A döntés megfelelt a várakozásnak, így nem mozgatta meg a piacokat. Az EKB alapkamata az utolsó csökkentés, tavaly június óta változatlan.
A csütörtöki döntés előtt az elemzők egyetértettek abban, hogy az EKB egyelőre nem követheti sem a Fed példáját, amely június végén negyed százalékponttal emelte, 1,25 százalékra, a tavaly júniusi utolsó, ugyancsak negyed százalékpontos csökkentés óta érvényben volt, 1958 óta legalacsonyabb irányadó napikamatát, sem pedig a brit központi bank példáját, amely tavaly november óta már ötször emelte a kéthetes repót, legutóbb augusztus elején, újabb negyed százalékponttal 4,75 százalékra. Az euróövezettel ellentétben ugyanis mind az Egyesült Államokban, mind Nagy-Britanniában viszonylag erős még a gazdasági növekedés, és azt főleg a túlfűtöttnek tartott lakossági fogyasztás és a magánhitelezés táplálja, aminek inflációs hatásától tartanak az ottani központi bankok.
Ám éppen most, a legutóbbi amerikai fogyasztói bizalmi és foglalkoztatási adatok miatt, Európában újabb aggodalom forrása, hogy az amerikai gazdaság mennyiben töltheti be húzóerő szerepét, miután az euróövezetben már eddig is az volt a fő baj, hogy a gyenge fellendülés nem ösztönzi a foglalkozatást. A szerdán kiadott feldolgozóipari beszerzőimenedzser-mutató tanúsága szerint az euróövezeti feldolgozóiparban augusztusban 39-ik hónapja csökkent egyvégtében a foglalkoztatás, sőt, a fogyatkozás üteme gyorsult is júliushoz képest. A munkanélküliség továbbra is magas – az övezet átlagában makacsul 9,0 százalékos -, emiatt a GDP-növekedés egyik legfontosabb forrása, a lakossági fogyasztás továbbra is akadozik.
Az EKB-nak persze elsősorban az árstabilitásra kell figyelnie. Elemzők szerint jelenleg patthelyzet van: egyelőre nem világos, hogy a nyersolaj ez évi, több mint 30 százalékos drágulása erős inflációs tényező lesz-e, avagy a növekedést és a fogyasztást akadályozó hatása lesz nagyobb, ily módon furcsamód fékezvén a szélesebb inflációt. Ugyancsak a feldolgozóipari beszerzőimenedzser-mutató tanúsága szerint, legalábbis egyelőre, inkább az utóbbi forgatókönyv valószínű. A termelői árak növekedése ugyan kissé gyorsult az euróövezetben augusztusban, de ennek üteme messze elmaradt a vállalatok beszerzési árainak növekedési ütemétől. Vagyis a termelők, éppen a gyenge belső kereslet miatt, egyelőre nem tudják továbbhárítani a növekvő energiaköltségeket, tehát különösebb inflációs nyomásra nem kell számítani a mostani olajárrobbanás miatt.
Kiigazított előrejelzések
Az EKB maga csütörtökön 2,2 százalékra igazította fel az év végi tizenkét havi inflációra vonatkozó előrejelzését a júniusi, 2,1 százalékos becslését, jövő év végére pedig 1,8 százalékra az eddig valószínűsített 1,7 százalékról. Noha az idei becslés még jobban meghaladja az EKB 2 százalékos tizenkét havi célszámát, mint a júniusi becslés, a mind közelebb kerülő jövő év kilátása továbbra sem indokol szigorítást.
Az euróövezeti infláció egyelőre nem nő: az előzetes becslés szerint augusztusban 2,3 százalékos volt tizenkét hónapra számolva, ugyanannyi, mint júliusban, a júniusi 2,4 százalék és a májusi 2,5 százalék után. Az olaj ára augusztus második felében érte el minden idők rekordját a szabadpiacon.
A második negyedévben – az előzetes becslés szerint – az euróövezeti GDP növekedése 2,0 százalékos volt az egy évvel korábbihoz képest, vagyis gyorsabb, mint az első negyedben mért 1,3 százalék az egy évvel azelőttihez képest, ám az első negyedhez képest lassult a fejlődés üteme: 0,5 százalékra lassult negyedévről negyedévre, az első negyedben mért 0,6 százalékos ütemről.
Ebben a helyzetben nyilván a gazdasági növekedés fenntartásának, ösztönzésének érdeke érvényesült az EKB csütörtöki döntésében.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
