Egy éve a Nasdaq összeomlásától letaglózott befektetők még azt remélték, hogy a túlértékelt részvények puszta korrekciója megy végbe. 2000 végére már tudták: nem erről van szó. A befektetők többsége most olyan tőzsdéken keresi a hasznot, amelyek jóval kiszámíthatatlanabbak, mint amilyen az amerikai technológiai piac volt néhány évvel ezelőtt. Akkor a Nasdaq biztos tippnek számított azok számára, akik nagyot akartak kaszálni. A befektetők ma három dologra kíváncsiak: magához tér-e az idén az amerikai gazdaság, maga után húzva a világ többi részét; szabad-e gyors árfolyam-növekedésű részvényekbe fektetni; és mikorra hagyják maguk mögött a világ más nagy piacai az Egyesült Államokat.
Kezdjük az elején! Vajon túl van-e az amerikai gazdaság a mélyponton? A 2000 végén tapasztalt drámai lassulást követően recessziós félelmek uralkodtak el a gazdaságban. Néhány jól időzített washingtoni döntésnek köszönhetően azonban mára a “feketelevest” jó eséllyel maga mögött tudhatja Amerika. Jóllehet továbbra is bizonytalan a helyzet, az előrejelzések általában azt jósolják, hogy a gazdaság egésze nem süllyed recesszióba, és 2001 második félévében a kilátások javulni kezdenek. Ami nem jelenti azt, hogy bárki egyhamar 4-5 százalékos növekedésre számíthatna.
Az üzleti világ és a lakosság lassan egyaránt hozzászokik az Új Gazdaság új valóságához. Bár az inflációmentes növekedés határa ma jóval feljebb van, mint egy évtizede, mégsem olyan magasan, mint azt számos befektető az 1998 és a 2000 eleje közötti szárnyaló periódusban gondolta, amikor az Egyesült Államok évi 4,8 százalékos GDP-növekedéssel kápráztatta el a világot. A vállalatok hozzászoktak, hogy alacsonyabb haszonnal számoljanak. A lakossági befektetők pedig – miután a részvénypiacokon megütötték a bokájukat – ismét kezdenek csak addig nyújtózkodni, ameddig a takarójuk ér. A végeredmény: szerény növekedés, mely a szokatlanul gyors és agresszív kamat- és adócsökkentéseknek köszönhetően a következő negyedévekben felgyorsul. A Business Week gazdasági prognózisokat összesítő féléves értékelésének (lásd külön) ez a legfőbb tanulsága.
Az amerikai gazdaság most határozottan másként fest, mint a 2000-es év végi felmérés idején. Akkor széleskörű konszenzus volt azt illetően, hogy a növekedés 2001-ben 3,1 százalékot ér el. Ez a prognózis később aztán lefelé módosult. “A várható haszon jelentős csökkenése a vállalatokat a nadrágszíj meghúzására, így tőkekiadásaik és a munkaerő-felvétel visszafogására készteti” – állítja John Lonski, a Moody’s Investors Service szakértője. A gazdaság a “recessziós növekedés” állapotába jutott: a gyenge növekedés emelkedő munkanélküliséggel párosul.
LASSÚ JAVULÁS. Az üzleti elemzők 2001 második negyedévére – éves szinten – átlagban alig 0,6 százalékos GDP-növekedésre számítanak, amely a második félévben 2-3 százalékra gyorsulhat. A 25 előrejelzés közül csak kettő számol valódi – bár roppant enyhe – recesszióval. A növekedés 2002 elejére elérheti a szerénynek mondható 3 százalékos szintet. Az elemzők szerint a jegybank szerepét betöltő Fed a harmadik negyedévben már nem csökkenti tovább a kamatokat, és a fogyasztói árindexszel mért infláció az energiaárak mérséklődésével a jelenlegi 3 százalékról jövő ilyenkorra 2,3 százalékra mérséklődik.
A gazdasági ciklusok mindig is hirtelen kifulladó felfutásokból és – “a valóság beköszöntével” – kiigazításokból álltak. A probléma egyik része abban áll, hogy a mostani ciklus két felfutást tartalmazott. Először az üzleti szféra, különösen a technológiai vállalatok vetették el a sulykot: az Új Gazdaságot övező hisztéria hatására – az irreálisan magas haszon reményében – “túlinvesztáltak”. Másfelől, a tehetős lakossági befektetőket is utolérte a részvényvásárlási láz, akik a részvények gyors árfolyam-emelkedésére spekulálva valós jövedelmüknél jóval többet pumpáltak a felfutó papírokba.
