Négy évvel ezelőtt, Tajvan első demokratiikus elnökválasztásának idején a szigetország kínai célponttá vált. Rakéták röpködtek a Kína által renegátnak tekintett tartomány partjai felé, figyelmeztetve a választókat, nehogy a függetlenséget támogató jelöltekre szavazzanak. Az idei választások alkalmából Peking inkább a “papírrakéták” mellett tette le a voksot. Tajvan március 18-án ismét az urnákhoz járult, a Kína által kiadott “fehér könyv” pedig kertelés nélkül tudatja Tajpejjel: amennyiben nem kezd tárgyalásokat az újraegyesítésről, Peking erőszakot alkalmaz. Az üzenet világos, s ha a két ország kapcsolatát nem sikerül megfelelően kezelni, Kína és Tajvan könnyen összetűzésbe keveredhet – belesodorva az ügybe az Egyesült Államokat is.
NEHÉZ PARTNER. A diplomácia kapcsolatok fenntartása Kínával sohasem volt könnyű. Ám az idén, amikor Amerikában és Tajvanon egyaránt választásokat tartanak, bonyolultabb, mint bármikor korábban. Vegyük sorra a szereplőket: adott egy távozásra készülő elnök Washingtonban, akinek Kína-politikájából gyakorta hiányzik a következetesség, a belső logika. Tajvanon az elnöki székbe a szombati elnökválasztás nyomán a függetlenségpárti Csen Sui-pien kerül az eddiginél is határozottabban tagadva a sziget feletti kínai fennhatóságot. Pekingben pedig ott vannak azok a kommunista vezetők, akik akkor sem engedik Tajvant kicsúszni a kezük közül, ha ez háborúval jár. És ne feledjük az amerikai törvényhozás azon tagjait – az elnöki cím egyes reményteli várományosairól nem is beszélve -, akik az ázsiai óriás ellenében Tajvant pártolva igyekeznek jó pontokat szerezni.
Jóllehet a Clinton-kormányzat nem képes a veszélyes táncot járó felek közvetlen irányítására, egyet megtehet: biztosítja az amerikai Kína- és Tajvan-politika következetességét. Ezt jelenleg nem teszi. Amint a kongresszus úgy érzi, hogy Clintonék engedményeket tesznek Kínának, Tajvan érdekeit képviselve közbelép – és általában túlfeszíti a húrt. Erre Peking felháborodik. Ha pedig a kormányzat látszólag inkább Tajvan érdekeit tartja szem előtt, a kínai válaszlépések gyakran válságba sodorják a kétoldalú kapcsolatokat.
A sikeres diplomácia jelen esetben jó adag kétértelműséget követel. Nevezzék csak Pekingben Tajvant Kína részének, ám hagyják, hogy Ázsia legfejlettebb demokráciájává váljék. Továbbra is támogassuk a tajvani védelmi potenciál ésszerű szinten tartását, hogy Tajpej ellensúlyozhassa az egyre több feléje irányzott kínai rakétát, ám anélkül, hogy magunkévá tennénk a “Tajvan biztonságának megerősítéséről” szóló törvényt. A képviselőház által elfogadott, az amerikai-tajvani katonai kapcsolatok látványos felfuttatását előirányzó javaslat Tajpejben sem talált túlzottan lelkes fogadtatásra, Kínában pedig valószínűleg az eddiginél is nagyobb fegyverkezési lázat vált ki. Amerikának továbbá ismételten Kína tudomására kellene hoznia, hogy egy pekingi támadás esetén megvédi Tajvant.
NYITÁS. A legfontosabb azonban az, hogy Kína lépjen be a WTO-ba, a kongresszusnál pedig intenzíven kell lobbizni azért, hogy Peking hosszú távra kapja meg a jelenleg időről időre megújított kedvezményes kereskedelmi státust. Nem lesz könnyű, ám a békés újraegyesítésre a legtöbb reményt Kína – nem pedig Tajvan – átalakulása nyújthatja. Semmi sem gyorsítaná fel ezt a folyamatot jobban, mint Kína WTO-tagsága. A szervezet tagjaként Pekingnek ugyanis az eddiginél sokkal jobban meg kellene nyitnia az országot a külföldi konkurencia előtt, ami felgyorsítaná a gazdasági reformok ütemét. Annak a javaslatnak, hogy az Egyesült Államok azzal büntesse meg Kínát a Tajvan elé vetett otromba “fehér könyvért”, hogy nem engedi a WTO tagjai közé, semmi értelme. Ez csak visszafogná Kína fejlődését és a keményvonalasok kezére játszana.
Amerikának tevőlegesen bátorítania kell a tengerszoros két partja közötti dialógust és gazdasági kapcsolatokat. Tajvan és Kína közvetett kereskedelme már most is eléri a 160 milliárd dollárt. Tajpej 24 milliárd dollárt fektetett már be Kínában, amihez a közeljövőben további 20 milliárd járul.
Nyilvánvaló, hogy a legjobb alternatíva a következetes Tajvan-politika fenntartása, miközben kitartónak kell lenni Kína világgazdasági integrációját illetően. Ha mindez bejön, a következő tajvani választások alatt Kína már semmilyen rakétát nem fog Tajvan felé lőni.
Fölényes ellenzéki győzelem
