Hogyan is néz ki egy államcsőd? Ha az emberek hisztérikusan tartós élelmiszereket vásárolnak, a három legnagyobb kereskedelmi bankot államosítani kell, ha a nemzeti deviza értéke és a tőzsdei árfolyamok harmadukra olvadnak, és az állam vezetőinek Oroszországba kell járni mentőcsomagért kuncsorogni, akkor biztosan csődről beszélhetünk! Izlandon most ez a helyzet. Magyarország nem tart ott.
Lehetne rosszabb is
Az állam külső adóssága arányaiban tizedakkora a nemzeti GDP-hez viszonyítva, a hiányunk sem 25 százalékos, és a lakosság eladósodottsága sem reménytelenül visszafizethetetlen. Mi a 270 forintos eurótól hüledezünk, noha ez még mindig az erősebbik oldal lenne, ha létezne a szépemlékű intervenciós sáv, miközben ha a forint az izlandi korona kevésbé dicső pályáját írta volna le az elmúlt hetekben, akkor 800 forint lenne az euró.
Bár nagy a hisztéria, a devizahitelesek megsegítése szerepel a hírekben, valójában a forint eddig dicséretesen tartotta magát. Képzeljük el, mi lenne, ha úgy viselkedett volna, mint más eszközök, nyersanyagok, részvények, állampapírok!
Csőd helyett baljós jelek
Államcsődnél biztosan nem tartunk, ugyanakkor úgy tenni, hogy a nemzetközi sajtóban és az elemzésekben gyakran együtt felbukkanó Izland és Magyarország csak valamely sötétben bujkáló forintellenes maffia vagy egy újkori kis-nagy antant mesterkedése lenne, az körülbelül annyira megalapozott, mint azok a magyarázatok, amelyek szerint az angol ábécében közel van Hungary és Iceland, ezért találtak meg minket a profitéhes alapkezelők.
politikai egység
A hazai közállapotokat ostorozva gyakran elhangzik: itthon alacsony az adómorál, árkok mentén ordítoznak a politikusok, mindent átsző a korrupció. Felsorakozhat egy rossz gazdaságpolitikai program mellé az összes politikus együtt, kiváló emberek vezethetik a jövőben az országot, ami segítheti a bizalomépítést, de a rideg pénzügyi folyamatok, a makrogazdasági mutatók ennél rövid távon sokkal fontosabbak!
Izland bizonyára az egyik legtisztességesebb és legbékésebb skandináv ország volt, a korrupciós listákon irigylésre méltó helyen, legendásan puritán, szerény politikai vezetéssel.
Sajnos, ha a szokásos acsarkodás helyett eredményesebbek lennének a látszategyeztetések, csúcsbizottságok és társadalmi egyeztetések, még nem lennénk beljebb a válság megoldásában.
Abban egyáltalán nem lehetünk biztosak, hogy valóban arról van szó, hogy Magyarországot kipécézték maguknak a piacon, hiszen ne felejtsük, most nemcsak a bankközi piacokon és a tőzsdéken lett úrrá a szuperóvatosság, de a devizapiacokon is.
Magyarország és fizetőeszköze pedig alapvetően biztonságos, így eurómilliárdokat kockáztatni a megtámadásával indokolatlan kockázatnak tűnne. Ám, ha így történt, ne dugjuk homokba a fejünket, gondoljuk át, vajon miért pont minket lehetett megtalálni?
—-Visszaütnek a gazdaságpolitika hibái—-
Vélhetően abban, hogy célponttá válhattunk, a legfontosabb aspektus, hogy hitelből élünk. Ne legyenek illúzióink: a magyar államadósság nagyon magas, és nemcsak az állam, de a vállalatok és a magánemberek is szívesen finanszírozták beruházásaikat, lakásvásárlásaikat, autóikat hitelből, mégpedig devizahitelből. Ez devizahiány, hitelezési válság idején kockázat.
