Vasvári Pál, a „márciusi ifjak” egyik vezéralakja, aki ígéretesen induló írói pályafutása ellenére az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatt véghezvitt hősies tettei nyomán vált híressé 1849. július 13-án vesztette életét. A fiatal férfit 22 éves korában érte a halál, rövid élete azonban igencsak eseménydúsan telt – írja a Rubicon.
Ígéretes írói pálya állt előtte
Fejér Pál néven született 1826-ban, 1837-ben pedig beiratkozott a nagykárolyi gimnáziumba, ahol olyan kiváló eredményeket ért el, hogy gróf Károlyi József is felfigyelt rá, és felvette házitanítónak. A Károlyiak anyagi támogatásának köszönhetően később feljutott Pestre, ahol bölcsészetet, majd jogot tanult az egyetemen.
Egyetemi évei alatt kezdett írni, több lapba is publikált álnéven, emellett esszéket, eposzokat és számos más művet is írt. A fiatalember ígéretes írói pálya előtt állt, ám az 1848-as forradalmi események közepette sorsa máshogy alakult.
A forradalom szervezője és a szabadságharc hőse
Vasvári Pál 1844 óta a politizáló egyetemi ifjúság ismert alakja volt: az 1847-ben megalapított Ellenzéki Körben aktív szerepet vállalt, 1847–48 fordulóján pedig Petőfiékkel és a Pilvax kávéházban szerveződő társasággal is kapcsolatba lépett. A páratlan küldetéstudattal rendelkező fiatalember a párizsi és bécsi események után kulcsszerepet játszott az Irinyi József-féle 12 pont véglegesítésében és a március 15-i pesti forradalom megszervezésében.
Ezután a Belügyminisztériumban, majd Kossuth Lajos pénzügyminiszternél vállalt titkári állást, nyugalmas munkáját azonban otthagyta, amikor Jellasics horvát bán támadást indított Magyarország ellen. A lánglelkű férfi az elsők között követelte a nemzeti honvédsereg megszervezését, majd részt vett a pákozdi csatában, ahol a magyarok legyőzték Jellasics túlerőben lévő seregét.
Ezek után Vasvári neve felkerült a halálraítéltek listájára, nem sokkal később pedig ismét a harctérre ment.
Tragikus halál
Vasvári ezúttal Nagyvárad és Nagyszalonta környékén fogott toborzásba, majd II. Rákóczi Ferencről elnevezett szabadcsapatával a Bem hátában fellázadó románok ellen küzdött.
1849 júliusában Vasvári Pált és önkénteseit a Gyalui-havasokban táborozó román felkelők ellen küldték, akik Havasnagyfalu közelében, a Funtinel nevű fennsíkon kelepcét állítottak.
Vasvári holtteste – egy másik nagy „márciusi ifjú”, Petőfi Sándor földi maradványaihoz hasonlóan – soha nem került elő, hősi emléke azonban mindmáig fennmaradt.
