Pető Péter: Az ellenzék útja a pedofilügy átorbánozása, a Fideszé az erejének érvényesítése

Novák Katalin lemondott, miután kiderült, kegyelmet adott egy pedofilügyben kényszerítés miatt elítélt bűnösnek, és ugyancsak távozik a politikából az eset idején az Igazságügyi Minisztériumot vezető, a köztársasági elnök döntését ellenjegyző Varga Judit. A kérdés erkölcsi dimenziójával ezúttal nem foglalkozom, kizárólag a politika stratégiai dilemmáiról és házi feladatairól gondolkodom. Már csak azért is, mert meggyőződésem, hogy

az erkölcs semmilyen szerepet nem játszott a döntésben, Orbán Viktorék kizárólag azt mérlegelték és mérték, milyen lehetséges károkat okoz a Fidesznek a köztársasági elnök kegyelmi döntése.

Ha a politikában az ilyen ügyekben morális indíttatás vezérelné a lépést, akkor nem kellene várni a döntésre, hiszen akkor lényegtelen minden egyéb tényező, elvégre az erkölcsi meggyőződés a jóról és a rosszról motiválná a lépést. (Aki erkölcs és politika viszonyáról szeretne mély szöveget olvasni, annak érdemes elővennie Kis János A politika mint erkölcsi probléma című írását, amelyet annak nyomán írt, hogy Medgyessy Péterről már miniszterelnöksége idején kiderült, hogy a kommunista diktatúra idején szigorúan titkos tiszt, kémelhárító volt.) És akkor a fő kérdések.

Mit tesz a Fidesz?

A kormánypárt igyekszik megszabadulni az ügytől, miután levette a személyi felelősöket a tábláról, és mindent megtesz majd azért, hogy újraírja a politikai napirendet. Meg lennék lepődve, ha a következő hetekben nem élesedne valamilyen, ellenzéki politikus(oka)t célzó botrány. A kampányra alighanem egyébként is időzítettek aknákat, alighanem ezek közül előre vesznek egyet. Esetleg a Karácsony Gergelyt célzó – eddig meglehetősen súlytalannak bizonyuló – ügyek egyikét próbálják továbbépíteni.

Másrészt a konkrét ügyet, azaz a gyermekvédelmet is próbálják, amennyire lehet, visszaszerezni. Ennek leglogikusabb módját Bayer Zsolt már szombati publicisztikájában előrevetítette:

S a jogi részét a kormányzat is helyesen kezeli, amikor benyújtja az alkotmánymódosítást, s remélhetőleg további, még szigorúbb gyermekvédelmi törvényt fog előterjeszteni, aztán majd meglátjuk, a parlamenti ellenzék azokat megszavazza-e.

Nem tudom, ez lesz-e a konkrét megoldás, de biztosan ez a politikai logika mozgatja majd a lépésüket. Azaz előállíthatnak egy olyan helyzetet, amelybe az ellenzék nem tud már bemenni, például szavazhatatlan lesz számára egy esetleges jogszabály-módosítás (mondjuk mert megint összemossa a homoszexualitást a pedofíliával). Ennek nyomán az ellenzéket újra betolhatják a számára kitalált sarokba: valójában nem fontos nekik a gyermekvédelem, csupán hatalmat akartak, ezért bírálták Novák Katalint.

Ezzel tehát szándékaik szerint tisztázzák a Fidesz pozícióját, az ellenzékről leválasztják a témát, sőt éppen azzal támadják majd, hogy nem fontosak nekik a gyerekek, csak a hatalom.

Ugyanakkor fontos szempont, hogy ez ezúttal nem lesz könnyű feladat, mert az elnöki kegyelem jóformán a politikai rendszerünk egyetlen korrigálhatatlan eleme, nem lehet visszacsinálni, ez a jelvény már örökre ott lesz a Fideszen, még a párt hatalmas hatalomgyárának is komoly feladat, hogy eltakarja a bélyeget.

Mit tesz az ellenzék?

Az ellenzék fundamentális érdeke, hogy megfojtsa a pillanatot, ha már megkapta. Ez azt jelenti, hogy elsődleges politikai érdeke, hogy a kezdeményező szerepet megtartsa, s a kínálkozó lehetőség ne álljon meg Novák és Varga lemondásával, hanem további károkat okozzon a Fidesznek. A károk a politikában azt jelentik: kevesebb szavazója legyen a kormánypártnak, mint amennyi jelenleg van.

Ehhez nekik is át kell keretezniük a történetet. Merthogy első körben Novák Katalinra támadtak, ami logikus döntés, mert – mint kiderült – elérhető célt tűztek ki. Orbán az ügyben érinthetetlen volt, hiszen Novák Katalin volt a cselekvő – csakhogy ez azzal jár, hogy ha mostanra elérték a megfogalmazott céljukat (Novák és Varga is lemondott), újra kell gondolniuk a stratégiát.

Nyilván a kísérlet az lesz, hogy Orbánra, a Fideszre keretezik az ügy tanulságait. Alapvető érdekük, hogy a rendszerből következő rutinként ismerjenek rá az emberek a kegyelemre, ne pedig Novákék hibájaként, amit a Fidesz korrigált. A nagy elbeszélés tétje erős: az egyik verzióban az lesz, hogy valójában a Fidesz az, ahol következménye van az amorális tetteknek (lemondott Schmitt Pál és Novák egyaránt, ahogy egyébként a brüsszeli ereszen a rendőrök elől menekülő Szájer József is rögtön visszavonult a közélettől), miközben a balliberális kormányok idején Medgyessy nem távozott a D209-es ügy után a kormányfői székből, sem Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése nyomán. A másik verzió meg azt üzeni, a rendszer egésze erkölcstelen és jellemtelen, azaz a kegyelem nem atipikus döntés, hanem mindennapos praxis, jelképe annak a hazug, képmutató világnak, amely az erdő nélküli lombkorona-sétányoktól Borkai Zsolt orgiájáig terjed. Ehhez egyébként nagyon hasznos lenne, ha nekik is lenne kéznél olyan, további ügyük fideszes politikusról, amely megerősíti az elbeszélni kívánt képzetet.