A vállalatok 2000 elejére közel kétszer annyit fektettek technológiai eszközökbe, mint 1997 elején, ami – Constantine G. Soras, az Andrew, Alexander, Wise & Co. szakértőjének becslése szerint – a tőkekiadásokat tekintve 70 és 140 milliárd dollár közötti többletkiadást feltételez. Ez a jelenlegi technológiai beruházások 10-20 százalékának felel meg. “Az idén és jövőre még egy fokozatos kiigazítás is drámai hatással lehet a technológiai szektor növekedésére” – állítja Soras.
A technológiai kapacitásfelesleg egyben azt is jelenti, hogy a Fed az árral szemben úszik, amikor a visszaesés ellen küzd. “Amíg e felesleg nem csökken, nincs az az olcsó pénz, ami további beruházásokra ösztönözne” – állítja Joel Naroff, a pennsylvaniai székhelyű Naroff Economic Advisors tulajdonosa.
Mi több, a pénzpiacok is a megszokottnál jóval kevésbé működnek együtt a Feddel. A Fed – január óta összesen 2,75 százalékpontos – agresszív kamatcsökkentése ellenére a részvények árfolyama továbbra is alacsony, a hosszú távú kamatok magasak, a dollár pedig felülértékelt. “A pénzügyi feltételek nem sokat változtak az év kezdete óta” – véli Bill Dudley, a Goldman Sachs elemzője.
Más okai is vannak, amiért nem érdemes a gyors zuhanást követően klasszikus “V-alakú” fellendülésre számítani. Egyfelől, a házépítés és az autógyártás, azaz a Régi Gazdaság igencsak ciklikus ágazatainak kibocsátása nem volt mélyponton, amikor a Fed megkezdte a többlépcsős kamatcsökkentést. Következésképpen ezeken a hagyományosan kamatlábérzékeny területeken a lakosság vásárlási kedve sem fog olyan határozottan fellendülni, mint ahogy az a recessziós időszakok után megszokott. Másfelől, a világszerte mérséklődő növekedés és a tartósan erős dollár visszafogják az amerikai exportot. Európa gazdasága lassul – főleg Németország gyengült jelentősen a második negyedévben -, Japán pedig, úgy tűnik, újabb recessziót lesz kénytelen elszenvedni, fokozva Ázsia többi részének sebezhetőségét. A kulcskérdés az, ki veszi át az amerikai gazdaság irányítását: a vállalati szféra vagy a háztartások. A lakossági kiadások ugyan csökkentek a tavalyi túlhajszolt tempóhoz képest, ám még mindig ösztönzően hatnak a növekedésre. És a vállalati tőkekiadások visszaesése és az elbocsátások – különösen a technológiai szektorban – egyelőre nem rántották magukkal a gazdaság egészét. És pont itt van a kutya elásva. “A legfőbb veszély most az, hogy a gyorsuló elbocsátások beindítják a keresletcsökkenés második hullámát, ám ezúttal a lakossági szektorban” – állítja David Resler, a Nomura Securities International elemzője.
CSÖKKENŐ ENERGIAÁRAK. A második negyedévben a háztartások remélhetőleg még tartották a frontot. A csökkenő jövedelmek és az emelkedő munkanélküliség ellenére a munkaerőpiac viszonylag telített. Mi több, a dolgozók jövedelme gyorsabban nő az inflációnál, a lakosság várakozásai pedig optimistábbak az amerikai gazdasági recessziókra jellemző szintjénél. További kedvező hír a háztartások számára, hogy az infláció várhatóan csökkeni fog. “Úgy tűnik, hogy a jelenlegi energiaválság – a kaliforniai áramellátást is beleértve – a végéhez közeledik, és az energiaárak megindulnak lefelé” – véli Ralph Monaco, a marylandi IERP szakértője.
A háztartások ellenálló képessége a gazdasági kilátások egyik kulcstényezője. Ugyanis míg a technológiai szektor a gazdaság kiemelkedő fontosságú szereplője, recessziója nem feltétlenül jelent egyben általános gazdasági visszaesést. Mi több, a technológiai kiigazítás átmeneti. “Meggyőződésünk, hogy az elmúlt évtized innovációs hulláma hosszú távon továbbra is a termelékenység-növekedés és az általános fejlődés jelentős forrása” – állítja Robert V. DiClemente, a Salomon Smith Barney elemzője.
Rövid távon a legbiztatóbb fejlemény az, hogy a Fed és a Fehér Ház döntéshozói rekord gyorsasággal hozták meg gazdasáélénkítő döntéseiket. Ezek egyfelől tovább ösztönzik a lakossági fogyasztást, másfelől elősegítik olyan üzleti feltételek kialakulását, amelyben a vállalatok hozzászokhatnak az Új Gazdaság új valóságához.
