Belföld

Válságjelek a tejpiacon – megfejnék az államot

Alkotmánysértéssel és szerződésszegéssel vádolják a kormányt a feleslegtől nyögő tejesek. Az agrártárcán kérik számon, hogy felborult a tejpiac rendje.

Sajátos “bögrecsárda” hódít ezekben a hetekben vidéken. Házról házra járva, vagy a bolt mögötti parkolóban próbálják kannából, féláron kimérni át nem vett tejfeleslegeiket a gazdák. A tehéntartók (majd’ 30 ezren vannak) és a tejfeldolgozók (a számuk több ezer), akiknek az idén 400 millió liter marad a nyakukon, nem alaptalanul hivatkoznak arra, hogy a tehenet nem lehet kikapcsolni.

Tejes kilátások 

Magyarországon 2004-re literenként átlagosan 68 forint lesz a ráfordítási költség; ugyanez Új-Zélandon átszámítva 25-30 forint. Az Európai Unió (liter helyett kilogrammhoz kapcsolt) intervenciós ára jelenleg átszámítva 75 forint, amelyet a közös agrárpolitika (CAP) reformja belátható időn belül 53 forintra akar leszállítani. Annyi már eldöntött tény, hogy három év alatt összesen 15 százalékkal csökken a jelenlegi intervenciós ár.

Tejút Európába

A termelői kedélyt pedig tovább borzolják az olyan beismerések, mint amilyet a Gyermeknapon a miniszterelnök tett. “Naponta 300 ezer gyermek éhezik hazánkban” – ismerte el Medgyessy Péter. Fel is hánytorgatták május 27-én, a Tej Világnapján a termelők: lehetne “szociálisan annyira érzékeny” a szocialista kormány, hogy a feleslegből juttat a gyerekeknek és az öregeknek. De éppen ellenkezőleg, egyelőre még az iskolatej program is leállt. A szakmai lobbi közben az agrártárcán kéri számon, hogy felborult a tejpiac hat éve működő és tavalyig példás rendje.

A magyar gazdák és feldolgozók, okulva a szükségesnél kisebb kvótával beérő Olaszország példájából – ahová Németországból viszik a nyers tejet – még 1997-ban kezdték el kikövezni az Európába vezető “tejútjukat”. Akkor határozták el, hogy a nagyobb magyar kvóta reményében, a fogyasztást meghaladva, felsrófolják a termelést. A felesleget pedig – a befizetéseikből gazdálkodó terméktanácsi, pénzügyi alap és állami támogatás segítségével – eladják külföldön. A rendszer életképesnek is bizonyult tavalyig, amikor viszont megduplázták a 2000. évi 200 millió literes felesleget. A magyar tejesek pechjére az ezredfordulóra a mélybe zuhant a tej világpiaci ára, ami azt is jelentette, hogy még több áldozatot kellett vállalni az exporthoz. Mégis ünneppel zárult az év, mert – ha nem is a kért 2,8 milliárd litert, de – csaknem 2 milliárd literes kvótát sikerült kiharcolni az agrártárgyalóknak a koppenhágai finisben. (Ez félmilliárd literrel több, mint a jelenlegi fogyasztás.)

Ám a “kvótasikerrel” és a csatlakozási szerződés aláírásával mintha le is került volna a tejügy az agrárirányítás asztaláról. Olyannyira, hogy az intézményfejlesztési gondokat éppen Brüsszelben magyarázó miniszter jelen sem volt a tejnap ürügyén a színfalak mögött kezdett bokszmeccs aktuális menetében. Máhr András helyettes államtitkárra maradt a hálátlan szerep, hogy megpróbálja lecsillapítani a fortyogó tejeseket, akik számon kérték az év elején vállalt kötelezettségek teljesítését.


Pénzkímélők  

Fájdalmas rendelettervezettel lepte meg április végén az agrártárca a Tej Terméktanácsot, midőn a sertéspiaci beavatkozás után szemlátomást pénzkímélő módszereket keresett. A tervezet megtiltaná a kvóta 105 százalékos túlteljesítését, és a túlbuzgók büntetését literenként 30 forintról 82,8 forintra emelné. Létrehozna egy nemzeti kvótatartalékot, amely a feldolgozóktól 5-5 százalék, a tejtermelőktől 3,7 százalék kvótát elvonna. Csak azoktól nem, akik már vállalták az önkéntes termeléskorlátozást. A terméktanács tiltakozott a vagyoni jognak számító kvóta alkotmányellenesnek ítélt megkurtítási tervezete ellen.

