A közép- és kelet-európai régióban a legnagyobb, tavaly mintegy 200 millió márkás forgalmat bonyolító Hungarocamion Rt.-t az idén privatizálták. Az egy hazai és két külföldi befektetőből álló, 88,0 százalékban tulajdonos HC Invest konzorcium 25,6 millió márkáért vette meg a Hungarocamion Rt.-t. A társaság 799 millió forintos veszteséggel zárta a tavalyi évet. A bennfentesek szerint a privatizáció előtt már 600-700 milliós hitelállományt halmozott fel a társaság, amely eleve lehetetlenné tette a nyereséges gazdálkodást. Az új tulajdonosok a privatizációs szerződésben foglaltak szerint az 5,2 milliárd forintos jegyzett tőkét 2,6 milliárd forinttal felemelték. Ebből mintegy 1,3 milliárd forint lejárt tartozást egyenlített ki a cég, a többiből megkezdte a fejlesztést, a járműpark rekonstrukcióját. A következő 3-4 évben a Hungarocamion 1046 járművének több mint 70 százalékát le kellene cserélni. Az első lépésben félezer Volvo FH 12 kamiont vásárolt a szállítmányozó cég.
Volvós vélemények szerint a vevő igen kedvező finanszírozási feltételekkel jut a járművekhez, amelyeket egyébként az eladó 4 év után visszavásárol, pontosabban ellenértékük fejében a gyártó megint új kamionokat szállít a Hungarocamionnak. A monstre finanszírozási ügylet pénzügyi részleteit, sőt, még az itteni finanszírozót sem hozták nyilvánosságra a felek. Szakmai berkekben – az üzlet méretei és a vevő tőkeereje alapján – a listaárhoz képest legalább 20-25 százalékos árengedményt tartanak valószínűnek. Egyesek úgy tudják, hogy nem a svéd anyacég bankja, hanem egy német hitelintézet áll az ügylet mögött.
Az ütemezés szerint november közepétől heti 30-50 kocsi indul útnak a göteborgi gyárból Budapestre; a félpótkocsikat Németországban kapcsolják a vontatókhoz. Még az idén 210 darab FH 12-es Volvo érkezik, januárban pedig további 60 jármű. Márciusig készítik el a fennmaradó 230 szerelvényre a konkrét igénylést, amelynek alapján augusztusig szállítják majd le a kamionokat.
Az ügylet részeként a Volvo szervizközpontot létesít a kamionok ellátására. Ehhez már meg is vásárolta a svéd cég magyarországi képviselete a Hungarocamion Cinkotai úti telephelyén a jelenleg 24 állásos szervizcsarnokot, ahol egymilliárd forintot meghaladó értékű beruházást valósít meg. A garázsipari berendezések egy részét a svéd anyacég szállítja. Az alkatrészeket a Volvo kelet-ausztriai – Horvátországot, Szlovéniát, Szlovákiát és Ausztriát is ellátó -, a magyar határhoz közeli raktárközpontjából szerzik be. A szerviz nyitott lesz, s a magyar képviselet ki akarja terjeszteni ügyfelei körét a Magyarországon futó mintegy 2 ezer Volvo haszonjármű tulajdonosára. A Hungarocamion szemszögéből nézve „külső” javítóbázis létrehozását az is indokolja, hogy a fuvarozó társaság egyszerűsíti szervezetét: a fuvarozásra, a raktározásra, a spedícióra összpontosít, az egyéb szolgáltatásokat pedig külső cégektől vásárolja. Nincs szükség tehát a korábban felállított óriási saját szervizkapacitásra, alkatrészraktárra.
A Volvo egyébként már ismert márka a Hungarocamionnál. Jelenleg mintegy 120 darab F 12 és HN 12-es kocsit üzemeltet a szállítóvállalat a csaknem 1100 darabos igen vegyes járműparkjából, amelyben emellett a DAF, az Iveco, a Mercedes, a Renault és a Scania típusai is megtalálhatók. A svéd márkának, úgy tűnik, a jelentős kedvezmény árán is megéri a komoly referencia és az újabb megrendelések reménye. Szőke Péter, a Volvo Trucks Hungaria vezetője szerint a márka európai üzleteinek egyik legnagyobbika egyelőre nem jelenti azt, hogy a svéd konszern egyéb tekintetben is offenzívát indítana a magyar piacért. Gyártómű létesítéséről, kooperációs gyártásról nincs szó. Pedig a magyar cégeknek már korábban is volt beszállítói kapcsolata a Volvóval. A hetvenes években a Csepel Autó és a Volvo kooperációs terepjárócsalád gyártását készítette elő. A Volvo-Csepel Autó közös termékeiből, a Laplanderekből azonban csak néhány száz darab készült el. A nyolcvanas években a Rába gyártott futóműveket a skandináv cégnek. Jelenleg azonban már csak kisebb elektronikai alkatrészeket vásárol Magyarországról a Volvo. Az Ikarus-privatizációban szerzett keserű tapasztalatok is láthatóan visszaköszönnek a svédek régióbéli befektetéseiben: évi több ezer darabos kapacitású teherautó- és autóbuszgyárukat nem ide, hanem Lengyelországba telepítik.