A magyar gazdaságpolitika közvetlen és közvetett eszközökkel is sokat tett azért, hogy célpont legyen. A növekvő államadósság, az egy időben teljesen hiteltelenné vált kormányzati kommunikáció, az államháztartási hiány elengedése, illetve egyes elemeinek ügyes elrejtése más alrendszerekben, most mind-mind visszaüt.
Mik az előnyeink?
A magyar bankrendszer valóban sokkal jobb állapotban van, mint az izlandi. A döbbenetes nyereségek segítették a vészes időkre a felhalmozást, a magyar lakossági ügyfélkör hitel-visszafizető képessége nagyon jó, még ha ezt torzítja az a gyakorlat, hogy a problémás hitelek gyorsan kikerülnek a banki könyvekből, és átkerülnek behajtó cégekhez.
Sajnos az objektív számokat elemző nyugati elemzőknek azért nem lehet mindig elmagyarázni, hogy a magas lakáshitel-állomány nem veszélyes, mert itthon nem volt ingatlanboom, ahogyan azt sem, hogy a magyar bankok könyvei csodaszépek, és mentesek minden méregpirulától, vagyis beárazhatatlan, vacak eszközöktől. A magyar bankok is futják ugyanis az anyabankok kockázatait, amelyeknél pedig már szinte az a gyanús jel, ha valamelyik deklarálja, hogy semmi érintettsége, veszélye nincsen, mert két nap alatt fordulhat a világ.
Hogy lehetne mégis baj?
Az államcsőd pénzügyi, technikai dolog. Ha annyira eltűnik a forint iránti kereslet, vagy azért, mert megcsappan a bizalom, vagy azért, mert éppen senki nem akarja aktivizálni magát a devizapiacon, akkor súlyos problémát okoz, hogy a magyar bankok és a magyar állam egyfajta automatikus devizakereslettel rendelkezik. Ha nagyon nincsen euró és svájci frank, akkor, akinek nagyon kell, az nagyon sokat is fizethet érte, gyorsan elszállhat az árfolyam. Ha az árfolyam elszáll, nőnek a kockázatok, nehezedik az import, felmerülhet a devizahitel-piac teljes összeomlása.
Gondoljunk bele egy vészterhes információba: az ország teljes devizatartaléka nem elegendő az idei évben felmerülő devizahitel-kamatok és -törlesztések kiegyenlítésére, ha nem kapunk egyáltalán devizát, egy éven belül nagy baj lehetne.
Szerencsére nem tartunk itt. A Magyar Nemzeti Bank uniós segítséggel bármikor képes növelni is amúgy sem szerény devizalehetőségeit, és masszívan védekezni tud, ha tényleg megtámadják a forintot, az EKB és az IMF is deklarálta, hogy nem hagynak magára egy uniós tagállamot.
a kicsi most nem szép
Sajnos most a világ pénzügyi rendszereiben a kicsi nem szép. Az izolált devizák, bankrendszerek, piacok, minden, ami kicsi, az inkább veszélyes.
Ha Izland része lett volna az Európai Monetáris Uniónak, de legalább az Európai Uniónak, nem dől be. Vélhetően még akkor sem dől be, ha nincsen önálló devizája, hanem egy nála nagyobb skandináv állam devizáját használja. Végül vélhetően akkor sem dől be, ha a bankjai nagy nemzetközi bankok, és nem három önálló intézmény működik egy Debrecennél nem sokkal népesebb államban.
A kicsi annyira nem szép egyébként most, hogy a válság megoldásában is sokan a világkormány, a világszintű jegybank, a világszintű felügyelet bevezetését tartják egyedül üdvözítőnek. Amíg ugyanis izolált válságkezelések zajlanak, mindenki igyekszik részérdekek mentén problémát megoldani, addig az intézkedések nem feltétlenül erősítik, hanem integrációjuk során inkább kioltják egymást.
