Horthy István gépészmérnöki diplomájával a Weiss Manfréd Gépgyárban helyezkedett el, majd egy évvel később, 29 éves korában amerikai körútra indult, ahol egyszerű munkásként egy évet dolgozott a Ford gyárban. Hazatérése után a MÁVAG egyik tervezőosztályának vezetője lett – részt vett például a híres 424-es gőzmozdony megalkotásában – majd 1940-ben rábízták a Magyar Államvasutak irányítását. A MÁV első embereként tagja lett az Országgyűlés felsőházának, és a magyar hadba lépés évében államtitkári feladatkört kapott – írja a Rubicon.hu.
Az igen népszerű fiatal mérnök és politikus 1942-ben került a nagypolitika sodrába, miután Horthy Miklós kormányzó helyettesének jelölte ki. A döntés ellen az Országgyűlésben egyedül csak a nyilasok tiltakoztak Horthy István közismert angolbarátsága miatt. Élete során mindig arra törekedett, hogy a szülői támogatás nélkül is kiérdemelje előléptetéseit, erre utal az is, hogy már kormányzóhelyettesként, 1942-ben a 2. magyar hadsereggel a keleti frontra vonult. Ugyan csak tartalékos szolgálatra osztották be, ő osztozni akart a katonák megpróbáltatásaiban, és az év során 24 bevetésen vett részt. Augusztus 19-én érkezett meg az alekszejevkai támaszpontra visszahívó parancsa, ám ő ezt valamilyen okból eltitkolta felettesei elől, és augusztus 20-án újra bevetésre indult. Az utolsóra.
A szerencsétlenség okairól csak feltételezések vannak, a legvalószínűbb, miszerint a Héják tervezési hibája folytán dugóhúzóba esett, amiből már nem bírta kikormányozni a gépet. A számos magyarázat mellett rengeteg elmélet is született a tragédia hátteréről, egyesek a nácikat sejtették a háttérben, míg a későbbi kommunista propaganda Horthy állítólagos ittas állapotával magyarázta a balesetet. Holttestét néhány nappal később hazaszállították, és Kenderesen, a család kriptájában helyezték végső nyugalomra. A szerencsétlenséget állami gyász követte, Horthy István tiszteletére bélyeget adtak ki, apja pedig emlékművet rendelt fiának, mely végül sohasem készült el.
