Annyira elképedtem a drive-in részleg hatékonyságán, hogy kutatni kezdtem: hogyan érhetjük el, hogy a dolgok jobban működjenek?
Aztán rájöttem, hogy a „jobban” fogalma nem ragadja meg elég jól, amit keresek. A „jobban” bármilyen teljesítményjavulásra utalhat: mondjuk, egy olimpikon úszó lefaragja egy másodperc századrészét a versenyeredményéből. Engem inkább az olyan helyzetek vonzottak, ahol az emberek megrekedtek. Nem „krízishelyzetekre” gondolok. Inkább olyan állapotra, amelyet kibillent egyensúly jellemez: olyan viszonyok, amelyek önfenntartóak, de nem kielégítőek.
Bizonyára mindannyian ismerjük az efféle helyzeteket. Olykor megakadunk, és nem nehéz megérteni, miért. Szokásos cselekvési módunk súlya alatt elveszítjük rugalmasságunkat. Olyan sok lehetséges változtatási módot gondolunk át, hogy az már bénítólag hat. Olyan sok ideig küzdünk a kollégáinkkal azzal kapcsolatban, mit kellene tennünk, hogy tulajdonképpen sohasem fejezünk be semmit. Emellett kimerítjük magunkat a mai problémák üldözésével, amelyek, úgy tűnik, kiszorítják a holnap lehetőségeit.
Hogyan változtassuk meg azt, ami már nem működik?
Ha elakadunk, az olyan, mintha egy sziklatömb zárná el az utunkat. El kell mozdítanunk a követ, de hogyan? Nem ugorhatunk neki csak úgy. Ahhoz, hogy megmozdítsuk, okos és stratégiai gondolkodás szükséges. Mivel bonyolult dologgal kell szembenéznünk, nem változtathatunk meg mindent. Nem változtathatjuk meg a legtöbb dolgot.
Egy kis ösztökéléssel és a folyamat megkönnyítésével azonban megváltoztathatunk valamit. Egy jól kiválasztott valamit. Ezt a jól kiválasztott valamit nevezzük a leghatékonyabb beavatkozási pontnak. A leghatékonyabb beavatkozási pont egy stratégiailag fontos pont, ahol egy kis erőfeszítéssel arányaiban kiemelkedő hasznot érhetünk el.
A leghatékonyabb beavatkozási pont nélkül képtelenek vagyunk munkamódszerünk átalakítására. Ábránkon ez a beavatkozási pont az a forgáspont, amely alátámasztja az emelőkart. Ahhoz azonban nem elegendő, hogy elmozdítsuk a sziklatömböt. A kő még nem mozdult el. Ahhoz, hogy valóban elmozdítsuk, az emelőkar másik végén is alkalmaznunk kell némi erőforrást.
Honnan vesszük ezeket az erőforrásokat? Nos, az adott pillanatban mi és a csapatunk bőséges erőforrással rendelkezünk – idővel, pénzzel, lelkesedéssel, folyamatokkal stb. –, amelyeket sokféleképpen alkalmazunk. A trükk csak annyi, hogy mindezeket az eszközöket úgy rendezzük el, hogy mindegyik ugyanabba az irányba hasson.
Ahhoz tehát, hogy változás történjen, meg kell találnunk a leghatékonyabb beavatkozási pontokat, és át kell rendeznünk az erőforrásokat, hogy nyomást gyakoroljanak ezekre a pontokra. Csak ezt a két dolgot kell elvégezni, és – csiribá! – máris szárba szökken a változás?
A beavatkozási pontok azonosítása
Hát, igen, ilyen egyszerű lehet a megoldás – először azonban némi tereptanulmányt kell végeznünk. Kezdőlépésként meg kell találnunk a beavatkozáshoz azokat a pontokat, ahol kis befektetéssel nagy hozamot érhetünk el.
Pontosan hogyan ismerjük fel ezeket a varázserejű beavatkozási pontokat? Ha könnyű lenne rájuk lelni, valószínűleg már korábban is megtaláltuk volna őket. De öt módszert is alkalmazhatunk a felkutatásukra:

