Herendi Gábor lassan több mint egy évtizede dolgozik a filmiparban, a nagyközönség mégis csak most, a Valami Amerika című játékfilm kapcsán ismerte meg nevét, melyet rendezőként és producerként egyaránt jegyez. A filmet, amely eddigi 200 ezer nézőjével óriási közönségsiker, a szakma jóval kevésbé ismeri el, mint a nézők. A Filmszemlén vígjátéka semmilyen díjat nem vitt el. Ez Herendi szerint egyáltalán nem meglepő, hiszen a szemle elsősorban a művészfilmeké, ő pedig olyan filmet készített, ami szórakoztató, mégsem kommersz. Mint sokan mondják, a Valami Amerika – azon túl, hogy magyar viszonylatban kasszasiker – alapvetően befolyásolhatja a magyar vígjátékok jövőjét (még akkor is, ha a közönség megítélése sem egységes vele kapcsolatban). Az újdonság az, hogy a rendező nem két-három ismertebb magyar színészre alapozott, hanem éppen ellenkezőleg: tudatosan fiatal, eddig a közönség számára ismeretlen tehetségekre osztotta a főbb szerepeket, bízván abban, hogy az így vállalt rizikó végül nem lesz hiábavaló. A mai napig úgy gondolja: érdemes volt kockáztatnia, és megkeresnie azokat az arcokat, akik akár a jövő sztárjai lehetnek.
CSALÁDI NYOMÁSRA. A rendező életében nem ez volt az egyetlen merész húzás, hanem már az is annak számított, ahogyan a reklámszakmába csöppent. Herendi Gábor a mai napig reklámfilmek forgatásával és rendezésével keresi kenyerét, lévén a nagyfilmekben nincs üzlet. Már középiskolás kora óta a filmezés volt az álma, de az érettségi után mégis más mellett döntött – igaz, mint mondja, ez nem csak rajta múlott. Ő ugyanis szeretett volna rendező szakra jelentkezni, ám ahhoz akkoriban ötéves szakmai gyakorlat, vagy egyetemi diploma kellett. Végül, a családi hagyományokat követve, a fogorvosi pálya mellett döntött, miután édesapja fogorvos, édesanyja és bátyja fogtechnikus volt. Ráadásul, mivel nem volt megkötve, hogy milyen diploma szükséges a rendezői szakhoz, úgy gondolta: az egyetemi évek nem csak időhúzásra jók, hanem szülei megnyugtatására is. Egyébként nem érezte kényszernek a tanulást, évfolyamelsőként végzett, és nem sokkal később a magánpraxis mellett a Fogpótlástani Klinikán tanársegédként helyezkedett el. Mivel mindig is imádott emberekkel foglalkozni, ez igen testhezálló feladatnak bizonyult, melyre a mai napig nagyon szívesen gondol vissza. Az itt eltöltött évek, a rengeteg pozitív élményen túl, megannyi olyan tapasztalatot jelentettek, amit a mai napig hasznosítani tud munkájában. A rendezőnek ugyanis rengeteg embert kell egyszerre koordinálnia.
“A fogászatban többek között az a legszebb, hogy nem igazán beteg emberekkel kell foglalkozni, hanem inkább egészséges lelkületűekkel, akiknek örömet szerez a szép fogsor” – vallja. A páciensek nagy fokú empátiát igényelnek, és türelmet, ami immár rendezőként is elengedhetetlen, ha jó munkát akar. Az egyetemi évek alatt saját szórakoztatására vidám, burleszk jellegű filmeket forgattak barátaival, melyeknek már akkor – legalább is helyi szinten – nagy sikere volt. Az, hogy mégis a reklámokhoz sodródott, annak köszönhető, hogy több betege és korábbi ismeretségei révén kapcsolatba került a reklámfilmszakmával. Így először hobbiszinten kezdett el foglalkozni a reklámokkal, s közben folytatta a tanítást.
HERENDI GÁBOR 41 éves, a SOTE Fogorvos Tudományi Karán szerzett diplomát 1984-ben, majd a fogorvosi praxis mellett az egyetem Fogpótlástani Klinikáján volt hat évig tanársegéd.
