Március 1-jén, a Széll Kálmán Terv bejelentése napján már világossá vált, hogy az oktatási törvényekhez a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) csak asszisztál, a fontos döntéseket e területen is a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) hozza meg. Az utóbbihoz köthető program ugyanis számos ponton felülírta az addig a Hoffmann Rózsa által vezetett – és számos szakmai szervezet, szakszervezet mellett a kormánypárti oktatáspolitikusok által is bírált – törvény-előkészítési folyamatot. A sajtó addig a Hoffmann-Pokorni vitától volt hangos, innentől bejött a képbe Matolcsy György és csapata.
Az oktatási államtitkárság pedig dolgozhatta át újra (a már majdnem véglegesnek tekintett) a közoktatási és felsőoktatási koncepciót. Azóta nem sok hír érkezett e munkáról, pedig a Széll Kálmán Terv kemény határidőt szab: idén szeptemberben a parlamentnek el kell fogadnia az új törvényeket. Az oktatáspolitikusok rendre csepegtettek információkat ugyan, a tankötelezettség 16 évesre „korrigálásáról”, a háromévesen kötelező óvodáztatásról, a KRESZ és a pénzügyi ismeretek megjelenéséről a tantervekben, de az átfogó koncepcióról csak annyit tudtunk, hogy az még a nyáron a Ház elé kerül.
Hoffmann szakmai hitele
Az fn.hu birtokába került április 6-i keltezésű „Előterjesztés a kormány részére az új közoktatási koncepcióról” című több mint százoldalas dokumentum bizonyossá teszi, hogy az oktatási reformmal kapcsolatos legmélyebb törésvonalak immár a kőkemény gazdasági-adósságcsökkentési érdekek és a – KDNP által vélt – szakmai érdekek között húzódik. A dokumentum már az elején leszögezi, hogy a két minisztérium egy sor kérdésben nem tudott megegyezni, s ezekben a kormánynak kell meghozni a döntéseket. Úgyis lefordíthatjuk mindezt, hogy a Hoffmann Rózsa-féle – bár erősen vitatott, és több pontján előreláthatóan kudarcra ítélt, de mégiscsak – oktatáspolitikai, valamint az NGM hűvös és kizárólag a költségkímélés szempontjai által vezérelt álláspontja között kell igazságot tennie – a dokumentum szerint április 20-án – a kormánynak.
E kérdések nagyon is húsba vágóak: pedagógusok bére, életkörülménye, munkahelye, iskolák fennmaradása, gyerekek színvonalas oktatása függ a válaszoktól. S nem kevésbé a – pedagógusok presztízsének, fizetésének növekedését ígérő – oktatási államtitkárság maradék szakmai, politikai hitele.
Nincs pluszpénz, de van pluszóra
Matolcsy György
Emelné a tanárok óraszámát
Az már eddig is világos volt, hogy az állami, önkormányzati és az egyházi fenntartású iskolák pedagógusai és kisegítő személyzetei a jövőben állami alkalmazottak lesznek. (Még akkor is, ha ez az elnevezés az egyházi tanerőnél elég pikánsan hangzik.) Az NGM álláspontja szerint ez azt jelenti, hogy megkapják a bérüket, de további kiegészítésekre ne is számítsanak. A „törzsanyag teljesítéséhez” szükséges kötelező és nem kötelező órák ellátásáért semmilyen többlet-juttatás (jutalom, fizetéskiegészítés) nem járhat a tanároknak, és nem lehet felvenni „többlet”-pedagógust sem. A NEFMI viszont engedné, hogy az önkormányzat, ha tud, saját forrásból biztosítson némi pluszpénzt. Ha az „államadósság vs. hoffmanni oktatás” vitában az előbbi mellett voksol Orbán Viktor, akkor csökkenő bérre számíthatnak a tanárok azokban az iskolákban, ahol eddig valamilyen módon megoldották a fizetéskiegészítést. Ugyanakkor az is igaz, hogy így „felülről megnyesve” a bérskálát, egy rózsadombi tanár elvileg ugyanannyi pénzt visz majd haza, mint a csenyétei kollégája.
Az egyik legdurvább Matolcsy-féle elképzelés szerint az eddig ígértekkel ellentétben nemhogy csökkenne a pedagógusok óraszáma (ha már a fizetésük nem nő), hanem még emelnék is. Ebben Hoffmannék súlyos politikai kockázatot látnak, nem is alaptalanul, hiszen a mostani 22 óráról ők 21-re ígérték lecsökkenteni a heti óraszámot. Ehhez képest most a drasztikus növelésnek enyhén szólva nem fognak örülni a tanárok. A „170 ezres pedagógustársadalom a Kormánytól óraszámcsökkentést vár” – olvasható a dokumentumokban az ellenvélemény. A NGM-terv 28 óra megtartására kötelezné a pedagógusokat. Másutt is meghazudtolná az eddigi hoffmanni ígéreteket a Nemzetgazdasági Minisztérium. A KDNP-s államtitkár mindennapos testnevelést szorgalmaz, de ez is veszélyben van: az NGM szerint az ehhez szükséges óraszám-növekedés „szembefut a megtakarítási elvárással”.
Újabb csapás sok pedagógus pénztárcájára az az NGM-javaslat is, hogy ki kell mondani a foglalkoztatási előírások között, „az állami alkalmazott pedagógus státuszával nem fér össze, hogy szabadidejében más fenntartó intézményében is tanítson”. A NEFMI úgy véli, mindez munkajogi és alkotmányos szempontból aggályos, hiszen a munkavállaló szabadidejével nem rendelkezhet a törvény.
