| Rabszolgából tulajdonos Az ember egy idő után észreveszi, hogy valahol megtorpant. Nem nő a vállalkozás ügyfélköre, stagnál az értékesítési volumen. A cégvezető talán önmagának még azt is bevallja, hogy egy ideje nincs sikerélménye. De vajon hol a hiba? Mindezek végiggondolásakor az ember rájön, hogy az okokat önmagában kell keresnie. A vállalkozói imeretek hiánya bizony oka lehet a megtorpanásnak még akkor is, ha a cégvezető egyetemet végzett és már van némi vállalatirányítási rutinja. – hangsúlyozza Zaváczki Zoltán, a 200 milliós árbevételű Bigprint Hungary Kft. tulajdonos-ügyvezetője. A cég óriás méretű vizuál-kommunikációs grafikák digitális nyomtatásával foglalkozik, ők dekorálják a nagy hipermarketeket (Tesco), csomagolják a felújítás alatt álló épületeket (Grasham- palota), de rendezvények belső dekorációit is bízták már rájuk. „Én is eljutottam erre a pontra, amikor a helyzet megérett a változásra. Az ember vagy a vállalatirányítási rendszerek, vagy a tréningek felé fordul és megpróbál ötletekre, menedzseri ismeretekre szert tenni.” Végül a Vállalkozási Akadémiánál, Pósa Gáboréknál kötött ki, ahol sikerült tisztázni az alapvető vállalatirányítással összefüggő fogalmakat, tisztán látni a szervezetépítés terén, és tanácsokat kapni a szükséges szakirodalom felkutatásához. „Számomra a legfontosabb a szemléletváltás volt, hirtelen rájöttem, hogy emberi munkaerőbe is be kell fektetni, hogy elengedhetetlenül szükséges a vállalkozás alapstruktúráit kiépíteni, hogy létre kell hozni a csapatban a hierarchiát.” Természetesen egy ilyen vállalkozó kurzustól nem szabad csodát remélni. A gondolkodásban segít, a stratégia átgondolásában, a holtpontról való kimozdulásban. Azt követően az embernek magának kell megtennie a szükséges lépéseket. A Vállalkozói Akadémia legnagyobb érdeme, hogy elindított azon az úton, hogy a cégem rabszolgájából tulajdonosává válhassak.” |
A vállalkozó számára az igazán nagy kérdés az, hogy vajon lehetséges-e úgy irányítani a céget, hogy az ne csak nyereséges legyen, hanem a saját szabadságát is megteremtse. Egy olyan életet, melynek a része a vállalkozás – és nem fordítva. Vannak ilyen sikeres vállalkozók, akiknek nemcsak pénzük van, szabadságuk is. Azt teszik – a vállalkozásukban is –, amit szeretnének – és nem azt, amit kell. De vajon hogyan lehet ilyenné alakítani a vállalkozást? Hogy ne csupán munkahely legyen, hanem egy olyan vállalkozás, amit érdemes csinálni. Érdemes, mert megtérül a befektetett pénz, munka, erőfeszítés és mindez örömet, megelégedettséget, élvezetet jelent. Az ilyen vállalkozás tehát nem utópia, egyeseknek számára létezik is. Létrehozásához viszont – M. Gerber szavaival élve – nem a vállalkozásban kell dolgozni, hanem a vállalkozáson. Más szóval nem a munkára kell koncentrálni, hanem az eredményre.
Az első lépés, végiggondolni, hogy mi lesz az eredménye a vállalkozás-fejlesztési tevékenységünknek. Vagyis, milyen lesz a vállalkozásunk, amikor kész lesz? Mint egy késztermék? Ha vállalkozás maga is egy termék, akkor az egy „pénzcsináló gépnek” is tekinthető. Ennek a gépnek tervezhetően és folyamatosan kell termelnie a nyereséget, ráadásul a tulajdonos állandó, operatív beavatkozása nélkül (profit + szabadság).
Ön megtervezte már magának a kész vállalkozását? Mert minden vállalkozás ugyanúgy megtervezendő, mint az a termék, amit aztán a vállalkozás létrehoz. Hogyan kell kinéznie, hogy megfeleljen a profit + szabadság kritériumoknak? Ha nincs világos „kép” a vállalkozásépítés végeredményéről, akkor az soha sem fog oda eljutni. Ha a vállalkozás soha nem készül el – az sajnos azt jelenti, hogy rosszul csinálják. Ahelyett, hogy Ön nélkül működne, Ön miatt működik. (Persze ez csak akkor nem baj, ha Ön ezt kifejezetten így akarja!)