Az egyetem óta folyamatosan érdeklődött a filmrendezés iránt, mígnem 1991-ben a világ egyik vezető reklámügynökségének, az amerikai BBDO-nak a budapesti irodájánál elnyerte a kreatív igazgatói megbízást. 1993-ban megalapította a reklámfilmgyártással foglalkozó Skyfilm Stúdió Kft.-t. Olyan sikeres reklámfilmek kötődnek nevéhez, mint az 1998-ig elkészült Postabank-reklámok, a Soproni Ászok “Jópofa söre”, az Amstel “3 barátja”, vagy a Pannon GSM zenés imázs filmjei. Az idén mutatták be első játékfilmjét, a Valami Amerikát, melyet eddig több mint 200 ezren láttak.
Tizenegy éve nős, egy 2 éves kislány és egy 9 hónapos kisfiú édesapja. Szabadidejében szeret teniszezni, síelni, moziba és színházba járni. Ha megkérnék, szívesen tanítana ismét – igaz, most már mint rendező.
MACI ÉS KRÉMES. A reklámtervekhez írt első próbaforgatókönyvek viszont olyannyira jól sikerültek, hogy 1991-ben megkapta az akkor Magyarországra érkező amerikai BBDO reklámcég kreatív igazgatói posztját. “Mai szemmel nézve akkor még nagyon keveset tudtam a szakmáról” – vallja be. Az új pozíció miatt ugyan feladta tanári állását, de a reklámok rendezése mellett még jutott ideje a fogakra is. Másfél évi munka után olyan lehetőség kínálkozott, amire nem tudott nemet mondani. 1993-ban a korábbihoz hasonló pozícióban helyezkedett el a többek közt Geszti Péter érdekeltségi körébe tartozó Akció Kft.-nél, konkrét megbízással: a reklámcég akkoriban nyerte el a postabankos reklámokat, melyek Herendi Gábornak az igazi kiugrási lehetőséget jelentették. Ekkor megalapította mai cégét, a Skyfilm Stúdió Kft.-t, mely a bank reklámjait forgatta. A váltás és a megbízás óriási kockázattal járt: egy lapra tett fel mindent. Az első reklámot óriási költségvetéssel forgatta le, miközben azon remegett, hogy a megbízó elfogadja-e azt. A siker akkora volt, hogy a bank reklámjait hosszú éveken át ő készíthette. Végül ez hozta meg számára az ismertséget, és azt, hogy mára a szakma egyik legkeresettebb rendezője lett. 1995-re már annyira megerősödött vállalkozása, hogy az Akciót otthagyta, és csak saját cégére koncentrált. A kft. kezdetben rajta kívül két embert alkalmazott; mára az állandó gárda 7 fősre gyarapodott, míg egy-egy reklámfilmen egyszerre 30-40 ember dolgozik. Az elmúlt tíz évben több mint 400 filmet forgattak, míg manapság évente 30-35 készül el.
“A vállalkozásom legnagyobb baja, hogy szinte kizárólag az én személyemre épül. Ha távol vagyok, leáll a munka, ezért folyamatosan keresem a tehetségeket, akik közül talán majd egy hű, megbízható társam lehetne, ám ez nem könnyű. A piacon összesen 4-5 rendező van, akit rendszeresen foglalkoztatnak” – avat be a kulisszatitkokba a rendező.
A reklámvilág rendkívüli módon pörög: Herendi Gábor most divatos, de lehet, hogy holnap már nem így lesz, és jön egy mélypont, amit később talán majd ismét felívelés követ. A reklámpiac, hasonlóan sok más iparághoz, recesszióban van, amit a Skyfilm is megérez, mégis olyan pluszt ad a megrendelőknek, ami sok új ügyfelet képes hozni a cégnek. A rendező alapvetően a “sztoris”, vicces reklámokat szereti, olyanokat, amelyekben egy kicsit “lehet borzolni az érzelmeket”. Filmjeinek sajátos stílusa van, így aki odafigyel a tévében futó reklámokra, felismerheti sajátos világukat. Azt vallja, hogy “az ember életében a legfőbb táplálék a humor”, így nyilván nem véletlen, hogy mindig is vígjátékot szeretett volna készíteni. Álma most valóra vált: olyan filmet rendezhetett első filmesként, ami nemcsak az ő elvárásainak, hanem a nézők ízlésének is megfelelt. Ez pedig nagy szónak számít.