Érdemes ezzel a szemmel nézni a lemondás tálalását az M1-en: Novák lemondása után bejátsszák Orbán alkotmány-módosítási kezdeményezését, tehát azt, hogy a Fidesz és a főnök helyette is megvédi a gyerekeket, majd Mráz Ágoston felmondja a leckét a képmutató baloldalról, amelynél nincsenek következményei az erkölcstelen tetteknek, ráadásul az ellenzék a gyermekvédelminek nevezett törvényt sem szavazta. Ezt a történetet ismételgetik majd a választóknak, amikor rákényszerülnek.

Mindemellett a konkrét ügyben is lehet még tere az ellenzéknek, hiszen azért a kegyelmi döntés, vagyis a beavatkozás háttere még mindig nem világos, azaz lehet még a Fidesz számára kellemetlen része az ügynek.

Ez miért nem a szokásos fideszes ügyek egyike?

A Fideszt a mindennapokban leginkább korrupcióval ilyen-olyan módon összefüggő ügyekkel támadják, tehát hogy csaltak, hazudtak, loptak. Ám ez az ügy messze túlmutat ezen, mert a párt identitásának alapjait kérdőjelezi meg: Orbán Viktor maga is rögzítette már a szentháromságukat: no gender, no migration, no war, azaz nem a genderre (ennek fideszes jelentéstartománya túlmutat a szó valódi jelentésén, jó ideje a pedofíliával emlegetik párban), a bevándorlásra, illetve a háborúra. Az elsőt, a gyermekvédelmet radírozza ki a képletből a kegyelem, azaz pontosan olyan károkat okoz, mintha katonákat küldenének Ukrajnába vagy lebontanák a kerítést a déli határon.

Alapállításuk látszik hazugságnak.

Sokszor beszélnek elemzők arról (én is), hogy korrupciós ügyek önmagukban nem jelentenek semmit, hiszen a választók alapvetően nem erkölcsbajnokságot várnak a politikusoktól. Csakhogy azt is sokszor említik (és szerintem igazuk van), hogy ezek az ügyek nagyon súlyos károkat tudnak okozni akkor, ha a nagy elbeszélésbe vetett hit megtörik, hiszen akkor az érzetet erősíti, amely arról szól: ezek hazudnak. És akkor mindenről hazudnak.

Ha kialakul a képzet, hogy a Fidesz nem védi meg a gyerekeket, sőt veszélyt jelent rájuk, ráadásul lop is, az nagy fenyegetés a pártnak.

Mire tennék tétet?

Tétet azonban arra tennék, hogy az ellenzéket érdemben nem erősíti, a Fideszt pedig nem roncsolja majd tovább a botrány. Ebben az esetben nem elsősorban azért, mert irdatlan profik és jelentős politikai tudást halmoztak fel. Most a rendszer védi meg őket, amit kiépítettek, a vagyon, amit hazavittek. Akkora az erőforrás-különbség, hogy még tökéletes ellenzéki megoldásokkal is szinte lehetetlen túlbeszélni a Fideszt: olyan mértékben kontrollálják a nyilvánosságot, annyi hatalmi pozíciójuk van, hogy bárminek képesek ellentartani, azaz

Novák és Varga távozásával jórészt letehető számukra az ügy.

Éppen ezért nem bízik a Fidesz a szabad nyilvánosságban, a demokráciában. Egy szabad rendszerben ezerszeres lenne a kockázatuk ilyen esetben, nyílt viták zajlanának, párton belüli törésvonalak erősödnének fel, meg kellene védeniük álláspontjukat, a napirendről nem ők maguk döntenének.

Persze adódik a kérdés, hogy a brutális erőforrásfölény akkor miért nem védte meg Novákot. Ennek egyik oka, hogy az embert nem szabad kivenni a képletből: az ember ugyanis hibázik. A kegyelem, mint írtuk, korrigálhatatlan. Ráadásul rosszul és lassan reagáltak, beismerés helyett tagadással, pedig az első pillanatban talán kisebb áldozattal kísérletezhettek volna, ha a bürokráciára kenik az ügyet, és leszögezik, hiba történt, ami soha többé nem ismétlődhet meg. Nem biztos, hogy elég lett volna, ám így esélyük sem volt a botrány eltüntetésére, ami ráadásul a Fidesz-identitás egyik alapkövét kezdte ki. (Egyúttal tanulság is a pártnak: a kortárs nyilvánosságban nincs elhallgatható ügy, hiába zárják ki a valóságot a saját maguk által kontrollált részéből.)

Egy másik fontos tényező szintén rendszerlogikából következik: a tökéletes ellenzéki eljárás is elképzelhetetlen, mert nagyon sok kicsi párt versenyez a kormánypárttal szemben, így szükségszerűen egymás ellen is versenyeznek. Azaz a demokratikus verseny csak az ellenzéken belül érvényesül, ott kell megküzdeniük a másikkal a támogatókért.

Mit mutat meg az ügy?

A kegyelmi ügy ugyanakkor rámutat, hogy a rendszernek van egy nagyon veszélyes ellensége: saját maga. A túlhatalom ugyanis megvédheti a rendszert az ellenzéktől, de nem védheti meg magától.