Draskovics Tibor megtarthatja a pénzügyminiszteri posztot – jelentette be Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt. Egyidejűleg a kormány újólag elismerte: az év elején kitűzött költségvetési célok tarthatatlannak bizonyultak. Draskovics tehát ugyanannak ellenére maradhat, mint ami miatt januárban hivatali elődjének, László Csabának mennie kellett. Miközben továbbra sem tudni, a prognózis volt-e rossz, vagy erélytelennek bizonyult a kormányzat. Persze sok minden változott az év eleje óta: a pénzpiaci befektetők és elemzők bíznak Draskovicsban, a fiskális fegyelem ádáz őrének tartják, szemben a tavaly év végi, ez év eleji viharos hetekkel, amikor alaposan megingott a bizalom az ország pénzügyeinek irányítóiban. Nem kevésbé lényeges különbség az, hogy most kormányfőváltás folyik, és a miniszterelnök-várományos Gyurcsány szabadon mérlegelhette: továbbra is fennforog-e az ő elődje által felállított összefüggés a deficit alakulása és a pénzügyminiszter menesztése között. Gyurcsány úgy döntött: nem forog fenn. Ennek az évnek már úgyis lőttek, vigyázó szemünket tehát a jövő év készülő költségvetésére kell vetnünk.
BEKALKULÁLT EMELKEDÉS. A piacok a jelek szerint honorálták ezt a hozzáállást. Bár Draskovics (és Gyurcsány) engedett a februárban kitűzött költségvetési célokból, és a GDP 4,6 százalékának megfelelő hiányt 5,0-5,3 (önkormányzatok nélkül 4,9-5,1) százalékra srófolta föl, a piacok megnyugodtak, mondván: ezt az emelkedést már bekalkulálták. Ugyanakkor üdvözölték, hogy a Pénzügyminisztérium (PM) első embere a helyén marad. A forint a múlt heti bejelentések óta nem gyöngült, sőt hétfőn erősödött is, és kezdték 247 alatt jegyezni az euróval szemben. Ehhez hozzájárult persze, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsának hétfői ülésén a várakozásoknak megfelelően nem mérsékelték a nemzetközi viszonylatban kirívóan magas, 11 százalékos alapkamatot. A döntést indokolva ugyanakkor az MNB, amely eddig a büdzsé legkomolyabb kritikusának bizonyult, valamelyest engedékenyebb hangot ütött meg: „A költségvetés alakulásának legfrissebb fejleményei megerősítették a monetáris tanács azon véleményét, hogy a gazdasági egyensúllyal kapcsolatos bizonytalanság enyhüléséhez leginkább a fiskális politika konszolidációja járulhat hozzá. A hiteles és kiszámítható gazdaságpolitika melletti elkötelezettséget a megalakuló új kormány a 2005-ös költségvetés kidolgozásával tudja a piacok számára bizonyítani” – olvasható a kamatdöntés indoklásában. Ez a jövőbe tekintő érvelés megfigyelők szerint nyitva hagyja az utat, hogy egy vagy két hónap múlva mégis sort keríthessen az MNB a kamatcsökkentésre.
Csakhogy a megalakuló Gyurcsány-kabinetnek is szem előtt kell tartania az uniónak májusban benyújtott, a 2010. évi euróbevezetést célul kitűző konvergencia program vállalásait. Eszerint jövőre 4,1 százalékos hiányt kellene elérni, ami a most elismert magasabb idei deficit után nehezebb lesz. Draskovics a programban eredetileg felvázolt évi fél százaléknál nagyobb hiánycsökkentést akar, de hogy mekkorát, arról egyelőre nem nyilatkozott.
Mennyire határozza meg az adott évben előálló költségvetési fiaskó a következő esztendő büdzséjét? A 2003-as végrehajtásról készült zárszámadás kimutatja: a hiány tavalyi elszaladásáért nem a bevételek elmaradása hibáztatható, hanem a tervezetten felüli kiadások (főként a lakástámogatás, az adósságszolgálati terhek nem várt emelkedése, valamint a „humán szolgáltatások” címszó alatt szereplő egyházi oktatási, szociális intézménytámogatások alultervezése). Ám a januári botrány, amely a pénzügyminiszter-váltáshoz vezetett, az állítólagos bevételi elmaradás miatt tört ki. Tulajdonképpen a bevételek decemberi pénzügyminisztériumi előrejelzése, ami végül nem jött be, már egy feszített várakozást tükrözött: valójában arról volt szó, hogy a költségvetés megnövekedett igényeihez már nem sikerült a szükséges forrásokat előteremteni. Végül is 2003-ban európai módszer alapján, a hiány GDP-hez viszonyított mértéke – az eredeti 4,5, illetve az év közben módosított 4,8 százalékos céllal szemben – elérte a 6,1 százalékot.
