Többszöri pályamódosítására visszatekintve, István Éva állítja: ha valahol rosszul érzi magát az ember, azonnal távoznia kell onnan, nem szabad húzni az időt, mert jobb úgysem lesz. Ő maga akkor követte el az időhúzás hibáját, amikor egy osztrák gyógyszerforgalmazó magyarországi képviseletének vezetőjeként azt tapasztalta, hogy a tulajdonos “kézi vezérléssel” irányítja őt. “Még azt is Bécsből akarta eldönteni, merre álljon az íróasztalom” – emlékszik.
Már a gyógyszerkereskedői állásig is hosszú út vezetett. István Éva kisgyermek korától orvos akart lenni, de nem számolt azzal, hogy az orvos része az egészségügyi rendszernek, amely Magyarországon nem működik jól. Mivel nem találta a helyét, szociológiát tanult, s orvos-szociológiával kezdett foglalkozni az orvosegyetemen. 1990-ben fél évre ösztöndíjjal az Egyesült Államokba utazott. Látta, hogy bár rengeteget követlenek az orvosoktól, a feltételeket is megteremtik a munkához, s hazatérve más szemmel nézte a betegek kiszolgáltatottságát. Pszichoterapeuta képzésben vett részt, majd 1993-ban ösztöndíjjal ismét Amerikába ment. Kint pszichoterapeutaként dolgozott, ami a nyelvi nehézségek miatt rendkívüli erőfeszítést követelt, s nem lehetett előre tudni, hogy megfelel s maradhat-e. Végül sikerült. Mivel szenvedélybetegekkel foglalkozott, kapcsolatba került a Du Pont céggel, amely alkoholéhséget csökkentő gyógyszert fejlesztett ki. Úgy gondolta, Magyarországon is nagy hasznát vennék a készítménynek. Két kollégájával alapított egy céget, s megpályázták a szer itthoni forgalmazását. Ám nem ők, hanem a már említett osztrák cég nyert. “A Du Pont korábban is kapcsolatban állt ezzel a vállalattal, tehát vele szerződött, de kikötötte, hogy engem alkalmazzanak a munkára. Már akkor gondolhattam volna, hogy nem lesz jó vége a kényszerházasságnak” – mondja. Amikor végre otthagyta a céget, nem tudta, hová fog menni. Igaz, a saját vállalkozását megtartotta, de az ebből származó jövedelem csak kiegészítésnek volt jó. A Door Trainingre véletlenül, egy álláshirdetés révén bukkant rá. Tetszett neki a cég filozófiája, hogy testre szabott tréningeket kínál, s hogy a munka nem esik távol eredeti szakmájától. Úgy látja, érdemes volt többször is vállalni a kockázatot, a bizonytalanságot: ha nem teszi, még mindig ott kínlódik az orvosegyetemen. –
