Miféle területenkívüliségről beszél a szlovák kormányfő, Mikulás Dzurinda, aki elfogadhatatlannak tartja, hogy “egy idegen ország törvényének hatálya legyen Szlovákia területén?” – így a cikkíró, Peter Schutz. Kifejti: a törvény akkor törvény, ha az általa rendelt eljárást az állami hatalom számon kérheti és annak nem teljesítését szankciókkal büntetheti.
Van akinek tetszik…
Elismeréséről biztosította a magyar kormánynak a kedvezménytörvény módosítását célzó tevékenységét Rolf Ekeus, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemzeti kisebbségekkel foglalkozó főmegbízottja, de egyben hangsúlyozta, hogy a törvény más országokra is kihatással járó részeihez szükség lesz ezen országok egyetértésére.
Mint írja, Magyarország úgy döntött, hogy szociális hálójába invitáló meghívással próbálja élénkíteni, felébreszteni a határain kívül élő magyarok azonosságtudatát. “Abból a tévedésből indul ki, hogy a korrumpálás és a zászlólengetés – megfelelő adagolásban – hatásos asszimiláció elleni gyógyírnak bizonyul. Budapest koldusokká alázza azokat a határon túli magyarokat, akiknek tanszerre, vonatjegyre se telik. Ez, különösen Szlovákia irányába meglépve mérhetetlenül ostoba lépés, mert 2004 májusa után a határok eltűnése sokkal jobban segíti majd a kedvezménytörvény céljainak megvalósulását, mint amennyire a Medgyessy-költségvetés szegényes lehetőségeiből futja” – így a SME.
Ha az európai integráció alapeszméi között még maradt olyan, amely eredeti varázsát máig megőrizte, akkor az nem más, mint az az eszmény, hogy a nacionalista indulatok az együttműködéssel megelőzhetők. “A magyar kedvezménytörvény és a körülötte gerjesztett szlovák erőfitogtatás” láttán a SME cikkírója úgy ítéli meg, hogy az Európa Unió “olyan luxus”, amelyet a kedvezménytörvény miatt civakodó felek “nem érdemeltek ki”.