Dóra digitális projektmenedzserként dolgozik, gyakorlatilag egész nap online van, sokat ül a gép előtt. Amikor teheti utazik, de nem akármilyen utazásokra megy: hegyi gyalog túrák, via ferratázás, sátrazás vagy félnomád szállások. Wellness ez is, csak a léleknek, a testnek pedig edzés.
Via ferrata a hegyekben
Napközben izzasztó meleg, éget a nap a sziklafalon, mire felérsz a 2 500 méter fölé, már veszed fel a széldzsekit és a pulcsit, hiába süt a nap, már érzed a hideget a bőrödön. Este és hajnalban télies hideg, néhány fok a sátorban. Hiába az esti forró zuhany, nem tart sokáig a melegnek az érzete. Lefekvés előtt még egyszer elmész a pisilni a kemping mosdójába, és reménykedsz, nem kell kimásznod újra a sátorból éjszaka. Ha mégis, nem otthon vagy, itt kibújsz a hálózsákból, és már rögtön érzed a hideget, bakancs fel és irány a jó pár méterre lévő kemping mosdója.
Nem vagyunk egyformák, valakit a wellness hétvége kapcsol ki, ha mindent elé tesznek, ha nincs gondja semmire. Nincs ezzel semmi baj. Engem a természet kapcsol ki, az erdők és a hegyek, amikor csak arra kell koncentrálnod, hogy eljuss A-ból B-be. Ilyenkor teljesen kikapcsolsz, még ha szeretnéd megnézni a mobilodat, akkor sincs térerő vagy net, vagy ha van, akkor épp egy sziklafalon lógsz és csak fotózásra használod az eszközt.
![És még ezért fizettem? – akik tíz kilóval a hátukon indulnak túrára 1](https://s.24.hu/app/uploads/2023/09/1693983527462-759x1024.jpeg)
Ferrátázás közben nincs más dolgod, mint az akasztásra figyelni. Az agyad csak arra koncentrál, hogy a karabinert beakaszd a fémkötélbe, majd lépés a szikla oldalán. Még nem zuhantam bele a kötélbe, de a pihenőszárat kellett már használnom.
Edződik az idegrendszer ilyenkor. Én a víztől félek. Tudok úszni, de nem szeretem a tengert, nekem az a félelmetes, nem a magasság. A világ mindig szebbnek tűnik, ha magasról nézed. Mikor végig mész egy via ferrata úton, az siker, mindegy, milyen nehéz pálya. Felértek és jöhet a jól megérdemelt pihenés, energiabevitel és hidratálás. Csokik, müzliszeletek, szendvicsek, osztozkodtok, aztán bontja mindenki a jól megérdemelt sört és koccintotok. Ünnepeltek, hiszen mindenki végig csinálta. Jöhet a következő pálya vagy indulás vissza a kempingbe. Esténként közös főzés, egyre több sör kerül az asztalra.
Most is jól esik, kinek mi a buli, nekünk ez, ha közösen készítjük el az insta tésztát vagy levest, közben sörözgetünk és átbeszéljük a napot vagy az élet nagy kihívásait és örömeit.
Hegyi túra valahol nagyon messze
Mászni jobban szeretek, mégis évi párszor elmegyek valamilyen gyalogtúrára. Legutóbb a Kaukázusban voltam. Négy nap, viszed magaddal a hátizsákban a csomagodat: ruhák, cipők, étel, víz. Nyolc-tíz kiló. Napi 12-20 kilométer gyaloglás, akár ezer méteres szintkülönbségek. Nagyon fárasztó, egy csomószor felteszed magadban a kérdést: Minek jöttél te ide? Bírni fogod? Ezért még fizettél is?
![És még ezért fizettem? – akik tíz kilóval a hátukon indulnak túrára 2](https://s.24.hu/app/uploads/2023/09/1693983424199-1024x548.jpg)
Többször megálltok pihenni, főleg, ha útközben találtok egy bódét, ahol hideg sört árulnak. Néha egészen elképesztő helyeken találni büféket. A sör ilyenkor a léleknek is kell, hiszen teljesítesz egy távot, meg kell ünnepelni. Ez ad egy újabb löketet, hogy végig csináld.
A felkészültek a víz mellett dobozost sört is hoznak magukkal. Ott ülsz 2 800 méter magasan valahol a Kaukázusban, nézed a csodálatos hegyeket körben, és közben iszod a jól megérdemelt sört. Sörözni is tudni kell. Mások elmennek egy pubba vagy kocsmába, mi meg virágzó rododendronok között isszuk a sörünket. Nekem ez a legnagyobb buli.