Többen reménykedve kapták fel a fejüket a parlament múlt heti plenáris ülésén, amikor Medgyessy Péter a kormány Európa Terv néven ismerté vált programjának felvázolásával az autópálya-fejlesztési elképzelésekhez ért. Egy pillanatra ugyanis felrémlett a lehetőség, hogy a miniszterelnök végre elárulja, miként is kell értelmezni a gyorsforgalmi utak építésével foglalkozó korábbi nyilatkozatait. Akár az is eldőlhetett volna, hogy a gazdasági és közlekedési tárcánál korábban hangoztatott véleménnyel összhangban 2006-ra összesen lesz 800 kilométer autóút, autópálya hazánkban, vagy – ahogyan azt a kormány első embere hónapokkal ezelőtt jelezte – a még hátralévő 3 év alatt ennyivel bővül a magyar gyorsforgalmi úthálózat.
Mire aztán a miniszterelnök a 4-es metró megépítésének taglalásához ért, az addig zajongó, közbekiabáló, tapsoló honatyák megnyugodtak: autópálya-fronton marad a politikai bizonytalanság, illetve a szakmai bizonyosság.
Ami a politikai bizonytalanságot illeti, Medgyessynek az ellenzéki oldalon ülők nagyhangon megfogalmazott kételyeit éppen úgy nem sikerült eloszlatnia, mint ahogyan a hozzá közeli padsorokban helyet foglaló ellenlábasai csendes aknamunkáját sem tudta megakasztani. Az ellenzékiek továbbra is vakbuzgón hiszik: Medgyessy 800 kilométer autópályáról szóló nyilatkozatait csak annyira kell komolyan venni, amennyire annak idején a MÁV-ot nagy hirtelen a Malévvel összekeverő Horn Gyula – akkori miniszterelnök – bejelentését a nyugdíjasoknak járó ingyen repülőjegyről. És persze a ma kedélyesen kötekedőknek meg is van a kellő hátterük a gyorsforgalmiút-építési tervek realitásának megkérdőjelezéséhez. Hiszen a maiakhoz hasonló, 600 kilométer autópálya építéséről szóló terveket a most ellenzéki oldalról közbekiabálók is készítettek. Aztán elég csak megnézni, mi is lett belőlük.
A vitathatatlanul nagy ívű fejlesztésekről beszélő Medgyessy számára persze aligha a szemben lévő parlamenti karéjból érkező cinikus megjegyzések okozzák a legnagyobb fejfájást. Ennél komolyabb gond, hogy a koalíciós oldalon sem világos teljesen, mi is a terv. Holott a lappangó bizonytalanság csupán az – olyan hivatalos testületeknél, mint amilyen kormány – egyébként megszokott pontosan és szabatosan megfogalmazott iránymutatások hiányára vezethető vissza. Konkrétan arra, hogy a kormányzatnak ez idáig hivatalosan nem sikerült elfogadnia a gyorsforgalmiút-hálózat aktuális fejlesztési tervét. Pedig az ügynek a gazdasági és közlekedési tárca már többször nekifutott. Még vezéráldozatok is voltak. Az addig töretlen bizalmat élvező minisztériumi vezetők – Ruppert László helyettes államtitkár, Holnapy László főosztályvezető – hirtelen felmentése azonban feltehetőleg vesztett csatákat, azaz visszadobott előterjesztéseket takar.
Mindenesetre, mialatt a parlamentben töretlenül folyik a politikai „haddelhadd”, a szakemberek a műszaki és pénzügyi determinációk által megszabott keretek között szerencsére tudják mit lehet, illetve mit kellene csinálni. Így aztán a szakmai bizonyosság árnyékában mindaz, amit Medgyessy Péter nóvumként tárt a honatyák elé, igazából csak azoknak volt újdonság, akik nem olvasnak újságot. Ennek ellenére a miniszterelnök ismertetőjét kísérő közbekiabálásokat, rácsodálkozásokat hallgatva el kell ismerni: mondanivalója látszólag termékeny, szűz talajra hullott, eljutott számos, még mindig érintetlen elméhez.
Vagy legalábbis sokan voltak, akik úgy csináltak, mintha most hallottak volna először az M0-ás, az M3-as továbbépítéséről, a Debrecent elérő M35-ösről, vagy az M7-es új szakaszairól. Ezzel együtt szép számmal akadtak olyanok is, akik azt kifogásolták, hogy Medgyessy csupa olyan fejlesztésről beszél, aminek megvalósítását már a Horn-kabinet is felvette programjába. Mintha az 1994 óta megvalósítatlan projektek felett már elszállt volna az idő, mintha megvalósításuk ma legalábbis értelmetlen lenne.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
