Nyakunon a Budapest Pride, a szervezők pedig arra kérték az újságírokat, gondoljuk meg, mit írunk a témában és ne csámcsogjunk feleslegesen az LMBTQI-emberek szexuális szokásain. Elég vicces lenne, ha a heteroszexualitásról is olyan írások születnének, mint rólunk – mondta az egyik szervező. Tettem hát egy kísérletet: fogtam és egymás mögé férceltem az összes ilyenkor szokásos, a melegektől rettegő kommentelők és őskonzervatív publicisták által rendszeresen hangoztatott érvet – természet, Biblia, háttérlobbi és így tovább -, és a megfelelő szavak-kifejezések kicserélésével heterofóbra huzaloztam a szöveget. Íme a végeredmény. Mondanám, hogy ne tessék komolyan venni, de úgyis mindegy.
Hogy mi bajom a heteroszexuálisokkal? Ez most komolyan kérdés? Elmebeteg egy világ az, ahol ez egyáltalán felmerül. De rendben van, lássuk.
Először is: nekem ne mondja senki, hogy a heteroszexualitás természetes! Csak azért, mert az állatvilágban is létezik, még nem az. Az állatok ugyanis arra használják, amire a természet, vagy Isten – erről később – megalkotta: utódokat nemzenek általa. Mi eközben ebben a liberális fertőben mintha elfelejtettük volna, hogyan kellene működnie az emberi szaporítószerveknek: úgy, hogy a férfi spermája a nő vaginájába (és nem máshova!) hatolva megtermékenyíti a petesejtjét. A heteroszexuálisok, akik ezt örömmel figyelmen kívül hagyják, minden alkalommal a Természet törvényei ellen vétenek, amikor hagyják, hogy az ondó útját latex, spirál vagy spermicid kenőcs állja, akkor pedig pláne – és ez a legszörnyűbb –, amikor a nők önnön testüket becsapva hormonokkal ítélnek halálra hónapról hónapra meg sem termékenyült magzatokat. Az egyéb szexuális magatartásokat, amelyeknél esély sincs a fogamzásra – nem is nevezem inkább meg őket, nekem ugyanis volt gyerekszobám – inkább ne is részletezzük.
Aztán. Egyre több helyről hallom, hogy a Bibliában valójában nincs is benne, hogy a heteroszexualitás bűn, illetve, ha benne is van, maga a szöveg szabadon értelmezhető és különben is elavult. Hát kérdem én: hogyan lehet többféleképpen értelmezni valamit, ami még a Tízparancsolatban is benne van, méghozzá kerek-perec? „Ne paráználkodj”, mit nem lehet ezen érteni?! A parancsolatokat pedig, bármilyen kényelmes is lenne, nem írta felül az – egyébként is túl szabadelvű, már-már szinte baloldali – Újszövetség! Gondoljunk bele: az sem lehet véletlen, hogy a keresztény értékek uralta középkorban szó szerint tűzzel-vassal üldözték az örömszerzés végett művelt heteroszexualitást! És ha ez nem lenne elég: Isten vajon miért teremtette meg a nemi betegségeket, ha nem elfajzott teremtményei megregulázására?!
Ez a jövő?!
Ahogy a Bibliában, a történelemben is számtalan példát találunk a heteroszexualitás kultúrákat romba döntő, pusztító hatására. Az össze-vissza szexelés miatt birodalmak pusztultak el (elég a római orgiákra gondolni), a nők csábító praktikái pedig tehetséges és céltudatos hadvezérek, uralkodók, királyok gondolatait is összekuszálta. Ki volt a világ legnagyobb hódítója? Nagy Sándor. Heteroszexuális volt Nagy Sándor? Nem. Véletlen? Nem hinném! A szex háborúkat indított el, emberek millióinak halálát okozva. Tényleg ezt akarjuk?
De rendben, fogadjuk el, hogy el kell fogadnunk. Toleráljuk, hogy a nemzetközi liberális lobbi le akarja tolni a torkunkon, hogy a férfi-nő közötti szex valamiféle kívánatos része a társadalomnak, akinek pedig ez nem tetszik, azt megbélyegzik: nem eléggé nyílt, hovatovább fasiszta és kirekesztő. Én ezt ugyan visszautasítom, de játsszunk el a gondolattal, hogy a heteroszexualitás most már az életünk része. Ha az, akkor is: miért kell nekem ezzel nap mint nap szembesülnöm? Miért van az arcomba tolva?! Miért kell a gyerekemnek azt néznie a tévét bekapcsolva, az internetet böngészve, bármelyik magazinba belelapozva, hogy botrányosan – vagy sehogyan sem – öltözött „férfiak” és „nők” nyalják-falják egymást?! Sehol sem vagyunk biztonságban a liberális fertő elől. Oké, hogy „szeretik” egymást, de miért nem tudják mindezt a négy fal között tenni?
És még vonulgatnak is. Nem, ezeknek nem elég a – háttérben a heteroszexuálisok és még ki tudja, kik által irányított – médiaterror. Bulikat rendeznek, riszálják magukat, mindenki orra alá dörgölik saját természetellenes hajlamaikat és még közlekedni sem lehet tőlük. Aki azt hitte, győztünk, amikor vége lett a Berlinből majmolt Budapest Parádénak – ugye még emlékszünk, amikor több tízezer magamutogató, csípőjét lélektelen „technó” zenére riszáló heteró miatt lezárták az Andrássyt? –, az nem is tévedhetett volna nagyobbat. Egy meghiúsult heterobuli helyébe három másik lép. Itt van nekünk a Belvárosi Fesztivál, az ilyen-olyan sör- és pálinkafesztiválok, vagy gyakorlatilag a fél – a heterók által eufemisztikusan csak bulinegyednek keresztelt – hetedik kerület, a naponta több ezer Sziget felé vonuló züllött külföldiről és a heterolobbi által behülyített magyar fiatalokról nem is beszélve. De ilyen a most ki tudja, milyen néven futó Critical Mass is – ha valaki azt hitte volna, hogy a látszólag ártalmatlan biciklis felvonulás mögött nem a heterók állnak, az nézze csak meg ezt a képet:
Honfitársaim! Ne tűrjünk tovább! Ne várjuk meg, amíg kötelező lesz!
