– Na, mutasd akkor az anyagot, Janikám, nézzük át, mert tegnap benne hagytátok azt a girhes kecskét.
– Ne haragudj, nem gondoltam…
– A magyar emberek szeretik a jószágot, megsajnálják a koplaló kecskét.
– Tudod, én pécsi vagyok…
– Tudom!
– De a gyerekeket kivágtuk!
– Nyugi, nincs baj, nem volt gyerek. Tetszett, jó volt, csak az a kecske.
– Én arra gondoltam, tudod, hogy a kecskével is így bánnak ezek, érted… hogy nem etetik, hagyják koplalni, éhen dögleni.
– Ne! Ne, Jani, ne gondolkodj! Lát egy kecskét, egy éhező kecskét lát, és a nyomor jut eszébe róla. Nem az fog eszébe jutni róla, hogy valaki nem etette azt a kecskét, ez már túl bonyolult. A faszomat bele! Nincs kecske, érted?
– Értem.
– Beszéltél a speciális effektekről a srácokkal?
– Holnapra itt lesz minden.
– Az jó! Holnap akkor a következő dolgokkal kéne kiegészíteni a riportokat: ugyanott jönnek majd a síneken, ezt lehet tudni, de ha nem ott jönnének, akkor nyugodtan használjátok a mai anyagot. Szedjétek ki az anyákat és a gyerekeket.
– Meg a kecskét.
– Azt is.
– Jó.
Fotó: MTI
– Aztán, figyelj! Mondd meg az effekteseknek, hogy több vér kell. Főleg a szájak körül, a pólón, a fogakon. Írod?
– Több vér.
– Nagyobb fogak kellenek, mint a farkasoknak, a vámpíroknak. És a szemek legyenek vörösebbek kicsit.
– Csak kicsit?
– Hát amennyi nem túlzás. Indítsd el az anyagot… Állítsd meg! Mit látsz itt?
– Hat férfi közelít a síneken.
– Nem hiányzik innen neked valami?
– Nem tudom.
– Mióta dolgozol a híradónál?
– Nincs náluk fegyver!
– Például. Nem rossz! Tegyetek tőröket az övekre. Tőröket akarok látni!
– Oké, tőrök.
– Aztán! Azt kérik, hogy a sínek jobb oldalán gonoszul, kárörvendően nevetgélő hegyi mócok tereljék az ország felé a menekülteket.
– Micsodák?
– Mocskos oláhok!
– Ja, értem, bocs. Jó ötlet.
– Kösz, sajnos nem én találtam ki.
– Menekülteket mondtál.
– Elnézést, nyelvbotlás volt, fáradt vagyok.
– És mi legyen a tolókocsis fazonnal? Kivágjuk?
– Nem is tudom… Várjál, megkérdezem. Addig keressél betegesen hörgő effekteket, lehessen hallani a riport alatt, hogy krákognak, érted!
– Hörgés, krákogás, rendben.
– Na, figyelj, azt mondják, hogy nyugodtan hagyd bent a tolókocsist, elég gusztustalan egy nyomorék ahhoz, hogy undorodni lehessen tőle.
– És ne rakjak esetleg egy kecskét az ölébe?
– Kecskét? Mondjuk egy kétlábú kecskét?
– Aha!
– Mióta dolgozol itt?
– Nincs kecske, bocs, rossz ötlet volt.
– Várj csak! Nem mondasz te olyan hülyeséget! Ha azt meg tudnátok oldani, hogy a tolókocsis elharapja a kecske nyakát örömében, amint átér a határon, és a vér a magyar rendőr egyenruhájára spriccel a jószág ütőeréből…
– És az oláh pásztor a háttérben ujjong örömében.
– Zseniális!
– Elképesztő!
– Kurva jó, bazdmeg!