Tech hardverteszt

Kipróbáltuk a gamer billentyűzetek svájci bicskáját

Adrián Zoltán / 24.hu
Adrián Zoltán / 24.hu
A Logitech régóta megkerülhetetlen szereplő a számítógépes perifériák világában, és a márka az irodai felhasználók mellett jó ideje a gamereknek is egyre szélesebb választékot nyújt, legyen szó egerekről, billentyűzetekről vagy akár fejhallgatókról. Jelen tesztalanyunk is ebből a körből származik, a prémium szegmenst erősítő Pro X TKL mechanikus klaviatúra ugyanis a videójátékosok igényeit igyekszik messzemenőleg kielégíteni.

Az már a billentyűzet kicsomagoláskor világos, hogy prémium termékkel állunk szemben. A dobozból első körben egy masszív keménytok kerül elő, amiben ott pihen maga az eszköz (nálunk a fehér kivitel járt, de létezik belőle fekete és rózsaszín változat is), kiegészítve az egyik csatlakozási lehetőséget biztosító, USB-A csatlakozós adóvevővel, egy USB-A/USB-C töltőkábellel, illetve egy szintén USB-A/USB-C adapterrel. Az e-sportolók, illetve a gyakran utazók a toknak külön örülni fognak, hiszen ebben bárhová biztonságban elszállítható a speciális klaviatúra.

Adrián Zoltán / 24.hu

Logitech Pro X TKL gamer billentyűzet

A tokból kiemelve az első gondolatunk az volt, hogy ennek a kütyünek aztán van súlya: a kompaktnak mondható méret (34 x 352 x 150 mm) ellenére egy masszív eszközzel van dolgunk, ami két kilogrammos – jelezve, hogy a gyártó nem spórolt az anyaghasználaton. A névben szereplő TKL a tenkeyless rövidítése, ami annyit tesz, hogy egy, az átlagosnál rövidebb kialakítással van dolgunk, amin nincs numerikus billentyűzet. Az Excel világbajnokságon valóban nem ezzel a kiegészítővel ajánlott elindulni, ugyanakkor a nyilakat és egyéb parancsgombokat (page up-down, delete stb.) kellően szellősen kapjuk, nincsenek úgy belegyömöszölve a billentyűzet jobb szélébe, mint egy laptop, vagy az általunk korábban tesztelt HyperX Alloy Origins 65 esetében.

A Pro X TKL annyira szemet gyönyörködtető, mint amennyire funkcionális. Utóbbi egyik bizonyítéka, hogy rendeléskor kiválasztható, hogy a billentyűsapkák alatt milyen kapcsolótípus dolgozzon: a tesztalany a visszacsatolást biztosító GX Brown Tactile megoldással érkezett, de elérhetők kattogósabb GX Blue, vagy lineáris GX Red egységek is. Az egyetlen ezzel kapcsolatos hátrány, hogy a kapcsolók utánrendelésére egyáltalán nincs lehetőség, ha ne adj isten elromlanának, vagy másik típusra cserélnénk őket.

Adrián Zoltán / 24.hu

Pozitívum, hogy nemcsak a kapcsolók speciálisak, de a gombok Doubleshot PBT sapkákat kaptak, amik strapabíróak és nem csúsznak, köszönhetően az alig érezhetően texturált felületüknek. Mechanikus billentyűzetről beszélünk, így aktív gépelés mellett még a GX Brown Tactile kapcsolókkal is az átlagnál jóval hangosabb a perifériánk. Szerintünk a hang nem kellemetlen, nem kelt gagyi hatást, ugyanakkor tény, hogy egy szerkesztőségben azért viszonylag gyorsan a körülöttünk ülők agyára lehet menni vele.

Miben más a mechanikus billentyűzet?

A legtöbb átlagos billentyűzet esetében a gombokat leütve azok összenyomnak egy gumiharangot, ami így egymásnak nyomja a vezetékeket tartalmazó műanyagfólia-rétegeket, a gép pedig ebből tudja, mit nyomtunk le. Ennek előnye, hogy a folyamat szinte hangtalan. Ezzel ellentétben a mechanikus billentyűzetnél egy rugós gombot nyomunk le, ami zárja az adott betűhöz tartozó áramkört – sokak szerint ez jóval pontosabb a gumiharangos megoldásnál. Az extra és nehezebb alkatrészek miatt itt már elkerülhetetlen a folyamatos kattogó hang, a képletet ráadásul tovább bonyolítja az is, hogy a lenyomott kapcsolókból is többféle tulajdonsággal rendelkező típus létezik – ezek a színeik (kék, piros, barna stb.) alapján különböztethetők meg.

Ami a gombkiosztást illeti, az alap billentyűkön kívül adott a hagyományos funkciósor (F1-12), és ezek felett találunk még extra kör alakú kapcsolókat. A jobb szélen kapunk egy görgőt, amivel a hangerő szabályozható (ez jóval praktikusabb, mint gombokat nyomogatni), és emellé kerültek a multimédiás gombok (számléptetés vissza, lejátszás/szünet, számléptetés előre, némítás), a bal oldalon lévő egységekkel pedig válthatunk a csatlakozási lehetőségek között (Lightspeed adóvevő vagy Bluetooth), illetve dedikált gombot kapott a gaming mode, és az RGB billentyűzetvilágítás is – mert gamer kiegészítőről lévén szó, a fények innen sem hiányoznak.

