Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök magyarországi látogatása során üdvözölte a két ország kapcsolatában bekövetkezett jelentős javulást, és sürgette a gazdasági együttműködés elmélyítését. A félreértések elkerülése
Mihail Kaszjanov
végett definiálta is a „gazdasági együttműködés elmélyítését”: Mol, Dunaferr, 4-es metró!
A kívánságlistaként is értelmezhető felsorolás szokatlanul direkt kijelentésnek számít a diplomácia terén, és a hírek szerint Medgyessy Péter miniszterelnököt is meglepte. A miniszterelnök megilletődötten figyelte orosz kollégájának szavait, majd a diplomáciában szintén meglepő módon visszavette a szót, és igyekezett megnyugtatni Kaszjanovot, hogy a privatizáció során nem fog hátrányos megkülönböztetés érni egyetlen céget sem a tőke nemzetisége miatt. Ez azonban kevés az oroszoknak, akik szeretnék elérni, hogy a Mol privatizációja során a számukra kedvezőtlen tőzsdei privatizáció helyett egy csomagban értékesítsék az állami tulajdont.
Történelmi ellenszenv
Valóban van okunk tartani az orosz tőkétől? Az ellenérzés egyértelmű forrása hazánk 45 éves megszállása és a szocialista rendszerben játszott orosz szerepe, de gazdasági szemmel nézve is lehetnek aggályaink. Amikor egy külföldi befektető átvesz egy vállalatot, akkor integrálja az anyavállalat szervezetébe, és ez kihat a vállalat kultúrájára. Tőkét, technikát és remélhetőleg fejlődést hoz. A keleti befektetőkkel szemben általában az a „kifogás”, hogy nem elég tőkeerősek, tehát egy nehezebb időszak során nem tudnak odaállni a vállalat mögé. Ez nyilván nem igaz az orosz olajmultikra, amelyek néhány havi szabad készpénzáramlásukból be tudnák kebelezni a Molt is. Az már jogosabb aggály, hogy képesek-e fejlődést hozni a vállalat számára, és az is egyértelmű, hogy az orosz vállalati morál integrációját messze el kellene kerülni.
Az mindig felvetődik, hogy kedvező-e a vállalatnak, az országnak vagy akár a jelenlegi részvényeseknek, ha orosz befektetők vásárolják fel a hazai cégeket. Erre az elmúlt pár évben kevés példa volt, mert az Orbán-kormány a napnál is világosabb jelzést küldött Moszkvába, miszerint az oroszok nem szívesen látott befektetők hazánkban. Ezt a keleti országban ma is orosz-magyar kereskedelmi háborúként aposztrofálják, mert az oroszok kereskedelmi korlátozásokkal igyekezték büntetni hazánkat.
Hazánk törekvése részben sikerrel járt, részben nem. Az orosz befektetők a tőzsde két vegyipari vállalatára vetettek szemet. Az igazi célpont a TVK volt, és mivel a BorsodChemnél jelentős TVK-pakett halmozódott fel, így a kazincbarcikai cégre is kivetették a hálójukat. A TVK-ért folytatott versenyfutást a Mol nyerte, így a BorsodChemmel vigasztalódhattak a Gazprom-közeli off-shore cégek. A vállalat végül a rejtélyes hátterű Vienna Capital Partners (VCP) tulajdonába került, közel 90 százalékos tulajdonrészt szerzett benne.
A VCP a Molban is feltűnt, amikor idén júniusban bejelentette, hogy 2,82 százalékos tulajdonrészt szerzett az olajtársaságban. A VCP mögött a piaci szereplők többsége orosz tőkét lát, de azt nem tudni, hogy valamelyik nagy olajcég áll-e a háttérben, vagy netán vagyonos orosz magánszemélyek, oligarchák személyes vagyonát kezeli.
Regionális versenyfutás
A regionális terjeszkedés stratégiája minden régióbeli nagyvállalat sajátja, ami – tekintve, hogy ugyanazon régióról van szó – magában hordozza, hogy egyeseknek sikerül, másoknak pedig nem. Szerencsére eddig a Mol jár a konszolidációs folyamat élén, és ez nem került számára irreálisan sokba.
A Mol menedzsmentje szinte „kézzel-lábbal” kapálódzik stratégiai befektető megjelenése ellen. Piaci információk szerint a vezetőség komoly lobbitevékenységet folytat a kormánynál, hogy a Mol-részvényeket a piacon értékesítsék, ne közvetlenül szakmai befektetőnek. Az érvrendszerüket jogosnak is tarthatjuk, hiszen kétségtelenül remekül kidolgozott stratégia szerint halad a vállalat, annak megvalósításához pedig nem szükséges egy olajmulti bevonása.
De megmentheti-e az előre menekülés a Molt attól, hogy később orosz vagy nyugati olajvállalatok felvásárolják? Valószínű, hogy a multik érdeklődésének középpontjában nem a konszolidációs folyamat vesztesei, hanem sokkal inkább nyertesei lesznek, tehát minél nagyobbra nő a Mol, annál inkább érdemes vele foglalkozni. Ez azonban inkább csak két év múlva kerülhet komolyabban napirendre, az orosz olajvállalatok most erőforrásaikat a piacszerzésre (USA) és az olajtartalékok növelésére koncentrálják.
Minden éremnek azonban megvan a másik oldala is. Sokan nem hisznek abban, hogy a régió olajvállalatai a multik felvásárlási célpontjává válhatnak. Ennek oka, hogy ezek a társaságok döntően „downstream” cégek, azaz finomítással és értékesítéssel foglalkoznak. A földrajzi és infrastruktúrális okok miatt az alapanyagként szolgáló olajat és gázt gyakorlatilag csak keletről kaphatjuk. Tehát biztos a piac az orosz befektetők számára. Az pedig kétséges, hogy az orosz olajipari léptékkel mérve szerény kiskereskedelmi árrésért kardcsörtető harcba indulnának a multik.
