Ideális esetben mi magunk is képesek vagyunk felismerni a propagandát, és így az nem fejti ki nemkívánatos hatását, nem válunk az etikátlan befolyásolás áldozataivá. De igazán hatásos lépéseket a kormányok és egyéb, szabályozási jogkörrel rendelkező intézmények tudnának tenni, feltéve persze, ha ezt akarnák – mutat rá a Propaganda című könyv szerzője, Bőhm Kornél.
Felvilágosítás
A terület kutatói egyetértenek abban, hogy a médiaértés (media literacy), a közéleti hírek feldolgozásának, megértésének képessége fejleszthető. Kulcskérdés, hogy minél fiatalabb korban készségszintűvé váljon a kritikus gondolkodás, magától értetődő legyen a mérlegelés képessége. Az amerikai vagy finn oktatási rendszerben már kifejezetten érzékenyítik a tanulókat arra, hogy felismerjék, ha manipulálni akarják őket.
Hiba volna ugyanakkor csak a jövő generációira koncentrálni az edukáció tekintetében. A technológiába nem „beleszületett” idősebb nemzedékek számára az alap felhasználói képességek elsajátítása sem egyszerű feladat, ezért a komplex, agyafúrt módon megvalósított manipulációnak különösen kiszolgáltatottak.
És persze nem csak generációs kérdésről van szó, a technológiaértés, a médiahasználat, egyáltalán a kritikus gondolkodás kifejlesztése nem életkortól függ, hanem szociális háttértől, érdeklődési és munkakörtől is. A médiaértés szélesítése, a forráskritika iránti igény felkeltése össztársadalmi, sőt globális érdek.
Leleplezés
Sajnos nem állítható felelősséggel, hogy az álhíreket leleplező szolgáltatások különösebben nagy áttörést hoztak volna, mégsem szabad feladni azt a célkitűzést, hogy a nyilvánosság könnyebben tájékozódhasson a rosszhiszemű, szándékos félrevezetésre épülő online tartalmakról. Meg kell próbálni folyamatosan és széles körben korrigálni a manipulatív álinformációkat, felhívni a figyelmet ezek terjedésére és veszélyeire. A hatékonyságot növelné, ha be lehetne bizonyítani terjedésük, terjesztésük valódi okait, hátterét is.
