Akár egy remek tőzsdei történetet is kereikedhetett volna a MiZóból, hiszen a nyilvános megjelenések alkalmával látszottak a gondos tulajdonosi munka nyomai – fogalmazott egy tőzsdei kibocsátói imázs építésében tapasztalt szakember egy minapi négyszemközti beszélgetésen. Mint tudjuk, nem ez történt. A vég – vagy más szemszögből a radikális újrakezdés – elsodorta a cég tulajdonos vezetőit, Jederán Miklóst és Bajczi Zoltánt, akik nem csupán pénzüket, hanem nevüket is adták a vállalkozáshoz (a MiZo név a Miklós és a Zoltán szavakból eredeztethető). Persze egy cég komoly veszteségeinek okát kutatva nálunk ritkán gondolnak a rossz piaci helyzetre, vagy a téves koncepcióra, sokkal inkább a rendszerváltás körüli zűrzavaros időkre jellemző “elprivatizálás” következményeire. Ezzel vádolják sokan ma is a MiZo korábbi fő tulajdonosait, holott a jelek az előre menekülés elhibázott stratégiájára utalnak.
HIBÁK. A pécsi, akkor még Baranyatej néven futó vállalkozás életében az 1997-es év hozott nagy változást. Jederán és Bajczi, cégeiken keresztül, meghatározó tulajdont szereztek a régi nagyvállalatban, s megpróbálták azt a modern elvárásokhoz igazítani. Előbb több céget (Győrtej, Bácstej, Classtej) beolvasztottak a társaságba, majd milliárdos hiteleket vettek fel, hogy a tőkeerős multik által uralt szektorban életképes vállalkozást építsenek, megszerezve és megtartva a piac 10-12 százalékát. A baj csak az volt, hogy hamarosan kiderült: a beruházások és az erőteljes marketing nyomán megugró hitelszükségletet a mind kevésbé nyereséges tejfeldolgozás nem képes fedezni, így a részvénypiaci tőkebevonás is csak remény maradt. Sokak szerint a két névadó akkor követett el nagy hibát, amikor a holland tulajdonostársnak nem adták el a tőkeszegény, de akkor még jól működő társaságot. (A Friesland cég korábban hitelek fejében jutott egy 38 százalékos paketthez, amely később 32,9 százalékosra olvadt.) A hitelező bankok 1999 végén mindenesetre kezdtek kivonulni a cég finanszírozásából, ami mögött egyesek szerint piaci harc, mások szerint vezetési problémák álltak. Az akkor már borotvaélen táncoló tejvállalat így csak egyre hosszabb határ időkkel tudott (ha éppen tudott) fizetni a feldolgozásra átvett tejért, mígnem az idei év elején kipattant a botrány (Figyelő, 2000/4. szám).
Ezt követően a termelők közül néhányan felszámolást kezdeményeztek, és – politikai felhangokat sem mellőzve – többfrontos támadást indítottak, így február közepén Jederán és Bajczi visszavonulót fújtak. A felszámolásra a Vectigalis Rt.-t jelölték ki, melynek elnök-igazgatója, Varga Jenő, valamint Somogyi Ferenc felszámoló biztos lassan egy éve próbál életet lehelni a MiZóba.
A társaság jelenleg összesen 6,4 milliárd forinttal tartozik. Ebből 3,3 milliárd jut a termelőkre, 1,3 milliárd az egyéb, például a csomagolóanyagot beszállító cégekre, további 1 milliárd három nagyobb bankhitelt takar, míg a fennmaradó rész más, kisebb részben adó- és tb-tartozásokat foglal magában. A banki hitelekhez a Vectigalis néhány nap alatt jutott hozzá tavasszal. A felszámoló elégedetten újságolja, hogy mára sikerült a termelők 85 százalékának bizalmát visszaszerezni.
Mindebben nagy szerepe van annak, hogy az adott hónapban átvett tej árának 60 százalékát még a tárgyhó 25-én kifizetik, míg a fennmaradó részt a következő hónap 15-éig utalják át. Ezt – a bankhitelek mellett – az agrártárca javaslatára elfogadott kormánydöntés tette lehetővé. Az elkülönített 1,25 milliárd forint államilag garantált, kamatmentes hitelként jár azoknak a termelőknek, akiknek a MiZo tartozik.
ELADÁSI TERVEK. Felszámolás alatt álló cégről lévén szó, kissé meglepőek a gazdálkodási adatok. Somogyi Ferenc szerint az idén 80 millió forint körüli üzemi nyereség várható, a nettó profit pedig – az “f. a.” jelölés nyomán járó adómentességnek köszönhetően – 50-60 millió forint körül lesz. Az árbevételt erre az évre 18 milliárdosra várják, amelynek 40-45 százaléka származik exportból. A stratégiai ügyekben illetékes Varga Jenő szerint a céget természetesen a legjobb árat kínáló vevőjelöltnek adnák el, de a pályázatot a jövő év vége felé, vagy csak 2002-ben írnák ki. Az elképzelt árfolyamról csak annyi publikus, hogy a vételárnak jócskán (legalább háromszorosan) meg kell haladnia az év közben egy meg nem nevezett befektető által ajánlott 1,5 milliárd forintot.
A jövőre nézve az igazi megoldás a termelőkkel és más hitelezőkkel történő megegyezés lehet. Erre tettek kísérletet az augusztus végi közgyűlésen a Friesland képviselői, ám az elképzelés a megismételt szeptemberi közgyűlésen sem kapta meg a szavazatok háromnegyedét. Információink szerint több nagytulajdonos azért nem támogatta a tervet, mert abban egy fillér pótlólagos tőkét sem kapott volna a MiZo a további működéshez. A cég helyzetét hosszabb távon csupán egy 3-6 milliárd forintos tőkeemelés oldhatná meg, hiszen a 6,4 milliárdos adósságteherrel szemben – a tavalyi mérleg tanúsága szerint – csupán 2,84 milliárdos saját tőke áll.
