A következőkben a határon túli magyarok alanyi jogú kettős állampolgársága ellen fogok érvelni – de nem azon az alapon, ahogyan azt a kormány teszi. A domináns kormánypárti érvelés ugyanis elhibázott és felelőtlen: a pontenciális bevételeket komolyan számba nem vevő, rögtönzött és egyoldalú kiadási tételek sulykolásán alapszik. Valójában senki sem tudja, hogy a határon túli magyarok számára felajánlott állampolgárság mennyire erősítené az áttelepülést. Mivel a kezdeményezés éppenséggel az áttelepülés nélküli állampolgárság intézményének bevezetését célozza, lehet, hogy – mint azt több határon túli magyar politikus állítja – sokakat visszatartana az áttelepüléstől. Egy felépített egzisztencia felszámolása ugyanis komoly költségekkel jár, ami kevésbé vonzó, ha az állampolgársággal járó előnyök egy része áttelepülés nélkül is elérhető. A kérdés az, melyek lennének ezek az előnyök, és bevezetésük milyen alkotmányossági és politikai nehézségeket vetne fel.
ÁDÁM ZOLTÁN gazdaságkutató
TÖBBFÉLE ÁLLAMPOLGÁRSÁG. A kormánypártok szerint állampolgárság egyféle van, azonos jogokkal és kötelezettségekkel. Ez azonban nem szükségszerű, és nem is egészen igaz: az állandó magyarországi lakóhellyel nem rendelkező állampolgároknak ma sincs választójoguk, és egy sor szociális és egészségügyi juttatásban sem részesülnek. Kérdés persze, miként lehetne elkerülni az esetleges visszaéléseket. Valószínűleg úgy, hogy a magyarországi lakóhely bejelentése a szülőföldön megszerezhető támogatásoktól való elesést jelentene. Az is nyilvánvaló, hogy a szülőföldjükön maradók nem vehetnének részt az itteni választásokon – milyen alapon döntenének egy olyan kormány sorsáról, amelynek alkotmányos kötelessége ugyan a határon túli magyarok segítése, politikáját azonban csak az anyaországban gyakorolhatja?
Az alanyi jogú kettős állampolgárság bevezetése tehát elkerülhetetlenül az anyaországi és a határon túli állampolgárok közötti különbségtételhez vezetne, ami azonban csak a kisebbik probléma. A kettős állampolgársággal rokonszenvező határon túli magyarok túlnyomó része ugyanis valószínűleg nem magyarországi választójoghoz vagy érdemtelenül szerzett szociális előnyökhöz szeretne hozzájutni, hanem az áttelepülés lehetőségéhez. Ami – és ezt fontos hangsúlyozni – akkor sem rosszallható, ha a határon túli magyarság egészének szempontjából kedvezőtlen. Mivel a másutt boldogulni akarókat senkinek sincs joga röghöz kötni, az áttelepülőkkel szembeni magyarországi politika nem annyira anyagi és még csak nem is „nemzetpolitikai” kérdés, mint inkább humanitárius ügy.
ELHALLGATOTT ELŐNYÖK. A kormánypárti érvelés gyakorlatilag elhallgatja, hogy a lehetséges áttelepülők jelentős része növelné a gazdaság teljesítőképességét, és befizetéseivel gyarapítaná az államkasszát. A tipikus határon túli áttelepülő – miként világszerte a migránsok többsége – munkaképes korú, vállalkozó kedvű, dolgozni akaró férfi és nő. Ilyenekre pedig egyre nagyobb szükség van Magyarországon: a feldolgozóipar egyik legnagyobb gondja a szakképzett munkaerő hiánya, de számos szolgáltatási ág – például az egészségügy – is létszámhiánnyal küzd. Miért ne dolgozhatnának akkor Magyarországon – ha akarják, a magyar állampolgárságot is megszerezve – a határon túliak?
Probléma nem ezzel, hanem a szülőföldjükön maradók magyar állampolgárságával van, aminek alapja a jogilag nehezen értelmezhető etnikai közösség volna. Hány magyar nagyszülőre lenne ehhez szükség, és milyen szintű nyelvtudásra? Ki döntene a kérelmekről, és milyen jogorvoslati lehetőséggel élhetnének az elutasítottak? Mivel a magyar állam etnikai alapon nem tehet különbséget más államok polgárai között, az egyetlen megoldás az volna, ha egy átlagos szintű magyar nyelvtudás birtokában a szomszédos országok bármely polgára magyar állampolgárrá válhatna. Európai mércével mérve minden más alternatíva elfogadhatatlan.
Az etnikai elvű külhoni állampolgárság biztosítására leginkább balkáni országok gyakorlatában van példa, a tudjmani Horvátországtól a macedón államiságot megkérdőjelező Görögországig. Ez nehezen egyeztethető össze az állam etnikai és vallási semlegességével, és félő, hogy bevezetése Magyarországon is hátráltatná az európai típusú társadalomfejlődést. Nem etnikai alapú állampolgárságra van szükség, hanem befogadó nemzetpolitikára – ami mellesleg gazdaságilag is előnyös volna.
