Gazdaság

A Budapest Bortársaság tulajdonosai – Ahogy lesz, úgy lesz

Nem akartak mindenáron vállalkozásba fogni, ám ha már az élet úgy hozta, nem ugrottak el a lehetőség elől. A Tálos testvérpár cége - akár csak piacuk - spontán módon fejlődött.

Légli Ottó éppen a pincéjében tett-vett, amikor váratlanul betoppant hozzá Tálos Attila, félig-meddig vizes pólóban és egy szál fürdőnadrágban. Kiderült, hogy az ismert balatonboglári borász üzleti partnere részt vett a Balaton-átúszó versenyen, s ha már sikerült átérnie a déli partra, meglátogatta a bortermelőt. A vállalkozót és testvérét a cégépítés terén is ugyanez a spontaneitás jellemzi, bevallásuk szerint az alapos piackutatásra épülő szigorú számszaki tervezés nem az ő műfajuk. Ennek ellenére Attila az egyik legelső kereskedő, aki Légli-borokat forgalmaz, társaságuk ráadásul ma már ezt kizárólagos joggal teszi, s ez sokat elárul. Miként az sem véletlen, hogy kínálatukban szinte az összes fontos itthoni bortermelő nedűi megtalálhatók.

A Budapest Bortársaság tulajdonosai – Ahogy lesz, úgy lesz 1A vállalkozás ötlete a nagyobbik fivér fejében született meg, aki huszonévesen két évet töltött Angliában, előbb ösztöndíjasként, majd gimnáziumi tanárként. Ez alatt az idő alatt meglepően tapasztalta, hogy a szőlőtermelésben nem jeleskedő szigetországnak mennyivel fejlettebb a borkultúrája – ott látott például először szaküzleteket -, mint a háború előtt bornagyhatalomként jegyzett Magyarországnak.

BORKEDVELŐK KLUBJA. Amikor a kilencvenes évek elején hazatért, bemutatták egy angol úrnak, aki akkor kezdte szervezni a “borkedvelők klubját”, s Tálos Attila elvállalta, hogy félállásban segít neki. Egy társasági klubot hoztak létre. A havi rendszerességgel megtartott kóstolókat főként az itt dolgozó külföldiek látogatták, s az eseményeken az érdeklődők találkozhattak a borászokkal is. “Akkoriban nem volt még Budapesten annyi jó hely, ahol össze lehetett jönni, mint manapság, e rendezvények azért is vonzották a közönséget, mert remek alkalomnak bizonyultak kellemes hangulatú összejövetelekre” – emlékszik vissza Tálos Attila.

Dehogy gondolt ő kereskedésre – hiányzott is hozzá a tapasztalata -, a forgalmazást a klubesteket látogató vendégek provokálták ki belőle azzal, hogy egy-egy kóstolót követően rendelni kezdtek a megismert borokból. A fiatalember az említett angol üzletember, Tom Howells befektetési tanácsadó irodájában kapott egy szobát, ahol telefonon felvette a rendeléseket, s taxival kiszállíttatta. Öccse be-besegített, amikor megugrott a kereslet. A megbízások növekedésével később félállásban állandósította az itteni tevékenységét. Ekkor már egy apró, hat négyzetméteres pincét is elfoglaltak a kertes házban, raktárnak. Az addig inkább egyesületként működő Budapest Wine Society előbb Budapest Bortársaság Bt.-vé, majd ugyanezen a néven kft.-vé alakult, amelynek tulajdonosa a testvérpár és Tom Howells. Ez idő tájt nyitották ma is meglévő szaküzletüket a Batthyány utcában. “Az első alkalmazottunkat, egy szállítót heti egynapos munkára vettük fel, s azóta nálunk dolgozik, de ma már teljes munkaidőben. Eleinte mással is foglalkoztunk, én például angolt tanítottam, ám 1995-ben már láttuk, hogy meg lehet ebből élni” – meséli Tálos Attila, megemlítve, hogy ugyanekkorra datálódik a bűvös ezer forintos palackonkénti ár átlépése. A szakma nemigen hitt abban, hogy ekkora összeget kifizetnek egyetlen üveg borért, ám a kereslet a két üzletembert igazolta. Egy amerikai ismerősük meg is jegyezte, hogy ha a Budapest Bortársaság vezetői egy borra azt mondják, hogy 200 forintot ér, akkor annyi lesz az értéke, ha pedig 2000 forintra taksálják, akkor a vevők rááldoznak ekkora összeget.

Tálos Attila 34 éves, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Karának matematika-fizika szakán szerzett diplomát. Ezt követően két esztendőt Angliában töltött, az elsőt ösztöndíjasként, a másodikat gimnáziumi tanárként, majd 1993-ban hazatérve borklub szervezésében vett részt. Ebből nőtt ki 1994-re a Budapest Bortársaság Bt., amely rá egy évre kft.-vé alakult. Nőtlen, érdeklődik a gasztronómia iránt, s szőlőt termeszt a Balaton-felvidéken.