A vállalkozás ilyen szempontú megtervezése egy másfajta szemléletmódot feltételez. Ezt nevezem én a valódi vállalkozói szemléletmódnak. Az eredmény meg egy feltalálás számba menő újítás. Ugye nincs annál szebb az alkotó ember számára, mikor kitalál valamit és aztán látja, hogy MŰKÖDIK! Ez a „nemcsak kitaláltam, de meg is valósítottam!” büszkeség jóleső érzése. A végső eredmény pedig a megvalósított teljesebb élet.
Kezdjünk el tehát a vállalkozásunkon dolgozni! Ez igazi stratégiai munka, a valódi vállalkozói munka ellentétben a taktikai munkával. Mi a kettő között a különbség? Taktikai munka az, amit a nap folyamán meg kell tenni (telefonálás, tárgyalás stb.). Stratégiai az, amit nem kell naponta megtenni – de ajánlatos 3 éven belül megtenni! Ilyen a vállalkozás átalakítása ahhoz a „képhez” amit kívánatosnak tartunk. Ilyen a valóban működő (az „önműködő”) vállalkozás létrehozása, melyben egyes személyek helyett a kialakított rendszerek garantálják az eredményeket. A rendszerek szó hallatán pedig nem kell egyből a nagyvállalatra gondolni. Még az egyszemélyes vállalkozásnak is megvannak ugyanazok a rendszerei – csak kicsiben vagy rosszul kialakítottan.
| A 10 hiba, ami kudarchoz vezet: 1. Jövőkép, cél vagy alapelvek hiánya 2. Irányítási rendszerek hiánya 3. Pénzügyi tervezés és értékelés hiánya 4. Túlzott függőség bizonyos személyen/személyeken 5. Piac szegmentálás hiánya és/vagy gyenge marketingstratégia 6. Kudarc a vállalkozási célok kommunikációjában 7. Piaci ismeretek hiánya 8. Nem megfelelő tőkésítés 9. Állandó minőségi program hiánya 10. A tulajdonos túlságosan a munka operatív oldalára koncentrál a stratégiai helyett |
Sajnos gyakran az utóbbi érvényesül. A tulajdonos – mivel csak ügyvezetőként látja magát a cégében – csak teszi a napi teendőket, csak csinálja, csinálja, csinálja ….… Nem látja a fényt az alagút végén – és ha lát is valamit, nem veszi észre, hogy az a vonat! Amint másképp kezdi szemlélni a vállalkozását, egy érdekes következtetés adódik! Kiderül, hogy ahhoz, hogy létrehozzon egy olyan vállalkozást, amely az életét szolgálja (profit + szabadság), nem kell különleges, világrengető ötlet, vagy lehetőség, csak egy: a vállalkozás hétköznapi, mindennapi teendőit kell egyedülálló módon csinálni! Hiszen minden vállalkozásban van értékesítési és irányítási folyamat. Van rendelés felvételi és teljesítési folyamat. Van pénzbeszedési és alkalmazott felvételi folyamat. Függetlenül attól, hogy milyen vállalkozásról is van szó! Ezekkel a folyamatokkal van gond a legtöbb helyen.
Aki egyetért ezzel, máris közelebb van a végcél megvalósításhoz. Hogy ne csak – vagy egyáltalán ne – ügyvezetőként irányítsa a cégét, hanem tulajdonosként is. Miért? Mert minden konjunktúrakutatás kimutatja, hogy vannak vállalkozók, akik optimisták a jövőjükkel, üzleti lehetőségeikkel kapcsolatban és vannak, akik nem, – a pesszimisták. Továbbá vannak vállalkozók, akik szinte csak azt mondják: „..ha lenne több pénzem/hitelem…”, „…nem tudok jó embereket találni/megfizetni….”, „…a konkurencia….”, meg hogy „….recesszió…”, „…adóterhek…”, „…kamatlábak…” „…korrupció…”stb. Kilátástalan helyzetük okát tehát csak külső tényezőkben látják!
Érdekes módon vannak cégek, amelyek ilyen körülmények között is tudnak növekedni. De nem csak azért, mert nekik „kedvezőek azok a külső körülmények!” Mert ők a „helyzethez” úgy viszonyulnak, hogy alkalmazkodnak hozzá és nem a megváltozásukat várják! Az alkalmazkodás számukra meg azt jelenti, hogy állandóan változtatják/fejlesztik belső folyamataikat. Ők tudják, hogy ez rajtuk múlik, és mint ilyet, meg tudják csinálni (hogy külső, vagy belső erőforrással, az mindegy). Ezért aztán ők alkotják az optimista csoportot a konjunktúra-elemzésekben.
Ezért aztán jobb lesz még ma elkezdeni az önműködő cég kialakítását, hiszen ha valami mást akarunk, akkor valami mást kell csinálni, mint amit eddig tettünk. Különben csak ugyanazt kapjuk, mint amit eddig is kaptunk.
