Belföld

Válságjelek a tejpiacon – megfejnék az államot

admin

2003. 06. 07. 17:00

Alkotmánysértéssel és szerződésszegéssel vádolják a kormányt a feleslegtől nyögő tejesek. Az agrártárcán kérik számon, hogy felborult a tejpiac rendje.

Sajátos “bögrecsárda” hódít ezekben a hetekben vidéken. Házról házra járva, vagy a bolt mögötti parkolóban próbálják kannából, féláron kimérni át nem vett tejfeleslegeiket a gazdák. A tehéntartók (majd’ 30 ezren vannak) és a tejfeldolgozók (a számuk több ezer), akiknek az idén 400 millió liter marad a nyakukon, nem alaptalanul hivatkoznak arra, hogy a tehenet nem lehet kikapcsolni.

Tejes kilátások 

Magyarországon 2004-re literenként átlagosan 68 forint lesz a ráfordítási költség; ugyanez Új-Zélandon átszámítva 25-30 forint. Az Európai Unió (liter helyett kilogrammhoz kapcsolt) intervenciós ára jelenleg átszámítva 75 forint, amelyet a közös agrárpolitika (CAP) reformja belátható időn belül 53 forintra akar leszállítani. Annyi már eldöntött tény, hogy három év alatt összesen 15 százalékkal csökken a jelenlegi intervenciós ár.

Tejút Európába

A termelői kedélyt pedig tovább borzolják az olyan beismerések, mint amilyet a Gyermeknapon a miniszterelnök tett. “Naponta 300 ezer gyermek éhezik hazánkban” – ismerte el Medgyessy Péter. Fel is hánytorgatták május 27-én, a Tej Világnapján a termelők: lehetne “szociálisan annyira érzékeny” a szocialista kormány, hogy a feleslegből juttat a gyerekeknek és az öregeknek. De éppen ellenkezőleg, egyelőre még az iskolatej program is leállt. A szakmai lobbi közben az agrártárcán kéri számon, hogy felborult a tejpiac hat éve működő és tavalyig példás rendje.

A magyar gazdák és feldolgozók, okulva a szükségesnél kisebb kvótával beérő Olaszország példájából – ahová Németországból viszik a nyers tejet – még 1997-ban kezdték el kikövezni az Európába vezető “tejútjukat”. Akkor határozták el, hogy a nagyobb magyar kvóta reményében, a fogyasztást meghaladva, felsrófolják a termelést. A felesleget pedig – a befizetéseikből gazdálkodó terméktanácsi, pénzügyi alap és állami támogatás segítségével – eladják külföldön. A rendszer életképesnek is bizonyult tavalyig, amikor viszont megduplázták a 2000. évi 200 millió literes felesleget. A magyar tejesek pechjére az ezredfordulóra a mélybe zuhant a tej világpiaci ára, ami azt is jelentette, hogy még több áldozatot kellett vállalni az exporthoz. Mégis ünneppel zárult az év, mert – ha nem is a kért 2,8 milliárd litert, de – csaknem 2 milliárd literes kvótát sikerült kiharcolni az agrártárgyalóknak a koppenhágai finisben. (Ez félmilliárd literrel több, mint a jelenlegi fogyasztás.)

Ám a “kvótasikerrel” és a csatlakozási szerződés aláírásával mintha le is került volna a tejügy az agrárirányítás asztaláról. Olyannyira, hogy az intézményfejlesztési gondokat éppen Brüsszelben magyarázó miniszter jelen sem volt a tejnap ürügyén a színfalak mögött kezdett bokszmeccs aktuális menetében. Máhr András helyettes államtitkárra maradt a hálátlan szerep, hogy megpróbálja lecsillapítani a fortyogó tejeseket, akik számon kérték az év elején vállalt kötelezettségek teljesítését.


Pénzkímélők  

Fájdalmas rendelettervezettel lepte meg április végén az agrártárca a Tej Terméktanácsot, midőn a sertéspiaci beavatkozás után szemlátomást pénzkímélő módszereket keresett. A tervezet megtiltaná a kvóta 105 százalékos túlteljesítését, és a túlbuzgók büntetését literenként 30 forintról 82,8 forintra emelné. Létrehozna egy nemzeti kvótatartalékot, amely a feldolgozóktól 5-5 százalék, a tejtermelőktől 3,7 százalék kvótát elvonna. Csak azoktól nem, akik már vállalták az önkéntes termeléskorlátozást. A terméktanács tiltakozott a vagyoni jognak számító kvóta alkotmányellenesnek ítélt megkurtítási tervezete ellen.

