Vlagyimir Putyin elnök és miniszterei az elmúlt hónapokban alaposan megkeserítették Oroszország oligarcháinak életét. A tavaly október 25-én letartóztatott Mihail Hodorkovszkij olajmágnás ellen például adócsalás vádjával per indult, a korábban általa irányított társaságnak, a Yukosnak pedig 3,4 milliárd dollárnak megfelelő adótartozást kellene megfizetnie – még a 2000. évre vonatkozóan. A Kreml szerint mindez a cégek társadalmi felelősségének erősítését célzó állami törekvések része.
Gazpromos gázvezeték. Kinek áll a zászló?
Igen ám, csakhogy Oroszország legnagyobb vállalata, a Gazprom mindeddig nem került Putyin célkeresztjébe. Annak ellenére sem, hogy a vezető orosz befektetési alap, a másfél milliárd dollárnyi vagyont – benne Gazprom-részvényeket is – kezelő Hermitage Capital Management egy június 8-ai jelentésben élesen bírálja a gázipari társaság irányítását, olyan pénzügyi anomáliákat mutatva ki a cégnél, amelyek miatt szerinte a részvényesek tavaly 2 milliárd dollár nyereségtől estek el. A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy a Gazprom legnagyobb tulajdonosa az orosz állam, a cég elnöke, Alekszej Miller pedig Putyin közeli szövetségese.
BEFEKTETŐKRE VÁRVA. A Gazprom irányításának minősége azonban rövidesen nemzetközi vizsgálódás tárgyává válhat. A Kreml ugyanis jelezte, hogy az év végéig meg akarja szüntetni azt a rendelkezést, amely szerint a társaságnak a moszkvai tőzsdén forgó részvényeit külföldiek nem birtokolhatják. Ha ez megtörténik, az évi 27 milliárd dollár árbevételű Gazprom méreténél és jelentőségénél fogva az egyik legnagyobb befektetési célpont lehet a feltörekvő piacokon.
Alekszej Miller. A Gazprom mai elnöke Putyin szövetségese.
Ez önmagában jó hír volna, ám nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy a kisebbségi részvényesek a jelek szerint folyamatosan a rövidebbet húzzák. Az Hermitage szerint a Gazprom az elmúlt három évben úgy tüntette fel a külföldi partnerekkel létrehozott vegyes vállalatoktól származó bevételét, hogy a tényleges összegnél több mint félmilliárd dollárral kevesebbet szerepeltetett a kimutatásaiban. Eközben tavaly a Gazprom működési költségei 23 százalékkal emelkedtek, de nem világos, miért.
Ami az Hermitage-t a leginkább aggasztja, az a Türkmenisztánból Ukrajnába irányuló földgázszállítások ellentmondásos ügylete. Számításai szerint a Gazprom tavaly 767 millió dollár nyereségről mondott le azáltal, hogy ezekkel a szállításokkal az Eural Trans Gas kereskedőcéget bízta meg, mégpedig önmaga szempontjából rendkívül kedvezőtlen feltételekkel. Az Euralnak exkluzív szerződése van a Gazprommal arra, hogy eljuttassa a gázt Türkmenisztánból Ukrajnába olyan vezetékeken keresztül, amelyek 100 százalékban a Gazprom tulajdonában vannak.
A Gazprom visszautasítja a vádakat. A társaság közleményt adott ki, amelyben rámutat, hogy az euró erősödése miatt emelkedtek a berendezések költségei, és egyes exportpiacokon nőttek a tranzitköltségek. Továbbá a vegyes vállalati bevételeknél mutatkozó eltérésnek bizonyos vegyes vállalatok veszteséges működése az oka.
KÍSÉRT A MÚLT. A vádak mindenesetre fájdalmasan ismerősen hangzanak. Még 2001-ben a befektetők elégedetten nyugtázták, hogy Putyin menesztette a társaság korábbi vezetését, és Alekszej Millert állította a Gazprom élére. Abban bíztak, hogy az új menedzsment megszünteti az általános vélekedés szerint a társaság nyereségének rovására folytatott praktikákat. Az előző főnök, Rem Vjahirev alatt a legnagyobb botrány a Gazprom és a Floridában bejegyzett Itera kereskedőcég kapcsolata miatt tört ki. Az Itera úgy tett szert nyereségre, hogy potom pénzért megvette a földgázt a Gazpromtól, majd világpiaci áron értékesítette Ukrajnában. A részvényesek jó része és a média azt hajtogatták, hogy az Itera az akkori Gazprom-menedzsmenthez kötődik, habár az összefonódást nem sikerült bizonyítani (Figyelő, 2000/47. szám).
A Gazprom ma már nem használja közvetítőül az Iterát. Ám a jelek szerint most az Eural Trans Gas játszik hasonló szerepet. Az Eural eredetét homály övezi. A céget 2002. december 6-án jegyezték be Magyarországon, részvényesei három román és egy izraeli állampolgár voltak. Egy nappal a bejegyezés előtt a Gazprom és az ukrán állami olaj- és gáztársaság, a Naftogaz szerződést kötött, amely az Euralt jelölte meg a türkmén-ukrán gázszállítások lebonyolítójaként. E szolgáltatás fejében az Eural ingyen megkapja a szállított mennyiség 38 százalékát, évente mintegy 13 milliárd köbmétert. Az üzlet révén a cég 57 százalékos részesedést tudott szerezni magának az ukrán gázpiacon, és egyre nagyobb szereplővé válik a nyugatabbra fekvő, vonzóbb területeken, ahol immár kezd a Gazprom fő riválisává válni.
|
MAGYAR SZÁL. Az Eural magyar ügyvezető igazgatója, Knopp András az ukrán Zerkalo Nyegyeli című lapnak tavaly októberben adott interjújában elmondta, hogy a négy részvényes a Gazprom és a Naftogaz megbízásából járt el ideiglenesen, hogy a cég jogosult legyen a magyar adókedvezményre, amelyet a két társaság nem kaphatott meg. A Gazprom tagadja ezt.
A történetnek itt még nincs vége. Márciusban az Eural bejelentette, hogy a tulajdonosi jogokat három új részvényes szerezte meg: az Atlantic Caspian Resources kis brit olajtársaság, a Hollandiában bejegyzett JKX Gas, valamint az osztrák DEG Handels. A JKX-et tavaly decemberben eladták egy meg nem nevezett vevőnek. Az Atlantic Caspian egy hónappal korábban technikai fizetésképtelenséget jelentett, de az utolsó pillanatban mentőövet kapott egy újonnan alapított cégtől, a Cipruson bejegyzett Denby Holdingstól. Két brit állampolgárságú részvényeséről tudni lehet, hogy társigazgatói egy orosz érdekeltségekkel rendelkező szállodavállalatnak.
Zavarosnak tűnik? Nos, a Gazprom kisebbségi részvényesei tényleg meg vannak zavarodva. „Miért engedné az orosz, az ukrán és a türkmén kormány, hogy két angolnak háromnegyed milliárd dollár haszna legyen az ügyletből?” – kérdi William F. Browder, az Hermitage vezérigazgatója. Az illetékesek közül láthatóan senkinek nem sürgős megválaszolni ezt a kérdést.
