Belföld

Rejtélyes hajóroncsot emeltek ki a Tiszából

Az elmúlt év októberében az alacsony vízállás miatt vitorlázók akadtak bele a szegedi Medencés Kikötő medrében egy ismeretlen tárgyba.

Kipper György, a Tiszavirág Sportegyesület elnöke ezt november 5-én bejelentette az ATIKÖVIZIG-nek. Nem sokkal később búvárok érkeztek a helyszínre és megállapították, hogy egy 10 méternél hosszabb, elsüllyedt hajóroncsról van szó.

Mivel a szegedi kikötő bejárata nagyon szűk a feliszapolódás miatt, nem tudott bejönni egyetlen hajó sem, amely próbálkozhatott volna a roncs kiemelésével. Pedig, például az autópálya híd építésén dolgozó hatalmas darus hajó, a Jókai is a közelben, a Tiszán horgonyoz. A hajózó útban azonban nem maradhatott az akadály. A megoldás Kipper György fejéből patant ki: kössék a roncsot a vitorlázók bázisául szolgáló egykori komp alá, és az áradás majd „kidaruzza” a roncsot.

Még be volt fagyva a Medencés Kikötő, amikor ismét búvárok éreztek a helyszínre. Feltörték a jeget, a kompot az ősszel, bójákkal megjelölt hajó fölé vontatták. Vastag drótköteleket vezettek át a roncs alatt, ezeknek a végeit pedig a komp kikötőbakjaihoz rögzítették, már csak az áradásra kellett várni. Napi rendszerességgel ellenőrizték a komp merülését, mert az is elképzelhető volt, hogy ha hirtelen árad a Tisza, és túl nagy a súly, akkor ahelyett, hogy megemelné a roncsot, maga a komp is elsüllyed.

A terv bevált, az emelkedő vízszinttel emelkedni kezdett a víz alá került hajó is. Azonban mozdíthatatlan maradt, nem lehetett a kompot arrébb vontatni a terhével. Ennek oka az volt, hogy olyan mélyre került az iszapban a roncs, hogy hiába emelkedett meg, oldalirányban továbbra sem tudott elmozdulni. A vízállásjelzések alapján az elmúlt péntekre tervezték végül a kiemelést, de aztán hétfőre halasztották, mert tovább emelkedett a Tisza.

A terület lejtése miatt parti daru szóba sem jöhetett, ezért két lánctalpas markoló jelent meg a helyszínen reggel. A nyáron a vitorlások kikötőjéül szolgáló komp, alatta a felemelt hajóronccsal lassan közeledett a sólyatérhez. Több mint 2 cm vastag drótkötelet fűztek a rozsdás szerkezet köré, és a markolókat darunak használva, a két gép elkezdte emelni, partra húzni a hajót. Ekkor derült ki, hogy egy viszonylag kicsi, mintegy 12-13 méter hosszú, egykori kiránduló vagy sétahajót találtak. Középen a motor és a kokpit (kormányos állás), elöl pedig egy fedett kabin kapott helyet, melyek azonban a víz alatt töltött évtizedek miatt színültig teltek iszappal. A rozsdás test nem bírta a hatalmas súlyt, és papírként gyűrődött össze. Ezért a markolókkal lebontották a felépítményt, kimerték az iszapot és végül így került partra a titokzatos hajó.

Titokzatos azért, mert eddig nem sikerül semmilyen információt sem találni arról, mi volt a neve (ez a roncson már nem volt olvasható), kinek a tulajdonában állt, mikor és milyen okból süllyedt el. Ez utóbbira nem találtak magyarázatot a kiemeléskor sem. Azért is érdekes kérdések ezek, mert egy hajó jelentős értéket képvisel(t), szigorú nyilvántartásuk van, időszakonként ismétlődő vizsgálatokkal. Ezeknek semmi nyoma. Vélhetően évtizedekig szolgált a Tiszán vagy a Maros magyar szakaszán, esetleg Szerbiából érkezett? Legalább 20-25 ével ezelőtt kellett a haváriának történnie, mert a ma hivatalban lévő szakemberek egyike sem emlékszik rá. Hogy lehet, hogy senkinek sem hiányzott a hajó, amikor egyszer csak eltűnt a Medencés Kikötő vizében?

Ajánlott videó

Olvasói sztorik