Vége az alapítványi iskoláknak?
Hoffmann Rózsa
Csökkentené a tanárok óraszámát
Az állami rendszerben az iskolaigazgatók kinevezése természetesen a kormány feladata, az önkormányzatnak az NGM szerint véleményezési, a NEFMI szerint egyetértési joga lesz. Az iregszemcsei Kovács igazgatót tehát a Szalay utcában (esetleg az illetékes kormányhivatalban) nevezik ki, ami ellen csak Hoffmann Rózsa szerint van joga tiltakozni a helyi képviselő-testületnek.
Alapjaiban rázná meg a közoktatást, hogy Matolcsyék nem finanszíroznák a nem állami, nem egyházi fenntartású közoktatási intézmények pedagógusainak bérét. Azaz az alapítványi, egyesületi fenntartású iskolákat gyakorlatilag halálra ítélnék. Ezzel ellentétben Hoffmann Rózsáék csak „drámaian megszigorítanák” ezek működési engedélyeinek kiadását és ellenőrzését, de, mint írják, „a pedagógusbéreket szektor semlegesen (sic!) biztosítania kell az államnak, hiszen ez minden egyes diák és család egyenlő joga”. Mintegy 13 ezer pedagógusról van szó, akik százezres nagyságrendű diákot tanítanak. Az azonnali finanszírozás-megvonás e rendszer legalább átmeneti teljes ellehetetlenüléséhez vezet, hosszú távon megkérdőjelezi a szabad iskolaválasztás jogát – teszi hozzá – jogosan – a NEFMI. A döntés – ebben is – Orbán Viktornál
A hoffmanni „titkos fegyver” is elnapolva
Hoffmann Rózsa beiktatása óta hangoztatja, hogy emelni kell a pedagógusok presztízsét, fizetését. Ennek, és persze a tanárok munkája ellenőrzésének szabályozott módját a pedagógus-életpályamodellben látták. Ennek ígért bevezetése eddig is egyre tolódott, de most az NGM nem lát reális esélyt ennek a 2014/2015-ös tanév előtti beindítására. Mint írják, annak ”alapfeltétele, hogy a közoktatási rendszer átalakításával belső megtakarítás képződjön”. Hoffmann Rózsa természetesen ez ellen is tiltakozik, azt írja az előterjesztésben, hogy „a pedagógusok munkáján alapuló közoktatási rendszer bármilyen, egyébként elodázhatatlan strukturális vagy tartalmi átalakításához elveszítjük társadalmi partnereinket, ha az életpálya modell (sic!) e cikluson belüli, legalább részleges, de markáns bevezetésére nem kerül sor. A válságos helyzetben lévő magyar közoktatásban mintegy kétmillió állampolgár érintettségét figyelembe véve az intézkedés elmaradása ennél súlyosabb politikai veszélyeket is hordoz”.
Az NGM nem támogatja Hoffmann Rózsának azt az ígéretét sem, hogy az általános iskolában mindenki számára ingyenes legyen a tankönyvellátás. Matolcsyék szerint az továbbra is rászorultsági alapon járhat csak. A NEFMI megjegyzése ezzel kapcsolatban az, hogy a teljes vagy részleges „rászorultság” a magyar tanulótársadalom többségét érinti. Az esetleges bevezetés költségeit szerintük kompenzálja a tankönyvpiac várható szabályozása, a piaci keretek szűkítése, a terjesztés költségeinek csökkentése és elsősorban az ingyenes tankönyvek több évig használható tényleges tartós tankönyvi minősége. Azt a logikai bukfencet is beveti az oktatási államtitkár, hogy „az intézkedésnek az esélyegyenlőséget is szolgáló politikai üzenete van”. (Mi abban az esélyegyenlőség, hogy ingyen kapja a könyvet a milliomos és a nyomorban élő gyermeke is?)
Öt érettségi tárgy, 16 évesen záródó tankötelezettség
Az előterjesztés bevezető részei után jön a törvénykoncepció, amely persze értelmezhetetlen számos pontban anélkül, hogy nem dönt a kormány a fent felvázolt, sokak szerint rossz és még rosszabb dilemmában. A törvény egy ponton biztos ellentmond a Széll Kálmán Tervnek: nem 15, hanem 16 évesre teszi a tankötelezettség felső korhatárát. Háromévesen kötelező óvodába menni (arra nem tér ki a tervezet, hogy ezt az amúgy minden szakember szerint pozitív elvárást hogyan fogják teljesíteni ott, ahol egyszerűen nincs óvoda), 6, de legkésőbb 7 éves korban be kell iratkozni általános iskolába (akár iskolaérett a gyerek, akár nem). Az iskolaérettségről szakértői bizottságok döntenek, amelyek vagy normál osztályba, vagy kiscsoportos előkészítő osztályba, vagy gyógypedagógiai osztályba sorolják a gyerekeket.
Újdonság, hogy mégsem kell hat tárgyból érettségizni, marad a mostani öt (magyar, történelem, matematika, idegen nyelv és egy választandó egyéb tantárgy). A matúrateljesítésének alapfeltétele egy a korábbi elképzelésektől eltérően nem 60, csak 50 órás karitatív munka.
E mellett többek között megszigorítják a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok működési feltételeit, és külön szabályokat írnak elő az egyházi iskolák számára. A korábbiaktól eltérően nem külön szabályozzák, hanem a közoktatási törvény részeként írják le a – ki tudja mikor bevezetendő – pedagógus-életpályamodellt is.