Összekeveredik a látszat a valóssággal. Valójában a költségvetési törvénybe vésett előirányzatok látszat-összefüggéseket mutatnak, amelyektől a valóságban könnyedén eltekintenek a komoly szakemberek. Legalábbis így gondolkodhatott Draskovics februárban, amikor az idei költségvetési törvényben engedélyezett 3,8 százalékos hiányt az említett 4,6 százalékos „célkitűzésre” írta át. Mivel a hivatali előd „vesztét” a remélt tavalyi bevételek elmaradása okozta, Draskovics az idei bevételi előirányzatból is engedett 193 milliárdot. Igaz, hozzáadott 54 milliárdot a kiadásokhoz is, mert jelentősen alábecsültek némely fontos tételt (lakástámogatás, adósságszolgálati kiadások). Attól tartottak tehát, hogy a duzzadó kiadások fedezésére nem lesz elég a bevétel. Hivatkoztak a makrogazdasági pálya eltolódására – arra, hogy az export- és beruházásvezérelt növekedés kevesebb adót hoz, mint a lakossági fogyasztással gerjesztett -, bár nem lehetett pontosan tudni, hogy ez valójában mennyi kiesést jelent. Az év elején tehát Draskovics összesen 247 milliárd forinttal (1185 milliárdra) emelte a hiányra vonatkozó parlamenti előirányzatot, amire persze lehetőséget adott az államháztartási törvény, amelyet 2002 nyarán, a kormány első 100 napos programjával egy füst alatt akként módosítottak, hogy a kiadási főösszeg 5 százalékának (az idén 475 milliárd forintnak) megfelelő túllépés még pótköltségvetés készítése nélkül is tolerálható. Ebbe a múlt héten elismert további 110-120 milliárd forintos túllépés is simán belefér, bár a jövőbe tekintve Kovács Árpád számvevőszéki elnök lát esélyt arra, hogy a kiadások 2,5 százalékára faragják le a parlamenti ellenőrzés nélküli túllépés „keretét”. Ami még mindig nagyon sok.
Ám az MNB kevesellte a kieső bevételekre vonatkozó becsléseket, amikor februári inflációs jelentésében arról értekezett, hogy az adó- és járulékbevételek mintegy 350 milliárddal túltervezettek a költségvetési törvényben, elsősorban a „bázishatás”, vagyis a tavalyi források kimaradása miatt. A jegybankosok főként emiatt taksálták annak idején 5,3 (újabban 5,4) százalékra az idén várható hiány mértékét.
A tabula rasa megteremtésnek nyilvánvalóan kedveztek a nem valami rózsás augusztusi fejlemények: a hónap végén 26 milliárddal nagyobb hiányt talált a PM a büdzsében, mint amit két héttel korábban előrejelzett, a nyolc havi deficit pedig meghaladta a teljes évre szánt összeget. A felülvizsgálat során további 148 milliárd forintnyi remélt adó és tb-járulék beszedéséről „mondtak le” (ezen belül az áfa terén 88 milliárdos, az szja esetében 17 milliárdos elmaradással számolnak), így a februári felülvizsgálattal együtt összesen már 361 milliárdos adó- és járulékbevétel-kiesés adódik, ami igazolja a jegybanki előrejelzés pontosságát. Persze mondanunk sem kellene, csak látszat az, hogy a „bázis”, az előző időszak rossz tervezése, illetve az elképzeltnél is nagyobb kiadási igénye bosszulta meg magát. A valóság: a politikai erők képtelenek rászánni magukat arra, hogy szembenézzenek a költségvetés valóságos helyzetével, és ezt számon kérjék az apparátusokon.
TERHELT JÖVŐ. Az idén kiújult fiaskó nyilvánvalóan hatalmas terhet rak a jövő évre is. A készülő 2005-ös büdzsé ugyanakkor minden bizonnyal drákói intézkedéseket is rejteget majd, mindenekelőtt a központi létszám- és bérgazdálkodás terén. Már közölték: 40 milliárdot különítenek el végkielégítésre, bár nem tudni, hogy ez mekkora költségvetési létszám leépítéséhez elég (Sárközy Tamás professzor, hatékony államügyi kormánybiztos Friderikusz Sándor tévéműsorában nyilatkozva valószínűtlennek tartotta, hogy a leépítések mértéke elérné a 20 ezer főt). Korábban 6,5 százalékos béremelést terveztek a közszférában, most azonban Gyurcsány mindössze 4,5 százalékot ajánlott az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, és az is kiderült: a készülő költségvetésben az intézmények nem számolhatnak növekvő bérkeretekkel, és így a bérfejlesztést maguknak kell kigazdálkodniuk. Igaz, a korábbi drasztikus takarékossági tervvel ellentétben a tárcák számíthatnak az ideinek megfelelő (összesen több mint 1000 milliárd forintnyi) fejezeti kezelésű előirányzatra, amiből fejlesztési és szakmai programjaikat finanszírozhatják. Arról is beszélnek, hogy az autópálya-építést, amennyire lehet, public private partnership (PPP) konstrukcióban, az érdekelt társaságok bevonásával folytatják, és ez is forrásokat szabadíthat föl, jobban mondva a jövőbe tolja ki a cech jó részének megfizetését, persze kamatostul. Bár lehet, hogy egyszer eljön az az idő is, amikor lesz miből fizetni.
