Minősített többséggel szavazta meg az Európai Unió foglalkoztatási minisztereinek tanácsa a munkaidőről és a munkaerő-kölcsönzésről (meghatározott idejű munkaszerződésekről) szóló irányelveket június 10-én Luxemburgban. A tervezet szövege szerint a főszabály az, hogy legfeljebb 48 órás lehet egy munkahét, de ha a munkavállaló úgy kívánja, akkor akár 60 óra is lehet a maximum, és még ez is meghaladható, ha a kollektív szerződés másként rendelkezik. Az abszolút plafon 65 órás munkahét lenne, de csak abban az esetben, ha munkaidőnek számít az inaktív (például ügyeleti) munka.
A megkötött alku fő pontjai
Munkaidős irányelv:
– az ügyeleti idő külön lett választva aktív és inaktív ügyeleti időre. Az aktív ügyeleti időre kötelező munkaidőként tekinteni. Előzőleg egy 2004-es európai bírósági ítélet kimondta, hogy az ügyeleti idő is munkaidőnek minősül. (Ez minden tagállamra egyformán vonatkozik.),
– az inaktív ügyeleti idő nem minősül pihenőidőnek, és munkaidőnek minősülhet, ha a nemzeti jog úgy rendelkezik, vagy az érdekvédők úgy állapodnak meg a vállalattal,
– a heti maximális munkaidő nem lehet több 48 óránál, hacsak a dolgozó önszántából másképp nem dönt (kivétel – opt out),
– az opt out maximális időtartama nem lehet több egyetlen dolgozó esetében sem heti 60 munkaóránál, hacsak a szakszervezetek és érdekvédelmi szervezetek másképp nem állapodnak meg a munkaadóval,
– az inaktív ügyeleti idő beleszámításával sem haladhatja meg az opt out maximuma a hetente 65 órát,
– a maximálisan engedélyezett munkaidő minden olyan munkavállalónak védelmet nyújt, aki legalább 10 hete egy adott munkaadónál dolgozik,
– az opt out csak a következő körülmények teljesülése esetén megengedett: a foglalkoztatás első hónapjában tilos az erre felhatalmazó szerződés aláírása, tilos az opt outot alá nem író vagy attól visszalépő alkalmazottak bármilyen megkülönböztetése, hátrányos kezelése, a munkaadó köteles az opt out-rendszerben dolgozó munkavállaló munkaóráit számon és nyilvántartani.
A munkaerő-kölcsönzésről szóló irányelv szerint a munkavállalót, amennyiben nem közvetlenül alkalmazza egy cég, a jövőben az első naptól kezdve ugyanazok a jogok illetik meg, és ugyanolyan bérezés, mint meghatározatlan idejű munkaszerződéssel rendelkező kollégáit. A Luxemburgban elfogadott szöveg szerint azonban kollektív szerződéssel ettől is el lehet térni.
Álláspontok
A britek által korábban kiharcolt kivételek (opt out) időben való behatárolása mellett érvelt előzőleg Franciaország vezetésével számos, magát szociálisan érzékenynek tartó állam, így a spanyolok, a portugálok és a belgák. A britek ezzel szemben úgy vélték, hogy a 60 és 65 órás maximálásba való beleegyezéssel éppen eleget engedtek eredetileg 78 órás heti munkaidős limitet tartalmazó álláspontjukhoz képest.
határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak
– az ideiglenes szerződéssel foglalkoztatott az első munkanaptól fogva egyenlő feltételeket élvez az állandóra alkalmazott munkavállalóval, beleértve a bérezést, a szociális juttatásokat, a gyest és a felmondási feltételeket is,
– a szociális partnerek közötti megállapodás révén nemzeti szinten és kollektív szerződések révén lehetőség van a derogációra,
– az ideiglenes szerződéssel alkalmazott dolgozókat a munkaadónak kötelező folyamatosan informálnia az állandó munkaszerződésről szóló lehetőségekről,
– a szerződéses dolgozókat is megilletik a kollektív szolgáltatások a vállalatnál, például az étkezde, a gyermekfelügyelet, a közlekedési kedvezmények,
– a tagállamoknak kötelességük javítani az ideiglenes szerződéssel alkalmazottak továbbképzéshez és gyermekfelügyelethez jutását, amíg érvényes szerződéssel alkalmazzák őket, így javítva alkalmazási esélyeiket,
– a tagállamok kötelesek büntetéssel sújtani a szabályokat be nem tartó munkaerő-kölcsönzőket és vállalatokat.
A magyar álláspont a fix korlátok mellett van a 60 és a 65 órás munkahetek esetében, vagyis, hogy ezeket semmilyen körülmények között ne lehessen túllépni. A magyarral megegyező véleményen volt Belgium, Portugália, Görögország és Ciprus is. A 60 és 65 órás heti munkaidő szabályozott keretek között történő túllépését elsősorban a britek szorgalmazták. A jelenlegi változat szerint a bizottság hét év után felülvizsgálja a kivételek fenntartásának indokoltságát.
Mellette, ellene
Munkaadói oldalról üdvözölték a megállapodást, a munkavállalókat tömörítő szervezetek részéről azonban ellenállásra lehet számítani, mondja Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: „Nem egyszerűen a tőke és a profit mozog a munkaidő meghosszabbítása mögött, hanem egész Európa versenyképessége a tét. Ha Európa versenyben akar maradni a feltörekvő piacokkal, növelni kell a termelékenységünket, és ez alapvetően két úton érhető el: növelnünk kell a hozzáadott értéket és a munkában eltöltött időt. Ezt rövid távon a munkavállalók hátrányosan élhetik meg, de középtávon már az ő érdekeiket is szolgálja, mert a jelenlegi jóléti rendszert Európa a mostani termelékenységgel nem tudja ellátni.”
Bírálati oldalról elsősorban szakszervezeti vélemény, hogy a munkaidős irányelv csorbítja a munkavállalók jogait. Az Európai Bizottság azonban kitart amellett, hogy mindkét jogszabály éppen, hogy bővíti a dolgozók jogait, hiszen az ő döntésüktől teszi függővé, hogy vállaljanak-e túlórát vagy sem.
Három év
A két irányelvtervezet most az Európai Parlament elé kerül az együttdöntési eljárás keretében. A jogszabályok végleges elfogadását követően három év áll majd rendelkezésre, mielőtt életbe lépnek.
Magyarországon jelenleg százezer határozott időre szóló szerződéssel foglalkoztatott dolgozó van. Az EU-ban ez a szám mintegy nyolcmillió, s a bizottság szerint folyamatosan nő.
