Sok fejfájást okoz mostanában a nemzetközi politikai élet főszereplőinek egy alig több mint hatszázezres lélekszámú kis Adria-melléki köztársaság. A balkáni stabilitás fenntartásában érdekelt nagyhatalmak határozottan ellenzik Montenegró elszakadását Jugoszláviától.
MÁRIS ÖNÁLLÓAK? Ám mindez nem változtat azon a tényen, hogy az április 22-i parlamenti választásokon szoros versenyben győzelmet aratott függetlenség-párti erők nyomására – az elszakadás kérdésében a kis köztársaság maga is erősen megosztott – június 30-a és július 13-a között nagy valószínűséggel megtartják a köztársaság különválásáról dönteni hivatott népszavazást. Igaz, az egyelőre nem világos, hogy egy számára kedvező eredmény esetén a Milo Djukanovics elnök vezette -Montenegróé a győzelem elnevezésű – pártkoalíció, illetve a Liberális Szövetség fémjelezte függetlenségpárti tábor hogyan szerzi majd meg az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados parlamenti többséget. A két tömörülés ugyanis összesen 42 mandátumot szerzett a 77 tagú podgoricai törvényhozásban, így a függetlenség híveinek az albán kisebbség három képviselőjével együtt sincs esélyük a kétharmados szavazati arány elérésére.
Az 1992-ben létrehozott, Szerbiából és Montenegróból álló Kis-Jugoszlávia kisebbik tagköztársasága mára gyakorlatilag független államalakulatként működik. Előbb 1999-ben a Jugoszlávia elleni NATO-támadáshoz vezető koszovói konfliktusban nyilvánította semlegesnek magát, majd ugyanazon év novemberében a jugoszláv dinár helyett a német márkát vezette be hivatalos fizetőeszközeként. Podgorica nem fizet szövetségi adókat Belgrádnak, és nem is kap onnan költségvetési transzfereket. Szerbia ugyan már feloldotta az önállósodási törekvésekre válaszul még a Milosevics-érában bevezetett kereskedelmi blokádot, és a két tagköztársaság között ismét szabad az áruforgalom, külső vámrendszereik azonban különbözőek.
Podgorica ajánlataKÜLÖN HADSEREG.
Montenegró és Szerbia önálló, egymástól elkülönült hadsereggel rendelkezne. A két hadsereg közös tevékenységét a konföderatív jellegű unió elnöke irányítaná a konszenzus alapján működő legfelsőbb védelmi tanács döntései alapján.
POLITIKAI ROTÁCIÓ. Az unió elnökét és alelnökét más-más köztársaság adná, a két tisztség kétévente rotálna. A két köztársaság önálló külpolitikáját egy miniszter koordinálná; ez a tisztség szintén rotálna a köztársaságok között.
ÖSSZEHANGOLT VÁMOK. A vámrendszereket harmonizálnák, de ellenőrzésük köztársasági hatáskörben maradna.
KÖZÖS PÉNZ. Konvertibilis közös valutát vezetnének be, egy új dinár vagy egyszerűen az euró formájában.
Forrás: CEPS
GAZDASÁGI POTENCIÁL. A függetlenedési folyamat utolsó lépése a köztársaság önálló nemzetközi státusának elismertetése volna. A podgoricai vezetés szándéka szerint megőrizne egy laza, konföderatív jellegű uniót Szerbiával. A föderatív megoldást szorgalmazó Kostunica jugoszláv államfő nyilatkozatai szerint viszont ezt Belgrád utasítja el.
A politikailag meglehetősen megosztott montenegrói közvélemény a tekintetben egységes, hogy meg kell őrizni a szerbiainál jóval magasabb életszínvonalat és biztosítani kell a gyors gazdasági fejlődést. A nyugati országok a segélyek megvonásával fenyegetnek ugyan arra az esetre, ha a tagköztársaság kikiáltja a függetlenségét, korántsem egyértelmű azonban, hogy valójában meddig mennének el Podgorica politikai instabilitással fenyegető gazdasági büntetésében. Pedig az önálló, külgazdaságilag nyitott Montenegró fejlődési kilátásai tagadhatatlanul jók – s ami nem mellékes: rövid távon sokkal jobbak, mint a romokban heverő szerb gazdaságé. A hatalmas idegenforgalmi, hidroenergiai és – Bar kikötője révén – tranzit-kereskedelmi potenciállal rendelkező köztársaság némi infrastrukturális fejlesztés után gazdaságilag minden bizonnyal jól megállna a saját lábán.
A körülbelül egymilliárd német márkányi GDP-vel rendelkező Montenegró kormányzata az állami vállalatok privatizálásának felgyorsításával igyekszik tőkét és menedzsment know-how-t vonzani a GDP-vel közel azonos értékűre becsült vállalati eladósodottságtól sújtott köztársaságba. A legnagyobb montenegrói vállalatnak számító podgoricai alumíniumkohót (Kombinat Aluminijuma Podgorica) például már csaknem három éve a svájci Glencore üzemelteti, és a szerződés értelmében két év múlva meg is vásárolhatja a céget.
EURÓPAI JÖVŐ. A márka hivatalos fizetőeszközként való használatának köszönhetően inflációs veszélytől nem kell tartani a köztársaságban, a jelentős, vélhetően több százmillió márkás fizetésimérleg-hiányt pedig a külföldön dolgozó montenegróiak jövedelme túlnyomórészt fedezi. A bankrendszer viszont meglehetősen ingatag lábakon áll, konszolidálása a gazdaság stabilizálásának egyik legfontosabb feltétele, bárhogyan is alakuljon a köztársaság jövője.
A hosszú távú fejlődés lehetőségei Szerbia és Montenegró számára egyaránt az Európai Unióhoz való gazdasági – és politikai – integrációban keresendőek. Ez mindenképp rendezett viszonyt feltételez Belgrád és Podgorica között – ám nem feltétlenül egy föderatív állam keretein belül.
