A mostani start előjelei nem voltak a legjobbak. Egyrészről a japánok azt a HII rakétát használták, melynek eddigi hét indításából egy kudarccal végződött. (Ennek is köszönhető volt, hogy a rakéta jelentős módosításokon esett át, ezért most már új verzióról – H-IIA – beszélnek.)
Másrészt a startot háromszor is elhalasztották, először 19-én, majd 21-én és 23-án kellett megszakítani a visszaszámlálást.
A mostani indítással azonban minden rendben volt, és az ALOS (Advanced Land Observing Satellite, azaz fejlett földmegfigyelő műhold) rendben a 691 km magas napszinkron pályára került. Az új műhold a korábbi japán JERS-1 és ADEOS műholdak nyomdokain járva, elsősorban térképészeti (kartográfiai), regionális környezeti és katasztrófa monitoring programot folytat. A sikeres start után az mesterséges hold a Daichi nevet kapta.
A mintegy 4 tonna starttömegű, és 3-5 év tervezett élettartamú mesterséges hold fedélzetén három megfigyelő berendezés található. A pankromatikus kamera (PRISM) sztereo térképezéshez és digitális domborzati modellek előállításához fejlett, a látható és a közeli infravörös tartományban működő sugárzásmérő (AVNIR-2) a talajborítottság precíz térképezéshez, valamint egy fázisvezérelt, L-sávú szintetikus apertúra radar (PALSAR) az éjszakai, illetve borult idős megfigyelésekhez.
A műhold precíz pályáját egy komplex fedélzeti navigációs rendszer biztosítja. Az orbitális pozíció (a felvételezések koordinátáinak) meghatározási pontossága nem rosszabb 1 méternél! A mérési eredményeket rögzíthetik a fedélzeti (90 Gbyte-os) memóriában, illetve a követőhálózatnak is elküldhetik. (Földre sugárzásnál 120 Mbps az átviteli sebesség, adatátjátszó műholdra sugárzás esetében pedig 240 Mbps.)
