személyek és közösségek jogát arra, hogy mások vagy más javára önkéntes tevékenységet végezzenek, s ezt megkülönbözteti a fizetett munka minden egyéb formájától. Az önkéntesek számára önálló munkavégzésre irányuló jogviszonyt hozott létre, akik ezzel a munkavállalóhoz hasonló védelemben is részesülnek.
Adományozni sokféleképpen lehet: pénzt, ruhát, cipőt ajándékozni, önkéntes tevékenységet végezni egy szervezetnél, vagy éppen vért adni. A nonprofit szervezetek és egyházak együttesen 19 milliárd forintnyi pénzadományt kaptak az elmúlt évben, a különböző gyűjtések, perselyezések során további 13 milliárd forint gyűlt össze, míg a jótékony célú vásárlásra fordított összeg 8 milliárd forint volt 2004-ben.
Leggyakrabban pénzt adunk
A felmérés adatai szerint a magyar lakosság kétharmada pénzt adományoz, ezt követik a természetbeni juttatások, majd az önkéntes segítség műfaja. A felajánlók leginkább a hagyományos gyűjtési formákat részesítik előnyben, azaz legtöbbször a templomi perselyekbe dobnak valamennyit, illetve a koldusoknak nyújtanak kisebb alamizsnákat: ez az összegyűjtött 13 milliárd forint 58 (7,5 milliárd) illetve 19 (3,6 milliárd) százaléka. A tapasztalatok szerint az újfajta technikájú gyűjtések, mint az emeltdíjas SMS és az adományvonalak, nem mozgatják meg annyira az emberek adakozási kedvét.
A pénztámogatást nyújtók több mint egynegyedének anyagi áldozata 2004-ben ezer forinton belül maradt, további negyven százalékuk pedig az alacsony támogatásnak számító egy-ötezer forinttal segít másokon. A teljes donáció kétharmada az adományozók azon 17 százalékától származott, akik jövedelmükből 10 ezer forintnál nagyobb összeget juttattak a rászorulóknak.
A legfőbb motiváció: adni jó
A kutatás arra is kitért, hogy az emberek miért jótékonykodnak, vagy éppen miért nem segítenek másokon. Az adományozást elutasító válaszadók 56 százaléka úgy ítélte meg, hogy önmaga is támogatásra szorul. A rendszeresen vagy alkalmankénti adakozók viszont egyszerűen úgy gondolják: adni jó. Ezen kívül a családi hagyományok is szerepet játszanak a felajánlási kedvben, a felmérés szerint az embereknél az önkéntesség, az adományozás családi indíttatású gesztus.
Az önkéntesek életkora egyre csökken, ma már a középiskolások is jobban kiveszik a részüket a jótékonykodásból. Ennek ellenére mindebbe a 31-40 évesek kapcsolódnak be leginkább, az idősebbek pedig a legkevésbé. Nem lehet egyértelműen megmondani, hogy a férfiak vagy a nők a karitatívabbak, mindkét nem segít másokon, csak különböző formában. A kutatás szerint a nők sokkal szívesebben adakoznak a férfiaknál, viszont az erősebb nem képviselői több önkéntes tevékenységet végeznek.
