A XX. Század Intézet és a Konrad Adenauer Alapítvány szervezésében, a Terror Háza Múzeumban nagy érdeklődés mellett kétnapos nemzetközi történészkonferenciát tartottak Budapesten.
Horváth Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára elmondta, hogy a szovjet politikusok azt hangoztatták, hogy a Varsói Szerződésnek joga volt bármelyik tagállamának területére vinni hadseregét előzetes megállapodás nélkül is, a megszállásnak pedig nem volt időbeli határa.
Máthé Áron doktorandusz hallgató előadásában rámutatott: a kommunista és a nyilas eszmék közötti hasonlósággal maga Szálasi Ferenc nyilas pártvezető is tisztában volt, s a német-szovjet együttműködést – ami 1941-ig tartott a második világháborúban – helyesnek tartotta.
A nyilas párttagok között az a mondás is járta, hogy “zöld a paradicsom, de egy idő után vörös lesz”, utalva a két szélsőséges politikai áramlat közötti átjárhatóságra.
A kutató elmondta: a nyilas és a kommunista párt hatalomszerzési technikája és munkaszervezési eljárása hasonlított egymásra, hiszen mindkét párt először koalíciós partnerként kormányzott, majd egyeduralomra tört, illetve egyformán törekedett az államosításra.
Az előadásokból az is kiderült, hogy Kádár-rendszer számolt egy esetleges atomcsapás elszenvedésével is, s úgy vélték, a lakosság 12 százaléka pusztulna el rövid időn belül egy ilyen támadás esetén.
Hubertus Knabe német történész és politikus előadásában hangsúlyozta: országa bizonyos értelemben nemcsak a nemzetszocializmus, hanem a kommunizmus atyja is, hiszen Karl Marx fektette le ennek az ideológiának az alapjait, kijelentve, hogy az emberiség történelme osztályharcok története.
A kommunizmus kezdetben igen népszerűnek bizonyult Németországban, rengeteg híve volt, ezért amikor Lenin hatalomra jutott Oroszországban, Moszkvában arra számítottak, hogy hamarosan a németeknél is kitör a forradalom.