Duzzadó felesleg


A tejtermelőket és feldolgozókat tömörítő terméktanács ugyanis az agrárpiacon eddig szokatlan szerződést kötött 2003-ra az agrártárcával, hogy a tavalyit megismétlő 400 millió literes tejfelesleg eltüntetéséből kivegyék a részüket: 200 millió liter exportját a terméktanácstagok befizetéséből finanszírozzák, ugyanennyi “elhelyezését” pedig saját kasszájából vállalta fizetni a minisztérium. (A terméktanács tagjai e célra és a tavalyi 2,5 milliárdos deficit fedezésére be is fizettek mintegy 12,5 milliárd forintot. Az államtól is hasonló nagyságú hozzájárulásra lenne szükség, tekintve, hogy tavaly a felesleg elhelyezésére 20 milliárd forintot fordítottak.) A szaktárca tavaszi intézkedése, a termelőknél bevezetett, amúgy önként vállalt korlátozás és a ki nem használt kvótára literenként adott 10 forintos támogatás, valamint a 25 forintos kvótafelvásárlás azonban a vállalt 200 millió liter helyett csak 30 millió litert “vont ki” a piacról. A fennmaradó 170 millió literes felesleg pedig csendesen tovább duzzad.


Ám az időközben traktoros tüntetésbe torkolló “sertésbomba” hatástalanítása, illetve az erre szánt mintegy 5 milliárd forint elvitte a piaci intervenciós kassza oroszlánrészét. Aligha marad tehát pénze a tárcának a tejáradat elvezetésére, miközben júniusra kifogy a begyűjtött terméktanácsi alap is.


“A kormányon a sor” – hívja fel a figyelmet Kiss Pál István, a Tej Terméktanács elnöke, az itthon piacvezető Nutricia-csoport magyarországi vezetője. Aggódik, hogy kárba vész a hat évi munka, a tagok által az évek során befizetett 63 milliárd forint, amellyel eddig meg tudták oldani a feleslegek kezelését. Ha a minisztérium nem tud júniusban 9 milliárd forinttal kirukkolni, napok alatt akár a felére is zuhanhat az EU-ban egyedül elfogadott, extra minőségű tej jelenleg literenként 72 forintos átvételi ára.


Ám az állami pénzben már alig bíznak a tejesek, amit a piaci pánik is mutat. A kis feldolgozók közül több nem hajlandó már átvenni a lefejt mennyiséget, legfeljebb bizományba. A tejüzemek baját tetézi, hogy a belső fogyasztás szerény. Az uniós átlagnál 20 literrel kevesebb, lakosonként 70 liter folyadéktejet iszunk évente. Szlovákiában ráadásul a hazai ár kétharmada, 45-50 forint a literenkénti ár, így megélénkült az import is.

Kiásott csatabárd

A tejes szakemberek szerint mindez csak az EU-csatlakozás előjátéka. Mészáros Mihály, a Magyar Szarvasmarha-tenyésztők Szövetségének vezetője azt jósolja, hogy a jelenleg 26,5 ezer állattartó negyede lesz képes – az EU-ban és így itthon is forgalomba hozható minőségű – “extra” tejet termelni. A termelés 85 százalékát adó mintegy 800 nagyüzemből pedig 15 százalék eleve képtelen lesz állni a hatékonysági, gazdaságossági versenyt. De a derékhadnak is komoly beruházásokat kell végrehajtania, ha meg akar felelni a minőségi feltételeknek.


Kérdés, hogy a jelen gondok közepette hányan lesznek erre képesek. A verseny ugyanis belföldön is nemzetközi lesz, hiszen a Magyarországra települt olasz és holland tehenész farmerek korszerű technológiával, magas termelési kultúrájukkal könnyen lepipálják a befektethető pénzben szűkölködő magyar kollégákat. A globalizációs trend is ezt ígéri, mert a nemzetközi kereskedelmi láncok és nagyfeldolgozók árnyékában megjelentek azok a hatékony, regionális, nagy tejbeszállítók, amelyek – Prágától Budapestig – a jelenleginél olcsóbban képesek ellátni a vevőiket.

A tejtermelésből kiesők számára sovány vigasz, hogy átképezhetik magukat a hasonló jövedelmezőségű húsmarhatartásra, mert ebből bővében vagyunk a kvótának. A Tej Terméktanács múlt heti közgyűlésén hivatalosan is kiásták a csatabárdot. A határozat szerint, ha június 10-éig nem teremt elő 9 milliárd forintot az agrártárca, kártérítési pert indítanak a szerződést nem teljesítő állam mint alperes ellen. Az így be nem fejezett történet végére szerény happy end, hogy brüsszeli pénzből júliusban várhatóan újra indul az iskolatej program.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ebben a percben fordultunk rá az őszre

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.