Duzzadó felesleg


A tejtermelőket és feldolgozókat tömörítő terméktanács ugyanis az agrárpiacon eddig szokatlan szerződést kötött 2003-ra az agrártárcával, hogy a tavalyit megismétlő 400 millió literes tejfelesleg eltüntetéséből kivegyék a részüket: 200 millió liter exportját a terméktanácstagok befizetéséből finanszírozzák, ugyanennyi “elhelyezését” pedig saját kasszájából vállalta fizetni a minisztérium. (A terméktanács tagjai e célra és a tavalyi 2,5 milliárdos deficit fedezésére be is fizettek mintegy 12,5 milliárd forintot. Az államtól is hasonló nagyságú hozzájárulásra lenne szükség, tekintve, hogy tavaly a felesleg elhelyezésére 20 milliárd forintot fordítottak.) A szaktárca tavaszi intézkedése, a termelőknél bevezetett, amúgy önként vállalt korlátozás és a ki nem használt kvótára literenként adott 10 forintos támogatás, valamint a 25 forintos kvótafelvásárlás azonban a vállalt 200 millió liter helyett csak 30 millió litert “vont ki” a piacról. A fennmaradó 170 millió literes felesleg pedig csendesen tovább duzzad.


Ám az időközben traktoros tüntetésbe torkolló “sertésbomba” hatástalanítása, illetve az erre szánt mintegy 5 milliárd forint elvitte a piaci intervenciós kassza oroszlánrészét. Aligha marad tehát pénze a tárcának a tejáradat elvezetésére, miközben júniusra kifogy a begyűjtött terméktanácsi alap is.


“A kormányon a sor” – hívja fel a figyelmet Kiss Pál István, a Tej Terméktanács elnöke, az itthon piacvezető Nutricia-csoport magyarországi vezetője. Aggódik, hogy kárba vész a hat évi munka, a tagok által az évek során befizetett 63 milliárd forint, amellyel eddig meg tudták oldani a feleslegek kezelését. Ha a minisztérium nem tud júniusban 9 milliárd forinttal kirukkolni, napok alatt akár a felére is zuhanhat az EU-ban egyedül elfogadott, extra minőségű tej jelenleg literenként 72 forintos átvételi ára.


Ám az állami pénzben már alig bíznak a tejesek, amit a piaci pánik is mutat. A kis feldolgozók közül több nem hajlandó már átvenni a lefejt mennyiséget, legfeljebb bizományba. A tejüzemek baját tetézi, hogy a belső fogyasztás szerény. Az uniós átlagnál 20 literrel kevesebb, lakosonként 70 liter folyadéktejet iszunk évente. Szlovákiában ráadásul a hazai ár kétharmada, 45-50 forint a literenkénti ár, így megélénkült az import is.

Kiásott csatabárd

A tejes szakemberek szerint mindez csak az EU-csatlakozás előjátéka. Mészáros Mihály, a Magyar Szarvasmarha-tenyésztők Szövetségének vezetője azt jósolja, hogy a jelenleg 26,5 ezer állattartó negyede lesz képes – az EU-ban és így itthon is forgalomba hozható minőségű – “extra” tejet termelni. A termelés 85 százalékát adó mintegy 800 nagyüzemből pedig 15 százalék eleve képtelen lesz állni a hatékonysági, gazdaságossági versenyt. De a derékhadnak is komoly beruházásokat kell végrehajtania, ha meg akar felelni a minőségi feltételeknek.


Kérdés, hogy a jelen gondok közepette hányan lesznek erre képesek. A verseny ugyanis belföldön is nemzetközi lesz, hiszen a Magyarországra települt olasz és holland tehenész farmerek korszerű technológiával, magas termelési kultúrájukkal könnyen lepipálják a befektethető pénzben szűkölködő magyar kollégákat. A globalizációs trend is ezt ígéri, mert a nemzetközi kereskedelmi láncok és nagyfeldolgozók árnyékában megjelentek azok a hatékony, regionális, nagy tejbeszállítók, amelyek – Prágától Budapestig – a jelenleginél olcsóbban képesek ellátni a vevőiket.

A tejtermelésből kiesők számára sovány vigasz, hogy átképezhetik magukat a hasonló jövedelmezőségű húsmarhatartásra, mert ebből bővében vagyunk a kvótának. A Tej Terméktanács múlt heti közgyűlésén hivatalosan is kiásták a csatabárdot. A határozat szerint, ha június 10-éig nem teremt elő 9 milliárd forintot az agrártárca, kártérítési pert indítanak a szerződést nem teljesítő állam mint alperes ellen. Az így be nem fejezett történet végére szerény happy end, hogy brüsszeli pénzből júliusban várhatóan újra indul az iskolatej program.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.