Élj a mának, ne a gyárnak

Kényes kérdés. Szinte tabu. Társaságban nemigen merjük feltenni egymásnak. Még annál is kínosabb, mint rákérdezni, hogy mennyit keres a másik, kire szavazott, hisz-e istenben, és milyen a szexuális élete. Utoljára talán gimnazista korunkban feszegettük lyukasórán a közeli sörözőben. Kitalálták? TE BOLDOG VAGY?

Manfred Kets de Vries a vállalatirányítás nemzetközi professzora, számos szervezettudományi könyvvel a háta mögött vágott neki ennek az ingoványos terepnek. Az előszóban legkedvesebbként megjelölt műve megírására az INSEAD-en, Európa legrangosabb üzleti iskolájában tartott felső vezetői kurzusa ösztönözte. Végül is mi más egy MBA-képzés célja, mint hogy résztvevőjét boldogabbá tegye, mint előtte volt? (Ha belegondolunk, minden tettünket ez vezérli.) A szerző elmélkedésében gyakran szerepelnek „korunk hősei”, vagy antihősei, akik csak a karriernek, a profitnak élnek, és eközben elfeledkeznek arról, hogy mindezek csupán eszközök a boldogság elérésében. Pedig kevesen sóhajtanak fel a halálos ágyon emígyen: „Bárcsak több időt töltöttem volna a munkahelyemen!”

Mi is hát a boldogság egyenlete? Nagyobb eséllyel köszönt ránk a boldogság, ha a mában élünk, bele tudunk feledkezni feladatainkba, saját céljaink vezérelnek, és hiszünk abban, amit csinálunk; ha úgy érezzük, hogy tetteinkkel befolyásolni tudjuk a világot; ha nemcsak a munkára, de a játékra és emberi kapcsolatainkra is szánunk időt; ha egészségesen élünk, és nem egyfolytában azon irígykedünk, hogy a szomszéd már megint a miénknél nagyobbra cserélte a jachtját. A szerző töprengéséből nagyjából ezek a tényezők derülnek ki. „Élj a mának, ne a mamának, mutass fityiszt a belvilágnak” – ad ennél már csak egy fokkal banálisabb receptet az Amorf Ördögök zenekar slágere. De, mint tudjuk, az ilyen alapvető kérdésekben nehéz újat mondani.

Nagy erénye viszont a könyvnek, hogy soha nem csúszik bele „a hét nélkülözhetetlen tanács, hogy sikeres ember légy” típusú szakmunkák hangnemébe. Bár a cím a boldogság képletét ígéri, szerencsére Kets de Vries inkább az alcímhez tartja magát, és valóban csak töpreng a boldogságról – szakkönyvek, olvasmányai, személyes élményei és pszichológusi tapasztalatai alapján. Külön öröm a könyvben a különböző népek boldogsággal kapcsolatos közmondásainak elemzése.

A végeredmény egy revelációkban ugyan szegény, de ízléses munka, ami fogódzó lehet annak, aki szeretné nyugodtan átgondolni az életét e kényes kérdés fényében. A „menedzseréletmódhoz” igazodóan vékony kötet egy-egy fejezete egyszuszra elolvasható. Csendes, elmélkedős könyv őszi estékre, tea mellé.