A billentyűzet felső élén találjuk a ki- és bekapcsoló gombot, továbbá a töltésre is szolgáló USB-C csatlakozót. A töltés pedig egyáltalán nem elírás, hiszen a billentyűzet beépített akkumulátort kapott, ami a fények kikapcsolása után akár 50 órán át képes energiával ellátni az eszközt. Amit még érdemes megjegyezni, hogy alul olyan lábakat találunk, amikkel két fokozatban állítható a magasság, illetve ide került egy okosan elhelyezett nyílás, amibe a ráadiós Lightspeed kapcsolat adóvevője illeszthető be.

Sokaknak talán már nyilvánvaló, de érdemes kiemelni, hogy csatlakoztatás terén svájcibicska-szerű billentyűzettel van dolgunk.

Az eszköz egyrészt támogatja a Bluetooth-kapcsolatot, de ekkor egyes beállítások nem elérhetőek (pl. az RGB színek testreszabása), illetve dönthetünk úgy is, hogy a klaviatúrát a mellékelt vezetékkel kötjük a gépünkre. A legjobb megoldás ugyanakkor a Lightspeed, vagyis a gyári adóvevő használata, ami egyrészt alacsony késleltetést (1 ms), és a Bluetooth-nál megbízhatóbb vezeték nélküli kapcsolatot biztosít. A Logitech ígérete szerint a vevőn keresztül a keményvonalas játékosok ugyanazt (vagy néha jobb) a teljesítményt tapasztalhatják, mint a vezetékes konkurensek esetében.

Amit még érdemes tudni, hogy a Pro X TKL kompatibilis az Xbox Series X és S konzolokkal, ugyanakkor PlayStation 5-ön hiába dugjuk az Lightspeed adóvevőt a kompatibilis USB-portba, a Sony gépe nem támogatja az eszköz használatát.

Galéria
Adrián Zoltán / 24.hu

A szükséges plusz

Ahhoz, hogy a billentyűzetet teljes egészében a saját felhasználási szokásainkhoz igazíthassuk, szükség lesz a gyártó Logitech GHub nevezetű szoftverére. Ezt telepítve lényegében hozzáférünk mindenhez, a gombonkénti RGB-világítástól kezdve a gyors és makró billentyűk beállításáig. Arra is adott a lehetőség, hogy alkalmazásonként határozzuk meg, hogy egy-egy gombkombináció milyen parancsot hajtson végre.

A szoftverben állítható be továbbá a fentebb már említett, dedikált gombot kapó gaming mode is, aminek az egyik legszimpatikusabb funkciója, hogy megszabható, videójátékozás közben melyik billentyűk NE működjenek.

Ennek hála például könnyedén elkerülhető, hogy a bal szélen található Windows billentyű véletlen megnyomásával az asztalon találjuk magunkat a legnagyobb virtuális harcok közepette.

Az igazán elhivatottak hosszú időre elmélyedhetnek a lehetőségekben, ugyanakkor a fejlesztők munkáját dicséri, hogy a szoftver mélységei ellenére a beállítások észszerűen vannak elosztva, így ha gyorsan szeretnénk valamit átállítani, azt pillanatok alatt meg is lehet találni. Külön kiemelnénk, hogy az RGB világítás beállításai tényleg sokrétűek, és a kedvenc alkalmazásaink villámgyors indításához szükséges gyorsbillentyűk kialakítása is üdvözlendő lehetőség. Akár csak az, hogy bizonyos beállítások a billentyűzet memóriájába is elmenthetők, így egy újabb gépre csatlakoztatva élhetünk az otthon megszokott funkciókkal. Az egyetlen hátrány ezen a téren, hogy a szoftveres támogatás nem egységes a Logitechnél, hiszen a szintén felsőkategóriás MX Master 3s egerünk kezeléséhez például a LogiOption+ programot kellett telepíteni – sokkal logikusabb lenne, ha a gyártó az összes eszköz támogatását egyetlen alkalmazással oldaná meg.

Adrián Zoltán / 24.hu

Nem a mindennapok eszköze

A Logitech Pro X TKL funkcióit tekintve bőven túlmutat egy átlagos billentyűzeten, a kivitelezés pedig olyan, hogy játék, de mégis teljesen átlagos irodai használat közben is jóval kellemesebb élményt biztosít, mint a tucat perifériák. A kellemesen kattogó billentyűk nyomkodása még hosszú távon is kényelmes, egyetlen negatívumként talán az hozható fel, hogy az árba beleférhetett volna egy extra csukótámasz.

A tesztalanyunk egy lenyűgöző billentyűzet, de olyan eszköz, amire csak egy speciális rétegnek lehet valóban szüksége. Kiváló gépelési érzetet nyújt, esztétikus, de leginkább azoknak lehet jó választás, akik kifejezetten mechanikus billentyűzetre vágynak, mindenük a testreszabhatóság, és fontos számukra, hogy a perifériájuk hordozható és vezeték nélkül is csatlakoztatható legyen. Ha ezek együtt nem létfontosságúak, akkor a 80 ezer forintos ár elég merésznek fog tűnni, még úgy is, hogy a hasonló tudású, prémium kategóriás klaviatúrák között ez az összeg egyáltalán nem számít vészesnek.

Kapcsolódó
Mennyibe kerül manapság játszani?
PC, konzol, kiegészítők és játékok. Mennyit kell költeni napjainkban erre a hobbira?

Ajánlott videó

Olvasói sztorik