Tálos Gábor 32 éves, a pekingi egyetem nemzetközi gazdaság szakán szerzett oklevelet. Egy éven át Magyarországon lévő kínai kereskedelmi cégeknél dolgozott, majd e tevékenységét fokozatosan leépítve, testvérével és Tom Howellsszel közösen “felépítette” a Budapest Bortársaságot. Nős, szabadidejében szívesen foglalkozik Ázsiával kapcsolatos hírekkel, eseményekkel.

BŐVÜLŐ ÜZLET. A piacuk egyre bővült: először a gasztronómiai vonallal, az éttermeknek való szállítással bővült a paletta, az első Cora áruház megnyitásakor a nagykereskedelem is beindult, s a hipermarketek mellett egyre többet szállítottak vinotékáknak, majd cégek is kezdtek nagyobb tételeket rendelni. A jelenleg 22 fővel működő cég 1996-ban mintegy 25 millió, tavaly pedig 800 millió forint nettó árbevételt produkált.

Mindezzel párhuzamosan természetesen a beszerzés is könnyebbé vált, a termelők mind jobban megbíztak a társaságban, jó néhányan már maguk ajánlkoztak. “A kapacitásukat egyre bővítő borászok is kezdték tehernek érezni, hogy az értékesítéssel is foglalkozzanak, s a piaci pozíciójuk erősítése végett szükségük volt arra a népszerűsítésre, amelyet nyújtani tudtunk, de az általunk biztosított forgalomra is. Ugyanakkor számos borszaküzlet is mind inkább racionálisabbnak ítélte meg, hogy olyan nagykereskedéstől vásároljon, aki kapcsolatban áll a termelőkkel, minthogy vidékre járogatva beszerzéssel töltsék a fél életüket” – boncolgatja a sikerük okait Tálos Gábor.

A cég ekkor már címke-, sőt, márkatervezéssel is foglalkozott. Nemrég import borok forgalmazásába is belevágtak, s komoly eredménynek könyvelhetik el, hogy a világhírű francia Clicquot pezsgőházzal kizárólagos forgalmazásra kötöttek szerződést.

A tulajdonosok nem emlékeznek különösebb akadályokra, amelyekkel meg kellett volna küzdeniük. “Ha lett volna konkrét tervünk, kitűzött célunk, a nehézségek is határozottabban jelentek volna meg” – állapítja meg a fiatalabbik testvér, hangsúlyozva, hogy nem egy kialakult piacon jelentek meg, hiszen a kilencvenes évek első felében az egész borszakma hasonló cipőben járt, sok mindent a rendszerváltás után kellett kitalálni. A bor-újságírás, az éttermekben a borlap azóta alakult ki, illetve jelent meg, s a mai márkák zöme is az utóbbi tíz évben fejlődött ki. “Annak idején azt mondták, hogy Phoenix néven nem lehet bort eladni, mégis az egyik legmenőbb márkanév lett” – említ egy példát a bizonytalan állapotokra Tálos Attila, megjegyezve, hogy rengeteg még a teendő, mert a piac máig sem tisztult le. Persze ők sem működtek mindig professzionálisan, előfordult, hogy egy francia menedzser tőlük rendelt bort az esküvőjére, s elfelejtették kiszállítani. Az illető igencsak zokon vette, hogy emiatt hirtelenjében máshonnan szerzett gyengébb minőségű nedűvel kellett beérnie. Évekkel később megint jelentkezett, s Attila látta is az üzenetet, amely valami esküvői borokról szólt, ám azt hitte, hogy a kárvallott megint a régi esetet hozza fel. Egy idő elteltével felhívta az ismerőst, s akkor szembesült azzal, hogy az úriember borokat rendelt az újabb esküvőjére, amely azóta le is zajlott. “Egy pillanatra kivert a víz, de kiderült, hogy a kollégák teljesítették a megbízást” – meséli a vállalkozó.

IRÁNY A PROFIZMUS. A múlt évben Budaörs határában központot és nagykereskedelmi raktárat létesítettek, így fizikailag is szétvált a két kereskedelmi üzletág. Attila most a termékfejlesztéssel és a beszerzéssel foglalkozik, Gábor pedig a kiskereskedelemmel, s ehhez kapcsolódóan a borszaküzlettel. Az értékesítés vezetőjének Gundel Károlyt nyerték meg, ez jelzi, hogy a kezdetekhez képest mára azért a tudatos építkezés is belopódzott a vállalkozás irányítási elvei közé. Így látja ezt Heimanné Kelemen Ágnes bortermelő is, aki szerint a testvérek fiatal koruk ellenére nagyon éretten gondolkodnak. Állítása szerint Tálos Attila mindig elégedetlen a saját teljesítményükkel, s ez hajtja előre.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik