Tudjuk, kik vezetik azt az országot, a zUSÁT, ahol a vegyicsíkos tudjkukkik verik a négereket.
Nincs bizalom, nincs empátia, nincs konszenzus, nincs partnerség, erő van, ököljogállam.
De a csacsi nem kapcsol időben, elhajtja a mi pohos fejhúsunkat, mint a magzatvizet, mire másnap egy busznyi, nem hülyülök, egy busznyi adóellenőr, finánc és zsernyák jelenik meg a telephelyen.
Miért lett most az első számú közellenség, a szélsőséges, a hazaáruló, miért váltotta fel a jó öreg, fogatlan komcsit?
Déri János megkérdezte tőle: és monddcsak, Gyurikám, nem félsz attól, hogy egyszer véletlenül belelövöd magad a Dunába?
Ha mintegy dedukálom a tévéreklámokból kirajzolódó ember alakját, azt a sziluettet, ami a negyedóránként bevágott tévés hirdetésekben megnyilvánuló elvárásokból áll össze, korunk hőse a következőképpen néz ki.
Az ilyen magunkfajta szervilis, kontraszelektált planktonok nehezen döntenek, tudod?
Felvázolunk egy kis összeesküvés-elméletkét, noha rühelljük amúgy az ilyesmit, mint a kukorciagölödint.
Nem a mi első miniszterünk pukizta a passzátszelet, hiába mondja, hogy sok álmatlan éjszakájába és húsz évébe került, mire legyőzte a kommunistákat.
Nemcsak templom és iskola lehet szentéj, hanem egy stadion is.
Jó veled, te butus, tudod, mindig más a hibás, végső soron tudjukkik. Gyűlöld őket, engem meg szeress.
Életemben ennyi boldog, a termelés és a székelyek felíveléséről szóló hírt nem hallottam, mint e pár napban, itt a Vihartszarokban.
Az a helyzet, hogy Budapest sose lesz a tiétek.
Az arkangyal megtörölte izzadt homlokát, pihegett egy sort, majd nekilátott a zsidótörvényeknek.
Úgy érzik, kompenzálni kell a súlyos múltbéli tényeket, az MSZMP-tagságot, a pártrovatot, a Népszabit, a ballibsi Kurírt, a Demokratikus Chartát, satöbbi, ezért szopják mindig túl magukat.
Egy kuki, kukika, akkora bögyörő, mint a rendőrpalota tornya.
Tökre olyan a fejhúsa, mint a Galuska Galagonyováé? Ráncok kihúzva, pofi feltöltve, tisztára, mint egy bábuska, ilyen orosz nénis feje lett, épp’ csak a fejkendő hiányzik róla.
Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága, 1946.
Akkor hogy’ is állunk Jézussal? Mondjuk, amikor a keresztesek nyársra húzzák a gyermekeket, megsütik, majd felfalják őket.
Áder János nagyobb melleket akar. Mi van? Nem jó neki az, ami van?
A gazdaság bővülése, a beruházások növekedése és az egyre javuló foglalkoztatottság azt mutatja, hogy kiegyensúlyozott növekedési pályára állt és termőre fordult az én szívem focistája.
El a kezekkel a nemzet testnyílásaitól!
