Felmérhetjük, mire számíthatunk – veti fel azonnal, s négy szempontot ad hozzá. Ám mielőtt erre válaszolna Kis, cikkének ebben az első részében nem a tartalmi, hanem a formai kérdőjelekre keresi a magyarázatot. Ezek:
„1. Mi indokolja, hogy a jogalkotó új alkotmánnyal váltsa föl a régit?
2. Milyen eljárásban készül az új alkotmány?”
Vagyis elsőként azt kellene megtudni: Mi végre?
„1789 szeptemberében Thomas Jefferson azt írta James Madisonnak, hogy a holtak nem uralkodhatnak az élők fölött; egyetlen nemzedék sem kötheti meg a következő kezét. Minden generációnak meg kell adni a lehetőséget, hogy új alkotmányt adjon magának. Az a helyes és kívánatos tehát, hogy az alkotmányt húszévenként újraírják.
Ha Jeffersonnak igaza volt, akkor Magyarország Alaptörvényének megalkotása nem szorul külön indoklásra. A köztársasági alkotmány 1989-ben született. Letelt a húsz év.
Jeffersonnak azonban nem volt igaza, amire – válaszlevelében – már Madison rámutatott. A szilárd alkotmány nem nyűg a későbbi nemzedékeken, hanem céljaik elérésének eszköze.”
Majd valamivel lentebb még hozzáteszi: „Nem az szorul igazolásra, ha húsz év elteltével nem cserélik le az örökbe kapott alkotmányt, hanem az, ha lecserélik. A modern, alkotmányos demokráciák Madison tanácsát követik, nem Jeffersonét. A hatályos alkotmányokat csak kivételes esetekben, kényszerítő okok hatására adják át a múltnak.
Ilyen ok lehet, ha új állam keletkezik: akár azért, mert a régi felbomlott, akár azért, mert több, korábban független állam egyesül.
Ilyen ok lehet, ha a régi alkotmány összeütközésbe kerül az alapelvekkel, melyek jegyében a politikai közösség a jövőben élni kíván.
Ilyen ok lehet végezetül, ha a régi intézményi struktúra súlyos működési zavarokat gerjeszt, melyeket alkotmányozás nélkül nem lehet kiküszöbölni.
Fennáll-e e helyzetek bármelyike a mai Magyarországon?”
Kis János keresi ezeket az okokat, és nem találja. „A tavalyi választások estéjén azt hallottuk a győztes politikai erő vezérétől, – írja – hogy a szavazófülkékben „forradalom történt”, a magyar nép megdöntötte a régi rendet és újat alapított, „a nemzeti együttműködés rendszerét”.
Aztán magyarázatát így folytatja: „De melyek azok a forradalmi elvek, melyek a régi alkotmány kereteit szétfeszítenék? „Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai”, deklarálta a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata. Ha ez a deklaráció komolyan vehető, akkor a választások győztese valóban úgy értelmezi a választók akaratát, hogy radikálisan szakítani kell a harmadik köztársaság alkotmányos rendjével. A felsorolásból ugyanis kiáltóan hiányoznak a ma még hatályos alkotmány – s általában a demokratikus alkotmányok – alapvető elvei: szabadság, egyenlőség, testvériség, tolerancia, joguralom. Más kérdés, hogy a demokratikus elvekkel való szakítást nem forradalminak, hanem ellenforradalminak szokás nevezni.”
Majd ezt hámozza ki: „Egyelőre arra emlékeztetnék, hogy a fülkeforradalom emlegetése néhány hónap után abbamaradt. 2011 elején az alkotmányozásról nyilatkozó Fidesz-politikusok rendre elismerték, hogy a ’89-es alkotmány bevált, s arról kezdtek beszélni, hogy a jövendő alkotmány meg fogja őrizni a régi által rögzített elveket és intézményi alapstruktúrát. Se „forradalom”, se más módon ki nem küszöbölhető működési zavarok. Kimondatott, hogy az alkotmányozás tipikus indokai közül egy sem áll fönn. Nincs alkotmányozási kényszer.
De akkor mi végre az egész?”
(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)
